Az üzbég (özbeg) nyelv a török nyelvek családjába tartozik, a karluk nyelvek közé sorolják (Baszkakov), bár az üzbég hívai (horezmi) dialektusa az oguz nyelvekhez áll közel. Ez a tény is arra utal, hogy a mai értelemben vett „üzbég nemzet” nem túl régen alakult ki. A mai Üzbegisztán lakóinak jelentős részét még nem is olyan régen iráni eredetű szóval szártoknak vagy egyszerűen csak „törököknek” hívták a népszámlálási dokumentumokban.

A mai Üzbegisztán területén sokáig iráni nyelvű lakosság élt. A 10. században érkeztek a területre török nyelvű népek, akik megalapították a Karahanida államot. A Karahanidák állama már a mongol hódítás előtt hanyatlásnak indult, a terület mongol uralom alá került, majd 1370-ben Szamarkand központtal Timurlenk (Tamerlán) alapította meg hódító birodalmát. Timur hadjáratai során eljutott Kelet-Európáig és Indiáig is. A Timuridák uralma a 15. század végéig tartott. 1500-ban Sejbán vezetésével kipcsak-törökök törtek be a messzi északról, az egykori Arany Horda területéről, és elfoglalták Szamarkandot. Ez a kipcsak csoport üzbégnek (özbeg) hívta magát, az Arany Horda 1313-1341 között uralkodó kánjának neve után. Az üzbég ethnonym tehát csak ekkor, a 16. századtól jelent meg Közép-Ázsiában. Sejbán Buharát tette meg állama központjául (Buharai Kánság). A Buharai Kánságból szakadt ki 1709-ben a Kokandi Kánság a Fergána-völgyben.

1598-ban részben a mai Üzbegisztán területén, az Amu-darja felső folyásánál jött létre a Hívai Kánság, amely 1873-ig független volt, majd orosz protektorátus alá került. Oroszország 1868-ban kebelezte be a Kokandi Kánságot és helyezte saját protektorátusa alá a Buharai Kánságot.

1917-ben az egykori Kokandi Kánság területe Oroszország része lett (mint a Taskent fővárosú Turkesztáni Autonómia része), Híva és Buhara pedig formálisan függetlenné váltak. Ám a fehérek és vörösök közötti polgárháború Hívára és Buharára is kiterjedt. 1919-re a vörösök elfoglalták Kokandot, Hívát és Buhara nagy részét is, bár az ún. baszmakok (antibolsevisták) ellenállása egészen 1922-ig (sőt, egyes helyeken 1938-ig) tartott. 1920-ban a vörösök megalapították a Horezmi (volt Híva) és Buharai Népi Szovjet Köztársaságokat (míg Kokand az újonnan megalakuló Kirgiz Autonóm Tartomány – Kazahsztán elődje – része lett). Buhara része volt ekkor a mai Tádzsikisztán is, amely 1924-ben autonómiát kapott Buharán belül. Horezm és Buhara Népi Szovjet Köztársaságok 1923-ban csatlakoztak a Szovjetunióhoz köztársasági rangban.

Üzbegisztánt 1924-ben alakították meg, alapja a Buharai Szovjet Szocialista Köztársaság (Tádzsikisztánnal együtt), ehhez csatolták a Horezmi Szovjet Szocialista Köztársaság egy részét (a másik része a szintén ekkor kialakítandó Türkmenisztánhoz került) és a Fergána völgyet. Üzbegisztán első fővárosa Szamarkand volt, a fővárost csak 1930-ban helyezték át Taskentba. A Tádzsik Autonómia 1929-ig volt Üzbegisztán része, 1929-ben ebből alakították ki a Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaságot, mint a Szovjetunió egyik tagköztársaságát. A Karakaplak Autonómia 1936-ig Kazahsztánhoz tartozott, azt csak ekkor kapta meg Üzbegisztán. Így tehát Üzbegisztán mai határai 1936-ra alakultak ki.

A sztálinizmus alatt kezdődött meg Üzbegisztánban az iparosítás, a nehézipar kiépítése. Ekkor veszi kezdetét az ipari mértékű gyapottermesztés. Az iskolahálózat kiépítésével felszámolták a korábban jellemző analfabétizmust. 1944-ben Üzbegisztánba telepítettek néhányat a deportált népcsoportok közül (csecseneket, meszheti törököket), ami később etnikai konfliktusok táptalajává vált.

