Könyvtárban dolgozva, valamely témában komolyan elmerülve felüdülést jelent olyan anyagok kikérése, olvasása, melyeknek nincs közük az eredeti kutatás tárgyához. Tavaly nyáron, Szentpéterváron, az egyik könyvtárban ülve, kicsit már belefáradva eredeti kutatási témámba, „lazításképpen” kikértem a Pravda 1937-es évfolyamát. Ebben az évben, 1937 nyarán kezdődött a később Nagy Terrorként ismert represszió. Kíváncsi voltam, a párt hivatalos lapjában miként érhető tetten a „korszellem”. Néhány érdekesebb cikket kijegyzeteltem, az alábbiakban ezek közül olvasható néhány.

1937-ben a Szovjetunió már javában fegyverkezett, Sztálin gyárai ontották a tankokat, repülőgépeket és más fegyvereket (a ’30-as évek szovjet militarizmusáról jó összefoglalás A. V. Golubjov munkája, „Jeszli mir obrusitszja na nasu reszpubliku...”, Kucskovo Polje, 2008).

A militarizmus tetten érhető a Pravda hasábjain is. A szovjet állam 1937-ben egyfajta „hadikölcsönt” igényelt a dolgozóktól. A Pravda cikkeiben számos önkéntes felajánlkozásról adott hírt, különböző gyárak dolgozói két vagy háromhetes fizetésüket adták oda az államnak.

„A mérnökök és műszaki dolgozók, a szolgálószemélyzet két és háromheti fizetését ajánlja fel államunknak a Szovjetunió védelmének megerősítésére! A kolhozok munkásai és munkásnői kétheti jövedelmüket ajánlják fel a Szovjetunió védelmének megerősítésére!” (július 3.). A Szovjetunió munkásai „óriási lelkesedéssel” iratkoznak fel, hogy kölcsönt adhassanak az államnak – jegyzi meg a lap. Egy leningrádi pártonkívüli munkás szavait idézik: „Előrelátónak kell lennünk, látnunk kell a kapitalista ragadozók támadási törekvéseit hazánk ellen. A Szovjetunió védelmének megerősítésére adott kölcsön lehetővé teszi, hogy acélfalakat húzzunk a szovjet határok köré.”

Bakuban munkások üdvözlik a kölcsönakciót. A munkásgyűlésen fellépők biztosítják a pártot arról, hogy a dolgozók „egy emberként” iratkoznak fel kölcsönt adni. A munkások ígéretet tesznek: „még inkább egybetömörülnek, még inkább fokozzák a forradalmi éberséget, kíméletlenül szétzúzva a nép ellenségeit, megerősítve a Szovjetunió védelmét.”

Egy kolhoz dolgozói a következő üzenetet küldik: „A kölcsön a mi kérlelhetetlen válaszunk a fasiszta-trockista-buharinista ügynököknek, hazánk átkozott árulóinak.”

Július 5. Elkészül a Moszkva-Volga csatorna, a második ötéves terv „legnagyszerűbb építkezése”. A párt Központi Bizottsága a csatorna elkészültét követően üdvözli Sztálint, Molotovot, Jezsovot. A KB állásfoglalása szerint a Moszkva-Volga csatorna Lenin és Sztálin fő irányvonalának győzelmét tanúsítja, az egész világ számára demonstrálja a szovjet állam erejét, a dolgozók hitét és odaadását. A csatorna a párt szerint „Sztálin emberekről való gondoskodásának szimbóluma”. A csatorna minden egyes építőeleme kifejezi a hűséget Lenin és Sztálin pártjához, s „az új emberért folytatott harcot”. A dokumentum emlékeztet, hogy a párt a győzelmet harcok árán érte el, melyek során megsemmisítették a „nép ellenségeit”, a „fasiszta-trockista-jobboldali diverzáns gyilkos kémek ügynökhálózatát”. A bolsevik párt „kemény keze” a továbbiakban is meg fogja semmisíteni a nép ellenségeit. „Ünnepelve a csatorna átadását, tudatában vagyunk annak, drága Sztálin elvtárs, hogy még nagyobb feladatok állnak előttünk, és biztosítjuk Önt arról, hogy még nagyobb elszántsággal, bolsevik tenniakarással fogunk harcolni Moszkva Ön által kijelölt szocialista rekonstruciójának sikeres megvalósításáért, hazánk erejének megerősítésén, polgárainak boldog életéért, a kommunizmus győzelméért az egész világon. Éljen a szocializmus győzelmeinek atyja, szeretett tanítónk, vezérünk, barátunk – Sztálin elvtárs, akinek vezetése alatt a szocializmus győzedelmeskedik országunkban és az egész világon!” Figyelmet érdemel a világforradalmi retorika.

