Két meccs után biztosnak tetszett, hogy az Ak Barsz címet véd, öt meccs után az MVD már fogta a Gagarin-kupa fülét. Hogy aztán mégis a kazanyiak nyertek, az csak természetes. Szeretünk, jégkorong!

Dmitrij Jerofejev ráérzett: az Ak Barszban és CSZKA-ban is megfordult egykori klasszis a döntő előtt azt nyilatkozta, a nyugati főcsoportdöntőben lefáradt MVD nem bír majd a kazanyiakkal, s elveszti első két, hazai pályán játszott meccsét. Meglehet, Jerofejevből az ex-csapat iránti szimpátia is dolgozott a jóslatnál, de az eredmények az ő tézisét igazolták. Úgy kezdődött, hogy a nyugati másodikként döntőbe jutott (s jövőre várhatóan az idén gyorsan kiesett, gondokkal küszködő Dinamóval fuzionáló) MVD gyorsan leadta pályaelőnyét. Pedig a balasihaiak az első és a második harmadban is vezetést szereztek (különösen Trahanov bombája volt szépségdíjas), de a kazanyiak mindkétszer hamar egyenlítettek (elsőre igen szerencsésen, Garnett kapus mamutjáról vánszorgott a hálóba a korong), majd a harmadikban Obuhov szólógólja révén a vezetést is megszerzték, s ezt már nem tudták lereagálni Ugarovék (2-3).

A második meccsen szintén az Obuhov-Badjukov-féle és a Kapanennel és Immonennel felálló finn sor játszotta a főszerepet: az előző meccset eldöntő Obuhov az egész alapszakaszban összesen öt gólt lőtt, most két nap alatt hármat (most kétszer volt eredményes) Kapanen pedig két gólpasszt is kiosztott, 1-4 lett a vége, s mivel a következő két meccset Kazanyban játszották, felmerült a söprés veszélye is. A rájátszás meccseinek tükrében ugyanakkor nem tűnt lehetetlennek az MVD feltámadása – a Magnyitogorszk – Ak Barsz keleti elődöntőn például hatból öt meccs végződött idegenbeli győzelemmel, ami jól mutatja, ilyen szinten a pályaelőny semmit sem számít.

Jól érzékelték ezt Olegs Znaroks fiai is, mert tükröt tartottak az első meccs elé: ezúttal ők nyertek idegenben 3-2-re - láss csodát, most is Ugarov szerzett vezetést, s most is Jemelin egyenlített. Ezúttal az MVD szerzett malac gólt (név szerint Ugarov), s bár a kazanyiak sokkal többet lőttek kapura, az MVD két korongszerzésből két góllal megugrott, s Zaharcsuk már csak szépíteni tudott (2-3). S hogy ne törjön meg a szép hagyomány, másnap a negyedik meccs is vendéggyőzelmet hozott: a hazaiaknál sérülés miatt már nem játszott a csapatkapitány (alant látható) Morozov (ahogy a további meccseken sem), s bár megint nyomasztó volt a tatár kapuralövési fölény, Dobriskin 1-1 után lőtt előnygóljára nem volt válasz, a 2-1-gyel az MVD egyenlített a párharcban, s visszavette a pályaelőnyt.

Ráadásul ennek ezúttal jelentősége is volt, mert az ötödik meccset végre már a hazai csapat húzta be: hiába találtak be a kazanyiak szokásos gólszerzői (Obuhov, Jemelin), a csapatát a Gagarin-kupa döntőjébe lövő Kokarjev sora ellenállhatatlan volt, s mivel a csehek (Strbak, Novak) is összehoztak egy előnygólt, a meccs végeredménye és a párharc állása is 3-2-re módosult. A kazanyiaknak déja vujük lehetett: tavaly a Lokomotiv vezetett ellenük hasonló arányban, aztán mégis ők nyertek 4-3-ra. Idén is így alakult: a kazanyiak is megmutatták, hogy tudnak otthon nyerni, méghozzá nem is akárhogyan: Garnett kapust 34:07-nél le kellett cserélni, mert már az ötödiket kapta válasz nélkül – s helyettese, Volkov is többet nyelt be, mint a túloldalon Vehanen összesen. A 7-1-es meccsen minden gólt más ütött, az egész döntőn kiemelkedően hokizó Jemelin 1+4-e azonban kiemelte a csatárt a mezőnyből. A döntő utolsó összecsapását így kóválygó fejjel, de legalább gyönyörű balasihai otthonában várhatta az MVD. A góltalan első harmad után azonban a második elejét nagyon megnyomták a tatárok, ki sem engedték harmadukból az MVD-t, s Nyikita Alekszejev közeli kotrásával megszerezték a vezetést. Mivel válasz helyett még ugyane harmadban Niko Kapanen növelte az előnyt, Ugarovék pedig nem tudták bevenni az egész szezonban kiemelkedőt nyújtó Vehanen kapuját (járt neki a shutout), az Ak Barsz Kazany 2-0-ra nyerte a meccset, 4-3-ra a döntőt, s a második KHL-győzelmét is bezsebelte, Biljaletgyinov mester szerint élete legdrámaibb fináléjában.

Alekszandr Medvegyev KHL-főnök szerint az idei még a tavalyinál is jobb, izgalmasabb, szórakoztatóbb és kiszámíthatatlanabb meccseket hozott. Folytatás szeptemberben, valószínűleg a Lada nélkül, talán ukrán (Bugyivelnyik Kijev) talán hanti-manszijszki csapattal – sok függ a sokszor lebegtetett MVD-Dinamo fúziótól. Sokaknak nem ér véget a szezon, hamarosan kezdődik a nagyvébé, melyet az Oroszvilág olvasói is figyelemmel kísérhetnek majd!