Nagy vita folyt arról hokiberkekben, valóban a vancouveri olimpia negyeddöntőjének (Oroszország – Kanada 3-7) visszavágója-e a mostani, hasonló leosztású ütközet. Akik a nem mellett érveltek, azok a kanadaiak „juniorgárdájának” (a keretben hét 1990-ben vagy azután született játékos szerepelt) komolytalanságával, az NHL-esek közönyével indokoltak, mondván, ezeket a kanadaiakat egyáltalán nem érdekli a megnyert hazai olimpia utáni vébé. Az igen mellett voksolók jobbára nem az észak-amerikaiak sajátos értékrendjéből, hanem a világbajnokság rangjából vezették le érvelésüket. Akárhogy is, a kanadaiakon egy pillanatig sem látszott, hogy ne akarnának minden erejükkel győzni, de az sem, hogy igazi veszítenivaló hiányában lazán, felszabadultan mozognának.

                     Vancouverben az oroszok feküdtek ki...                 ... Kölnben a kanadaiak

A meccs egyik legfontosabb lélektani fordulópontja az első harmad utolsó perce volt, mikor a kapura veszélyesebb oroszok Afinogenov szerencsés találatával megszerezték a vezetést. Egészen addig Mason kapus tartotta a 0-0-át kanadai oldalon, s benne volt a pakliban az is, hogy a sok kihagyott helyzet után a juharlevelesek jutnak vezetéshez. Nem így lett, a lélektani előnyt pedig a második harmad legelején kihasználták az oroszok: a végig indolensen és kifejezetten bután játszó Corey Perry kiállítása után négy a háromra játszhattak az oroszok, ügyes körbeadogatás után pedig Dacjuk találta meg a rövid felső és Mason feje közt tátongó pakknyi helyet. A meccs legjobb periódusa ezután következett, a kanadaiak mindent beleadtak a felzárkózásért, az oroszok pedig gyorsan mentek át ellentámadásba egy-egy korongszerzés után, minek következtében mindketten gyorsan átjátszották a semleges harmadot, az iszonyú gyors ide-oda játékot pedig sokáig egyáltalán nem szakadt meg. A második harmad vége előtt azonban Perry ismét kiállíttatta magát, Malkin szépen találta meg a kötényt emberelőnyben,  a kanadaiak pedig még inkább bedurvultak (vagy ahogy a saját bevallása szerint életében másodszor verekedésbe bonyolodó Fjodorov elmondta: „sok volt a piszkos játék”): akárcsak az első, a második játékrész végén is volt bunyó, s nem mondunk nagy újdonságot azzal, hogy nem orosz provokációra.

Az ökölharcban vigaszt kereső kanadaiak a harmadik harmadot ugyan döntetlenre hozták, de ez aligha vigasztalja őket: előbb Atyusov bombáját csúsztatta a hálóba a veterán Fjodorov, majd Tavares mutatta meg, miért is volt draftelső. 4-1-nél, több, mint három perccel a vége előtt MacTavish úgy érezte, meg kell kockáztatnia egy kapuslehozatalt a becsület védelmében, de ebből csak a duplázó Malkin profitált, akinek nem okozott gondot az üres kapuba találnia. Duchene ugyan még bemutatott egy szép csuklómozdulatot másodpercekkel a vége előtt, de ezzel csak azt akadályozta meg, hogy a vancouveri 7-3-ért hasonló, négygólos győzelemmel vághassanak vissza Ovecskinék.

Természetesen rengeteg elemzés született a mérkőzés kapcsán: sokan kiemelik a kanadaiak durvaságát (48 perc kiállítás), a keret gyengeségét, fiatalságát és rutintalanságát (Pravda főcím: „A férfiak és a… kisfiúk”), a helyzetkihasználásban mutatkozó különbséget (MacTavish kapitány elsősorban ebben látja a kiesés okát), mások a történelemben kutatva 2002-ig mennek vissza ilyen korai kanadai kiesést keresve (a vereséggel Kanada hetedik, ennél rosszabb legutóbb 1992-ben volt, a mostani négynél több vereséget pedig 1987 óta nem szenvedtek egy tornán). Bikov kapitány odaszúrt néhány apróbbat a kanadaiaknak, de két dolgot kiemelt: ez nem az olimpiai meccs visszavágója volt, s ezzel a győzelemmel még nem nyert meg semmit csapata. Szakértők, köztük a kanadai kapitány MacTavish, vagy a svájci exkapitány Ralf Krüger ugyanakkor állítják, aligha van csapat, aki megállítsa Goncsarékat. Hazai hangok, így a hajdan Újpesten is megfordult kétszeres olimpiai bajnok Valerij Vasziljevé, ugyanakkor óvatosságra intenek, mondván, volt már rá példa ’72-ben, ’77-ben, és a Lake Placid-i olimpián is, hogy nem a toronymagas esélyes nyerje a tornát.

Az elődöntőben a Svájcot meglepetésre kiejtő házigazda németek lesznek az oroszok ellenfelei. Bikovék már a szombati meccsre koncentrálva elmondták, lesz néhány változás a csapatban, de a sajtónak nyilatkozó Zaharkin még nem fedte fel a lapokat. Mi kíváncsian várunk.