Július 16. Gromov, Jumasov és Danyilin pilóták leszállás nélkül repülnek át az Északi-sarkon, elsőként a repülés történetében. A pilóták köszönetet mondanak a pártnak és Sztálin elvtársnak.

1937 őszén, amikor már teljes gőzzel működött a terror gépezete, az ellenségkeresés a Pravdában is mindennapossá vált. Szeptember 10-én nagy cikk jelenik meg a Tadzsik SZSZK pártvezetőségének mulasztásairól, miszerint, úgymond, elszabotálták a kollektivizációt, burzsoá-nacionalista és trockista-buharinista elemek jelentek meg a pártvezetésben. Szeptember 13-án a Kirgiz SZSZK pártvezetése kerül célkeresztbe. „Mindaz, ami eddig Kirgíziában történt az ellenség leleplezése érdekében, az esetek többségében nem a K(b)KP KP közreműködésével, hanem a feje fölött valósult meg...A burzsoá nacionalisták arra törekedtek, hogy saját embereiket ültessék be K(b)KP KP-ba, és ez jelentős mértékben sikerült is nekik. A köztársaság pártvezetése és Ammoszov elvtárs [Makszim Kirovics Ammoszov jakut kommunista, 1897 – 1938, 1937 novemberéig a kirgiz pártvezetés élén, ekkor letartóztatják, 1938-ban kivégzik, 1956-ban rehabilitálják] nem akarják elvégezni a tisztogatásokat. A K(b)KP KP csak nagy nyomás után hajlandó eltávolítani a párt soraiból a fasiszta ügynökhálózatot. A lényeget tekintve a K(b)KP a liberalizmus rothadt politikáját folytatja a nép ellenségeinek hatása alatt.”

Szeptember 20-án az igazi bolsevik morálról közöl tájékoztatást a Pravda. Az igazi bolsevik – legyen az párttag vagy párton kívüli – „harcos, aki számára a legszentebb kötelesség – a munkásosztály pártja iránti szeretet és engedelmesség, és a szent gyűlölet a nép ellenségeivel, a trockista-buharinista diverzánsokkal és kémekkel szemben.

A pártfegyelem, a bolsevik fegyelem minden szovjet állampolgár életébe be kell ivódjon. Nem lehet egyszerre bolseviknak, komszomolistának lenni a munkahelyen és apolitikus pártkonkívülinek a személyes életben... A magánélet amoralitása a bolsevik politika számára tisztátalan, idegen, ártalmas...” Szembetűnő ez esetben is a militarizmus, a laktanyaszellem (engedelmesség, hierarchia, felsőbb parancsnak való vak engedelmesség, ellenségkép, diszcíplina, a magánszféra tulajdonképpeni tilalma, konspiráció).

A konspiráció és militarizmus szellemét kötelező elsajátítani a szovjet állapolgároknak. A Pravda olyan lapokat ostoroz (szeptember 20.), melyek közzétették, mely városban van hadi üzem vagy katonai tábor, s ezzel megsértették a konspiráció szabályait, az ellenséges kémek kezére játszottak, hazaárulást követtek el.

1937-ben választásokra került sor a Szovjetunióban. A Pravda által idézett kampányszövegek az ellenséggel való leszámolást sürgették. Egy példa, egy leningrádi gépgyár dolgozójának választási beszéde (október 14.): „Elkötelezettek vagyunk annak érdekében, hogy a nép egyetlen ellensége sem a trockista-buharinista-rikovista bandából, se egyetlen kétkulacsos áruló ne furakodjon be boldog, szabad államunk vezetésének csúcsaiba. Éljen a szabad és boldog szovjet nép vezére, barátja, tanítója, az alkotmány kovácsa, Joszif Visszarionovics Sztálin!”

Íme, pillanatképek az 1937-es Szovjetunióból a korabeli Pravda anyagai alapján.