Andrej Arsavin megmagyarázza, hogy miért is nem Arsenal-rajongó

A kiváló középpályás saját állítása szerint hazudna, ha fanatikus Arsenal szurkolónak vallaná magát, és erősen kételkedik minden, a túlbuzgó klubhűséget hirdető gesztusokban, ezért szkeptikusan fogadja, ha egy játékos megcsókolja a mezét, a klub címerét. „Hazudnék, ha Arsenal drukkernek nevezném magam” – nyilatkozta a londoni ágyúsok 23-asa az orosz nyelvű, nemzetközi kiadású „Szport Ekszpressz”-nek. „Természetesen tisztelem a klubot és boldog vagyok, hogy e nagyszerű csapat részese lehetek. Nagyon hálás vagyok az Arsenal szurkolóinak, akik igazán szeretnek engem.” A vezető orosz sportnapilap kolumnistájával, az országosan ismert Igor Rabinyerrel készült sokrétű interjúban a legkülönfélébb kérdésekre válaszolva bevallotta, hogy sohasem csókolná meg klubja címerét, így minden hasonló tettet őszinte szkepticizmussal kezel. „Persze, megtehetném, akár a következő meccsen. De pont ezért nem éltem vele soha, hiszen nem is bizonyít semmit” – szögezte le a Szbornaja sztárja. „Emlékszem egy kiváló példára. Amikor még a Zenitnél játszottam Pétervárott, Vitalij Mutko az egyesület elnöke, a következőket mondta egyszer nekünk, játékosainak: »Csak egy focista van a csapatban, aki megcsókolja a mezét. Ezt szeretném látni mindenkitől!« Az említett játékos a következő téli átigazolási időszakban a Dinamo Kijevhez távozott. Azaz, mit is ért az a bizonyos csók?”

Arsavin többször is panaszkodott arra, hogy szavait, gondolatait félrefordítják. „Sokszor rosszul tolmácsolják, azt, amit mondtam. Ha az angol sajtóval értekezem nincs baj. Ellenben, ha valamit nyilatkozok Oroszországban, egyes hírügynökségek sokszor szándékosan félremagyarázzák a szavaimat, és a hazugságot szalagcímként eladják. A fordítás folyamata során úgy értelmezik a mondataimat, ahogyan ők akarják. Ez számomra nagyon kellemetlen. Az emberek talán azt hiszik, hogy én valóban így gondolom, pedig ez egyszerűen nem igaz.” Egyszer, szintén a „Szport Ekszpressz”-nek nyilatkozva a következőképpen reagált a jövőbeni terveit firtató újságírói kérdésre: „Ha valamikor a Barcelonában játszhatnék, akár csak egy szezon erejéig, az a karrierem csúcspontja lenne.” Azonban utóbbi félmondat az angol médiában sajátos formában tükröződött, harsogó főcímként tudatva az ágyúsok szurkolóival, hogy „Arsavint szíve még mindig Barcelonába húzza.” Az Arsenal pillanatnyilag talán legértékesebb játékosaként komoly feltűnést kellett azzal a nyilatkozatával is, melyben a Premier League rajtjában a Chelsea mellett tört lándzsát, az arisztokratikus kékekkel szimpatizált – tette ezt akkor, amikor Arsene Wenger fiainak már matematikai esélyük sem volt a bajnoki cím elhódítására. „Nem mondanám, hogy azért szorítok értük, mert honfitársam Jurij Zsirkov náluk játszik vagy, mert a klub tulajdonosa maga Roman Abramovics. Egyszerűen csak a Chelsea-é a legerősebb csapat, és jobban megérdemlik a hőn áhított címet, mint a Manchester United.” Az interjú zárásaként a 28 éves sztár kitért családja új „nyelvpolitikájára” is. „A családomnak megtiltottam, hogy orosz nyelvű TV-csatornákat nézzenek, így ezeket már nem is lehet fogni az otthonunkban. Most Angliában élünk. Minél gyorsabban szokunk hozzá az angol életstílushoz, annál könnyebb lesz a teljes beilleszkedés.”

(RIA Novosztyi)