Mint közismert, Nyikita Szergejevics Hruscsov 1954-ben adta át az addig Oroszországhoz tartozó  Krímet az Ukrán SzSzK-nak. E döntés dokumentumai azonban a mai napig részben hozzáférhetetlenek.

A Krím átadásáról a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága döntött, az erről szóló, 1954. január 25-én keletkezett dokumentum a № П49/XL  jelzést viseli.  Mivel az iratok eddig nem voltak hozzáférhetők, így azt sem lehetett tudni, hogy kinek az iniciatívája volt a félsziget átadása, ki szavazott mellette, volt-e vita, történt-e szakértői állásfoglalás?

A Nyezaviszimaja Gazeta most részben publikálta ezeket az iratokat, melyek az újság honlapján is megtekinthetők.

A cikk szó szerinti fordítása:

A legfontosabb határozat titokban marad.

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága épületének falain belül. ahova avatatlanok nem léphettek be, rutin papírmunka folyt. És a döntések elfogadásának motívumai nemegyszer teljességgel pragmatikusak, sőt racionálisak voltak, azon állam keretein belül. Ma ezek alapján a dokumentumok alapján láthatjuk az orosz vezetők világképének az arcát. Hogy ez rejtve van, az egy külön kérdés.

Ismeretes, hogy a Krím-félsziget átadásáról való döntés az Ukrán SZSZK számára az SZKP KB Elnökségének döntése volt, de a KB Elnöksége protokolljainak eredetijeit, a hozzájuk tartozó anyagokat és az Elnökség tematikus mappáit, Nyikita Szergejevics Hruscsov személyes archívumát, nem is beszélve a Külügyminisztérium anyagairól, ezt a П49/XL számú, 1954. január 25-i keltezésű dokumentumot mindmáig nem lehet látni. Hol van a KB Elnökségének rendelettervezete? Vagy a Legfelsőbb Tanács Elnökségének rendelete? Ki készítette elő ezeket a törvényeket? Kinek a kezdeményezésére? Mikor? Ki és hogyan szavazott? Voltak-e nézeteltérések, kifogások, kompromisszumkeresések? Hol vannak a történelmi adatok a Krím-félszigetről Oroszországon és az OSZSZSZK-n belül? Volt-e lefolytatva politikai tervezés, vizsgálat? Miben nyilvánultak meg a KB Elnökségének ülésén elfogadott döntésben megjelölt módosítások? A politikusok közül ki felelős konkrétan ezért a lépésért?

Sok a kérdés. Válasz sajnos egy sem.

De ez még nem elég. Krími tematika szerint nincs lehetőség tanulmányozni a levéltárakban az 1954-es döntéshez genetikailag kapcsolódó, azt megelőző sajnálatos eseményről szóló anyagokat, melyet ugyancsak mesterséges homály fed. A Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága 1945. június 30-i rendeletének keletkezéséről van szó, az OSZSZSZK-n belüli Krími Autonóm Köztársaság felszámolásáról és átalakításáról Krími területté (ugyancsak az OSZSZSZK-n belül). Látszanak a sztálinista megoldás kontúrjai, de a részleges válasz csak még több kérdést generál.

1945. június 28-án a KB Orgbüró jóváhagyta Az autonómia átalakításáról szóló rendelet szövegét. A tömör rendelettervezet bevezető mondatában ezek a szavak álltak: A Krím-félsziget lakosságának igényeit kielégítendő”. A végleges változatban ezek nem szerepelnek. Volt-e más tervezet?

A hagyomány szerint a jóváhagyásához szükséges dokumentum a Politikai Bizottság elé került. Ugyanide került „a krími régió rendelettervezete és fő mutatói”. Ki látta a történészek közül ezeket a „fő mutatókat”? A Sztálin-korszak Politikai Bizottságának tematikus mappái mintegy két évvel ezelőtt lettek átadva többek között a Szociálpolitikai történelem orosz állami levéltárába, orosz elnöki utasításra. Hol akadtak hát el a Sztaraja tértől a szövetségi levéltár Bolsaja Dmitrovka utcai olvasóterméig vezető úton? Ez húszpercnyi séta.

De nem ez a figyelemreméltó az adott dokumentumban. Az eredeti legitimitását illető kételyek szempontjából fontos a következő megjegyzés: „a Rendelet nyomtatásban való közzététele nélkül”.

A végzetes események sorozatát elindító sztálini rendelet eredetileg titkosnak minősült. Egy másik kérdés is megválaszolatlan marad: mi történt a Krími Autonóm Köztársaság 1937-es mintájú Alkotmányával? Hivatalosan törölték-e? Kicsoda? Mikor?

Ne gondoljuk, hogy a szovjet hivatal hruscsovi korszaka érthetőbb volt történelmi célszerűség szempontjából és demokratikusabb, valamint törvényesebb, mint a sztálini. Nem véletlenül nevezik Hruscsov örökösei (úgyszintén hűséges társai és cinkosai) az ő vezetésének évtizedét az „önkéntesség és szubjektivizmus” korszakának.

A „krími kérdésről” szóló bürokratikus dokumentumok, melyek felszínre kerültek az SZKP KB Főosztályának még a 90-es évek közepén részlegesen dekódolt leltárában az SZKP KB alapjában, a Jelenkori Történelem Orosz Állami Levéltárában, illusztrálják a döntések megfogalmazásának, koordinációjának és elfogadásának természetét a poszt-sztálini vezetés által, amely a peresztrojkáig kormányozta a Szovjetuniót.