2011. június 10-én és 11-én a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen megrendezésre került egy nemzetközi tudományos konferencia, a náci Németország Szovjetunió ellen indított támadásának 70. évfordulójára emlékezve. A konferencián magyar, orosz, német és ukrán kutatók vettek részt. Amellett, hogy az előadások általános színvonala igen magas volt, néhány közülük tudományos újdonságként hatott.  Az internetes hírportálok figyelmét elsősorban két előadás keltette fel: Irina Glebováé és Jurij Pivovarové (Moszkva, INION RAN).  Azzal vádoltak minket, hogy kísérletet tettünk a háború történetének Szovjetunió-Oroszország szempontjából negatív átértékelésére. A vádaskodók durván meghamisították előadásaink tartalmát és jelentését.

Az MTI magyar hírügynökség tudósítója nem csupán a két előadást keverte össze textuálisan, miközben tendenciózus módon szemezgetett az általános kontextusból kiszakított idézetekből, de még olyan kijelentéseket is tulajdonított nekünk, amelyeket egyáltalán nem tettünk. Irina Glebova előadásában nem a győzelem mítoszáról esett szó, hanem a háború mítoszáról, mely a sztálini és brezsnyevi időszakban jött létre, és a szovjet és az orosz tömegkultúra egyik alapkövévé vált. A mítoszt ebben az esetben úgy értelmeztem, mint az állami kommunikációs rendszernek és a kollektív tudatnak a háború feldolgozására tett erőfeszítésének eredményét. Jurij Pivovarov pedig, az MTI tudósításával ellentétben, egyáltalán nem elemezte a háború mítoszát, mivel előadásának tárgya a szovjet rendszer fejlődése volt a háború idején.

Egyikünk konferenciaelőadásában sem fordul elő az a jelenség, amely az MTI tudósítás alapját képezi: nem használtuk a lekicsinylő „úgynevezett Nagy Honvédő Háború” kifejezést, és nem állítottuk, hogy a háborúban aratott győzelem mítosz volna. (Az elhangzott szövegeket egyébként még a konferencia kezdete előtt elküldtük a szervezőknek.) Nem véletlen, hogy a magyar tudósító többször is megismételte ezt kijelentést – úgy tűnik, minden szerző vonzódik saját szellemi termékéhez. Így tehát az „orosz akadémikusok” szenzációs bejelentése nem az illető tudósok, hanem a tudósító alkotómunkájának eredménye.

Az pedig, amire egy névtelenségbe burkolózó orosz szerző vállalkozik – ennek a „szenzációnak” az elterjesztésére az orosz sajtóban (lásd az IA Regnum tudósításait június 16-tól) – nem más, mint hamis információk alapján „ügyet” kreálni. Az ilyen „alkotó tevékenység” sajátos módszerei tisztán felismerhetőek. Az anonim orosz szerző egy olyan, teljesen új, szöveg létrehozásában segédkezett, amelyet azután ismeretlen okból Irina Glebovának, illetve Jurij Pivovarovnak tulajdonított. Tette ezt oly módon, hogy felhívta valakinek (ugyan vajon kinek?) a figyelmét arra, hogy az előadók számára a háború „nem hogy nem  „Nagy”, de még csak nem is „Honvédő””, „a győzelem mítosza” pedig „mesterségesen konstruálódik” és „folytonosan megújul” bizonyos sötét erők, pontosabban „a bűnös orosz hatalom” által. Majd pedig megjegyezte, hogy sem Irina Glebova, sem pedig Jurij Pivovarov „nem történész, és a hadtörténetet illetően sem tekinthető szakértőnek”.

Ami az elsőt illeti: a névtelenségben maradó szerzőt ezennel tájékoztatjuk, hogy Jurij Pivovarov az Orosz Tudományos Akadémia tagja, szakterületének megnevezése: Oroszország története, Irina Glebova pedig a történelemtudomány kandidátusa és a politikatudomány doktora. Ami a másodikat: előadásaink (s nem csak a mieink) nem hadtörténeti vonatkozásúak voltak. De ami a legfontosabb: sajtószenzáció kreálása vagy „történelemhamisítási ügyek” gerjesztése a hamis interpretáció, a csúsztatás vagy torzítás eszközével dilettáns és tisztességtelen eljárás.