 Az üzbégek száma jelentősen emelkedett a 20. században, alig hetven év alatt számuk több mint az ötszörösére nőtt, minek következtében A ’80-as években az oroszok és ukránok után a Szovjetunió harmadik legnagyobb népe váltak az üzbég.

 

	Nemzetiség	Anyanyelv
1897 (együtt üzbég, szárt, kasgari, közép-ázsiai „török”)	-	2 150 536
1926	3 904 622
1937	4 550 532	-
1959	6 015 416	5 921 245
1970	9 195 093	9 070 748
1979	12 455 978	12 273 845
1989	16 697 825	16 417 363

 

Üzbegisztán nemzetiségi képének változása: a maitól jelentősen eltérő területű Üzbegisztán lakossága 1926-ban 5,26 millió fő volt. A szovjet népszámlálásokban már – a felülről formált nemzetkoncepcióknak megfelelően – egységesen üzbégnek nevezték Üzbegisztán török (és más köztársasággal nem rendelkező) lakosait. Eszerint 1926-ban Üzbegisztán lakóinak kétharmada volt üzbég nemzetiségű, a legnagyobb kisebbséget érthető módon a tádzsikok alkották, az ország akkori lakosságának 18 %-át adva. 1926-ban még csak 250 ezer orosz élt Üzbegisztánban (s azoknak is java része Taskentban).

 

Üzbég SZSZK, 1926	Nemzetiségűek száma	Aránya
orosz	246 521	4,6 %
kirgiz	90 743	1,7 %
kazah	106 980	2 %
üzbég	3 475 340	66 %
tádzsik	957 728	18,3 %
egyéb	380 346	7,4 %
összesen	5 267 658	100 %

 

1959-re, a következő népszámlálás idejére már kialakultak Üzbegisztán mai határai, Tádzsikisztán leválásával és a Karakalpak Autonómia megszerzésével. 1959-re Üzbegisztán népessége 8 millió fölé nőtt, a legnagyobb népességet továbbra is az üzbégek tették ki, de arányuk csökkent 1926 óta, még úgy is, hogy létszámuk másfél millióval gyarapodott. Ennek oka, hogy a betelepülések eredményeképpen 1 millió fölé nőtt az oroszok létszáma, így ekkor már az oroszok tették ki a legnagyobb üzbegisztáni kisebbséget (s a főváros Taskent is orosz többségűvé vált). Az ukránok és a zsidók nagyobb része is a szláv ajkú népességet gyarapította. Több mint 100 ezer, a ’30-as években deportált koreai is élt ekkor Üzbegisztánban. 1944-ben a krími tatárok jelentős részét Üzbegisztánba deportálták. Az „egyéb” népesség alatt főként őket kell érteni.

 

Üzbég SZSZK, 1959	Nemzetiségűek száma	Aránya
üzbég	5 038 273	62,15 %
karakalpak	168 274	2 %
orosz	1 090 728	13,45 %
tatár	444 810	5,48 %
kazah	335 267	4,13 %
tádzsik	311 375	3,84 %
koreai	138 453	1,7 %
zsidó	94 344	1,1 %
kirgiz	92 725	1,1 %
ukrán	87 927	1 %
egyéb	303 528	3,74 %
összesen	8 105 704	100 %

 

A ’60-as ’80-as években óriási ütemben gyarapodott Üzbegisztán népessége, 30 év alatt 11 millióval! Az üzbégek létszáma csaknem megháromszorozódott, meghaladva a 14 millió főt. A tatárokat kivéve minden muszlim nép száma jelentősen nőtt, megkétszereződött-megháromszorozódott 1989-re 1959-hez képest. S bár az oroszok száma is növekedett, de arányuk jelentősen csökkent 1959-hez képest. Így is, még 1989-ben is az oroszok alkották Üzbegisztán legnagyobb kisebbségét.

 

Üzbég SZSZK, 1989	Nemzetiségűek száma	Aránya
üzbég	14 142 475	71,4 %
orosz	1 653 478	8,3 %
tádzsik	933 560	4,7 %
kazah	808 227	4 %
tatár	467 829	2,3 %
karakalpak	411 878	2 %
egyéb	1 392 630	7 %
összesen	19 810 077	100 %

 

Cimkék: üzbégek, Üzbegisztán etnikai képe

Országok: Üzbegisztán