A The New York Times cikke Jurij Gagarin űrrepüléséről emlékezett meg.

A szovjet tudósok munkája, amely lehetővé tette hogy embert küldjenek a világűrbe, aki 89 perces repülés után visszatért a földre, az emberiség egyik legrégibb álmát váltotta valóra, a természet legyőzését. Ez a repülés demonstrálta a szovjet rakétatechnológia fölényét is.

A szovjet űrkutatás eredményeit szélesebb kontextusban is érdemes szemlélni egyetlen ország történeténél. Általában véve az emberi ráció és szellem győzelméről van szó, a geográfiai határok, a politikai és nemzeti ellentétek meghaladásáról. Jurij Gagarin repülése a megkoronázása volt sok tudós sok évszázados munkájának.

Gagarin repülése ugyanakkor az első lépés is volt egy hosszú út megtétele során, melynek részei az űrállomások építése, repülés a Holdra.

Az űrkutatás révén az ember válaszokat kaphat azokra a kérdésekre, melyek már régtől izgatják. Hogyan keletkezett a világmindenség? Volt-e kezdete? A földi természet törvényei érvényesek e az univerzum többi részén? A természeti törvények változatlanok-e, vagy ezeknek is van evolúciójuk?

Az űrkutatás eredményei segíthetnek választ adni az élet eredetének kérdéseire, az emberiség jövőjére. Vajon csak a Földön lehetséges az élet?

A mostani szovjet eredménynek van pszichológiai és politikai vonatkozása is. A Szovjetunió „előnyt” és tekintélyt szerzett. Katonai szempontból az űrrepülés arra mutatott rá, hogy a Szovjetunió fejlettebb rakétatechnikával rendelkezik az Egyesült Államoknál.

(The First Cosmonaut, The New York Times, 1961. 04. 13., inosmi.ru)