G-A-V-A-R-I-T M-A-SZ-K-V-A! Itt Moszkva beszél! - hallhatták a Szovjetunió polgárai nap mint nap a mennydörgő, hipnotikus erővel bíró férfihangot. Jurij Levitan, a legendás rádióbemondó milliók számára jelentette a reménység, 1945 május 9-én pedig a győzelem hangját.

Jurij Boriszovics Levitán 1914-ben látta meg a napvilágot Vlagyimirben egy zsidó családban. Édesapja szabóként dolgozott, édesanyja háztartásbeli volt. Már gyerekkorában kitűnt a hangjával. A falubeli anyák a kis Jurijt hívták, ha elcsatangolt a gyerekük, és utána kellett szólni. Gyerekkorában Jurij az iskola majd’ minden színházi előadásán fellépett. Tanárai fényes színházi jövőt jósoltak neki. Ennek ellenére, mikor 1931-ben szerencsét próbál a Filmművészeti Főiskolán, nem jár sikerrel. A felvételiztető bizottság túl fiatalnak találja. Már hazafelé tartott, mikor meglátott egy felhívást: bemondókat keresett a rádió.

A többszörös túljelentkezés és a volgai tájszólás ellenére Levitánt felvették, sőt még egy tanárt is kirendelték mellé, aki foglalkozott az ígéretes újonc helyes kiejtésével. A korrepetálás hasznosnak bizonyult: rövid idő alatt teljesen eltűnt a tájszólás. A nagy áttörésre azonban még 3 évet várni kellett. Ekkor még jobbára csak azt volt a feladata, hogy felolvassa lassan, szinte szótagolva a Pravda fontosabb cikkeit a mellette ülő gyorsírónak. Levitán szerencséjére a Nagy Vezér az egyik ilyen éjszakai adás alkalmával éppen a rádiót hallgatta.  Sztálinra olyan mély hatást gyakorolt a lassan, méltóságteljesen hömpölygő hang, hogy tüstént tárcsázta a rádiót, és meghagyta: a XVII. pártkongresszuson elhangzó szövegét az „a bemondó fogja olvasni, aki az imént felolvasta a cikkeket.”

Másnap a rádióba egy lepecsételt csomag érkezett benne Sztálin beszédével. Az idegességtől falfehér Levitán öt órán keresztül olvasta a szöveget, és egyetlen egy hibát sem ejtett. A fényes debütálással az akkor még mindössze 19 éves Levitán egy csapásra a rádió legfontosabb embere lett, és mint ilyen a szabadságát is elvesztette. Ezek után bárhova ment, jelentenie kellett, hiszen a vezetőségnek mindig tudnia kellett, éppen hol tartózkodik Sztálin orosz hangja, Jurbor, ahogy a kollégái hívták.

Ezek után minden fontosabb eseményt ő mondott be, bár a közhiedelemmel ellentétben a háború kitörését nem ő, hanem Vjacseszlav Molotov, az akkori külügyminiszter jelentette be, és csak később ismételte meg Jurij Boriszovics.

„Az igaz ügyért harcolunk. Elűzzük az ellenséget. Mienk lesz a győzelem! - mennydörögte a varázsigeként ható szavakat olyan elszántsággal és erővel hangjában, hogy még évekkel később is megigézve emlékeztek rá vissza az emberek.

A háború alatt Levitán olvasta fel a napi hadijelentéseket és a Katonai Parancsnokság rendelkezéseit.   

A bemondó nem mindennapi orgánumát és az emberekre gyakorolt hatását Hitler 250 000 márkára értékelte. Ennyit ajánlott ugyanis annak, aki élve elhozza neki a nemzeti egység hangját. A Szovjetunió megtámadásakor még villámháborúban reménykedő Hitler ugyanis Levitánnal szerette volna bemondatni a német győzelem örömhírét. Hamarosan azonban egyértelművé vált, hogy a háború elhúzódik, és a német győzelem is kérdésessé vált, így Levitán Hitler elsőszámú személyes ellenségeként ugyan fontos maradt, de már csak holtan volt kívánatos. Egyszer el is találta egy bomba a rádió épületét, a németek diadalittasan jelentették, hogy Levitán meghalt, az öröm azonban korainak bizonyult: fél óra se telt el, és Levitán szinte nem emberi hangja felcsendült a rádióban. A bomba ugyanis a csatornába esett, és csodával határos módon nem robbant fel.

1941 őszén Levitánt Szverdlovszkba evakuálták, ekkora már lehetetlenné vált a moszkvai tudósítás. Szverdlovszkban Levitán tökéletes inkognitóban élt. 25 évvel később tudták meg az emberek, hogy az „Itt Moszkva beszél” valójában Szverdlovszkból szólt, és csak élete utolsó éveiben jelent meg róla 1-2 cikk. levitán „titkosítása” olyannyira sikeres volt, hogy majdnem lemaradtak a Vörös téren összegyűlt emberek a május kilencedikei történelmi bejelentésről. Történt ugyanis, hogy Jurij Boriszovics az adás előtt 35 perccel ért ki a térre, ahonnan nem messze volt (a híres GUM Áruház mögött) a stúdió. Levitán hiába kérte kétségbeesve az embereket, hogy engedjék át, fontos dolga volt, letromfolták mondván: milyen fontos dolga lehet, mikor mindjárt Levitán bejelenti a Németország felett aratott győzelmet. „Álljon a helyén, és hallgassa” – javasolták neki. Szerencsére Levitánnak eszébe jutott, hogy van egy stúdió a Kremlben: 21:55-kor, 5 perccel adás előtt Levitán a mikrofon előtt ült. Az utolsó hadijelentést 1945. május 15-én olvasta fel: „A német hadifoglyok átvétele minden fronton befejeződött.”

Később olyan korszakalkotó eseményeknek „adta hangját”, mint Sztálin halála, az első szputnyik felbocsátása, Jurij Gagarin űrrepülése, stb. A 70-es évektől kezdve az új vezetés úgy találta, túlságosan ünnepélyes Levitán hangja, hogy mindennapi eseményeket közvetítsen. Rádiós karrierje azonban nem szakadt meg, sőt 1980-ban megkapta a Népművész kitüntetett címet. Narrátorként több filmben, rádióadásban szerepelt. Számos filmhíradóban is az ő hangját hallhatták. Szívesen tartott előadásokat, foglalkozott a jövő generáció bemondóinak kinevelésével. Ha hívták, ment. 1983. augusztus 4-én is, mikor meghívást kapott a kurszki csata 40. évfordulója alkalmából tartott ünnepségre. A csata egykori helyszínén összeesett. A kiérkező mentők már nem tudták megmenteni az életét. 69 évesen elhunyt az ország máig leghíresebb bemondója. Holttestét a Novogyevicsij temetőben helyezték örök nyugalomra.

Itt hallgathatják meg Németország kapitulációjáról szóló híradást Jurij Levitán tolmácsolásában.

http://www.youtube.com/watch?v=oq2BgON-HVI