Nem sokkal a Szovjetunió elleni támadást megelőzően dolgozták ki a Harmadik Birodalomban, Alfred Rosenberg keleti ügyekkel foglalkozó miniszter apparátusában az Ost-tervet.

A barbár terv pontosan részletezte a tervezett német új rend alapjait Kelet-Európában, egész népek kiirtásának és deportálásának folyamatát. Henry Picker és Sebastian Haffner német szerzők oroszul is megjelent könyvét az Ost-tervől Vlagyimir Antonov nyugalmazott tábornok ismertette.

Az Ost-terv nemcsak felosztotta volna Oroszországot, melynek erőforrásait teljes egészében Németország aknázta volna ki, hanem lényegében Kelet-Európa teljes lakosságát kiirtotta ill. az Urál mögé deportálta volna, a volt Oroszország európai részét pedig német telepesekkel népesítette volna be.

Hitler világképében a kelet, Oroszország volt a legfontosabb megszerzendő „élettér”, legfontosabb céljának Oroszország megsemmisítését tartotta. Már 1940 júliusában beszélt arról Hitler, hogy Oroszország a soron következő célpont, s ez a döntés 1940. december 18-án vált véglegessé (a 21. számú direktíva, azaz a Barbarossa-terv aláírása).

Ma már mindenki előtt világos, hogy a Szovjetunió megtámadásával Hitler aláírta a saját halálos ítéletét. A német diktátor azt hitte, még a tél beállta előtt legyőzheti a Szovjetuniót. 1941 decemberétől kezdve azonban a Wehrmacht felső vezetése számára is nyilvánvaló volt, hogy a háborút elvesztették.

Németország alapvetően más célokat tűzött ki maga elé a Szovjetunióban, mint a többi megszállt országban: a Szovjetunió esetében a helyi lakosság megsemmisítése, az ország teljes gazdasági kifosztása, illetve német kolonizációra való előkészítése volt a szándék.

Göbbels propagandaminiszter agitációs gépezete alapozta meg a német közvélemény számára a népirtást: eszerint a Szovjetunió lakosai „nem emberek”, „barbárok”. Göbbels maga is elismerte, propagandájának az a célja, hogy a német katona habozás nélkül öljön, ne kételkedjen a háború jogosságában, és abban, hogy ő felsőbbrendű lény.

Hermann Göring szerint – mint ezt 1941 júniusában kiadott miniszteri utasítása jelzi - Németországnak minél több élelmiszert és olajat kell szereznie a megszállt területekről, függetlenül a helyi lakosság érdekeitől.

Picker és Haffner könyvéből az is kiderül, hogy a német hadsereg maga is résztvett a Szovjetunió területén elkövetett barbár népirtásokban.

A német tervek szerint tömeges kivégzésekkel, kitelepítésekkel kellett volna szabaddá tenni Kelet-Európát a német kolonizátorok előtt.

(Vlagyimir Antonov: Ruszofobszkije plani nacisztov, Nyezaviszimaja Gazeta, 2012. 06. 22.)