Merkel, de nem kancellár

Az idei szezonban mutatkozott be a „világ legsikeresebb klubjában” egy német fiatalember, Alexander Merkel. A hír első hallásra talán senkit sem lepne meg, hiszen az AC Milan legendás piros-fekete mezét a múltban több német futballista is felöltötte. Volt, aki sikerrel járt a lombard fővárosban, míg mások nem állták ki a próbát. A befutott sztárok közé tartozik Karl-Heinz Schnellinger (1965-74) és Oliver Bierhoff (1998-2001), míg Christian Ziege (1997-1999) és Jens Lehmann (1998) számára nem termett sok babér a San Siro stadionban.

Merkel eddigi pályafutása mégis alapjaiban különbözik honfitárs elődeitől, mivel ő a Milan utánpótlás-csapataiból startolva küzdötte fel magát a kezdőig. Sőt, még ennél is messzebbről indult, Kazahsztánból.

A fordulatokkal teli történet egészen 1992-ig, születésig nyúlik vissza. Александр Меркель ekkor látta meg a napvilágot az Almati közelében fekvő Pervomajszkij (Первомайский) nevű településen. Szülei oroszországi (feltehetően volgai) németek, akik végül 1998-ban tértek vissza az Óhazába. Alexander is ekkor kezdett el komolyabban foglalkozni a labdával, először a JSG Westerwald, majd 2003-tól a VfB Stuttgart színeiben. A Bundesligában érdekelt klubnál a jövő egyik nagy reménységeként tartották számon, és kezdettől fogva a „kiváltságos” ifik közé sorolták. Suttgarti idolja a belorusz Alekszandr Hleb volt, aki előbb a londoni Arsenalhoz, később a Barcelonához igazolt.

A sváb fővárosban 2008-ig nevelkedett, amikor az U-16-os német válogatott meccsén, éppen az olasz csapat ellen játszva, figyelt fel rá a Milan szakmai stábja, akik azon nyomban szerződést ajánlottak a tehetségnek, melyet Merkel családja el is fogadott. A Milan U20-as gárdájával első itáliai évében megnyerte a Coppa Italia Primaverát, 25 éven belül az elsőt a klub történelmében. A 2009-2010-es szezonban már a nagycsapat kispadjára is odafért, de Leonardo egyszer sem cserélte be. Nem úgy a brazil helyére érkezett Massimiliano Allegri, aki bajnoki- és kupameccseken, valamint Bajnokok Ligája derbiken is bizalmat szavazott 18 éves pártfogoltjának.

Merkel 2011. január 6-án debütált a Serie A-ban, a Cagliari elleni idegenbeli mérkőzésen. A szardíniai elsőzést egy Coppa Italia meccs vezette fel egy héttel korábban. A Milan három-null arányban intézte el a Barit Ibrahimovic, Robinho és Merkel találataival. Mindezek után a Cesena felett aratott hazai 2:0-s diadalt végigjátszotta, majd a BL-ben is letette névjegyét a Tottenham ellen – még akkor is, ha a Milan végül elbukta a párharcot.

Az olasz sajtó – utánpótlás vonalon – Merkel-lázban ég. A tét ugyanis nem kevesebb, mint az 52-es mezben szereplő titán jövőjének „biztosítása”, melyért három szövetség verseng. A kazahsztáni származású játékos szülei szovjet állampolgárok voltak, tehát elvben semmi akadálya nem lenne leendő szbornaja-tagságának. Merkel beszéli is az orosz nyelvet, ismeri is a helyi kultúrát, ellenben élete során, soha egy percig nem volt orosz állampolgár. (1992-ben, február 22-én, a független államiságát éppen elkezdő Kazahsztánban született.) Így aztán a Dick Advocaat edzette nemzeti tizenegy egyelőre nem számíthat rá. Előbb a passzport, és csak utána a válogatottbeli meghívó! – figyelmeztet az UEFA.

Merkel persze akár olasz is lehetne. 16 és 18 éves kora között a Milan utánpótlás akadémiájára járt, azaz saját nevelésű játékosnak tekintendő. Az eltelt két év során folyékonyan megtanult olaszul, és kiválóan beilleszkedett a lombard környezetbe. A piros-fekte klub a múltban Demetrio Albertinit és Andrea Pirlót adta az azúrkék nemzeti csapatnak, és Merkel éppen az ő posztjukon, a metronóm helyén játszik. Pirlo lassan kiöregszik, és a düblőreként befutó kazahsztáni német akár a válogatottban is követhetné nagynevű elődjét. A FIFA szabályozása erre lehetőséget is ad. Utóbbi értelmében az utánpótlás válogatott után minden játékos egyszer, de csak egyszer (!) csapatot válthat. Az Orosz Labdarúgó Szövetség elnöke, Szergej Furszenko is erre apellál, sőt maga az ifjú csillag is kijelentette: a (vissza)honosítás elvben megtörténhet. Példa erre a kosaras Jon Robert „J.R.” Holden (Джон Роберт Холден) esete, aki amerikai születése (Pittsburgh) ellenére az orosz nemzeti alakulatban pattogtat. Ő egyébként Vlagyimir Putyin államfő 2003-as dekrétuma alapján kapta meg az orosz állampolgárságot. Merkel – sejtésünk szerint – nem veszne el az orosz bürokrácia útvesztőjében, ha a szbornajának éppen irányító középpályásra lenne szüksége.

Véleményünk szerint az igazságos mégis az lenne, ha Merkel a német válogatott tagjává válna – nem mellesleg ezzel visszaadna valamit annak az államnak, melynek ő és családja a legtöbbet köszönhetik. Különben már 2007 óta német válogatott. Pályára lépett az U15 (2007), az U16 (2007-2008), az U17 (2008), az U18 (2009) és az U19 (2010-) korosztályos csapatokban is. Ezidáig 24 mérkőzésen képviselhette választott hazáját, és egy találatot szerzett. Nagy álma a Bajnokok Ligája győzelem, melyre – legyünk őszinték – a stuttgartiakkal nem lett volna nagy esélye. Legfeljebb néhány száz kilométerrel arrébb, Bajorországban, Münchenben, ahová viszont VfB nevelésként nem akart menni. Akkor inkább Lombardia és a piros-fekete makaróni mez. A Milanban már játszott két kiváló posztszovjet labdarúgó, nevesül Andrij Sevcsenkó és Kakhaber Kaladze. Merkel célja nem kevesebb, mint az ő meghaladásuk, ami nem csupán klubszinten történhet meg. A Milannal minden nyerhető, kivéve a világ- és Európa-bajnokságot. Arra viszont ott van a német válogatott. 

„Kiváló alapokkal rendelkezik. Jól passzol, és különleges érzéke van a helyezkedéshez, a pozíciós játékhoz” – nyilatkozta Allegri mester az olasz sportsajtónak. Hasonló értelemben beszélt felfedezettjéről Filippo Galli – korábbi klasszis hátvéd – a Milan utánpótlás felelőse. „Alex technikailag nagyon jó, akárcsak állóképessége és sebessége is. Kicsit még fejlődnie kell abban, hogy jó döntéseket hozzon a pályán, ha nála van a labda.”

„A Milan a világ egyik legjobb klubja, amely már mindent megnyert a múltban. A tradíció most is kötelez” – mondta Merkel, amikor új otthonáról kérdezték a DFB (Deutscher Fußball-Bund) honlapján. „Ráadásul Silvio Berlusconi rendszeresen eljön Milanellóba, gyakran látni őt a pálya mellett.”

A Gazzetta dello Sport is interjút készített a népszerű ifivel. „Mégis mire gondoltam, mit akartam bizonyítani, amikor bemutatkoztam a Milanban? Igazából semmire és semmit. Csak arra, hogy jól játsszak magamért, a társaimért és a Milanért.” Határozottsága a sokat látott újságírókat is meglepte. Terveiről kérdezve, még ennél is kevesebbet árult el. „Azelőtt, hogy komolyabban elgondolkodnék a jövőmről, még szeretnék egy pár meccset játszani. Stabil helyet kiharcolni itt, a Milannál egészen különös dolog, de meglátom mit tehetek az ügyben. (…) Csak szépen lassan menjünk előre, még sokat kell tanulnom. Minden nap világklasszisokkal dolgozom együtt, és ez rengeteget segít nekem.” A Milan hivatalos televíziójának, a Milan Channelnek nyilatkozva már elkötelezte magát a klub mellett. „Szeretek itt játszani. Mindenki teljes erőbedobással teljesít, és éhesek vagyunk a sikerre. Remélem, hogy hosszú ideig itt maradok. Jól kijövök Mark Van Bommellel, akinek segítek az olaszban. Nagyon elégedett vagyok, és remélem, hogy még fejlődhetek, sokat ellesve azoktól a sztároktól, akikkel van szerencsém együtt játszani. A régi barátaim számára fura érzés, amikor a tv-ben látnak. Én mégis egyre többet szeretnék játszani, hogy mindenki láthasson a pályán. ”

Nem kizárt, hogy Joachim Löw, a német válogatott szövetségi kapitánya hamarosan feltűnik a Milan meccsein, a San Siro VIP páholyában. 2011 februárjában Arthur Beck, Merkel tanácsadója és ügynöke megerősítette, hogy védence továbbra is a „Nationalelf”-ben gondolkodik, és nagyon várja az első behívót. „Nyilvánvaló, hogy szeretnék valami igazán fontosat nyerni Németország színeiben. Például világ- vagy Európa-bajnokságot. Mindezek előtt, most csakis a Milan érdekel. Ez a prioritás” – állította Merkel a Fifa.com-nak két hónapja.

A már hivatkozott DFB honlapnak adott interjújában áradozott jelenlegi U19-es edzőjéről, Ralf Mingéről is, de nagyválogatotti tagságát illetően, taktikusan, nem bocsátkozott jóslatokba. „Németország áll az első helyen. De meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. Ha kapnék egy ajánlatot, hogy játsszak a szbornajában, azonnal igent mondanék.” Löwnek tehát nincs sok ideje. Merkel akár érett a válogatottra, akár nem, be kell hívnia, különben Németország elveszíti egyik legnagyobb tehetségét. Persze kérdés, maga Merkel elfogadna-e egy német behívót, ha a másikat Vlagyimir Putyin küldi személyesen?    

(Nem Merkel lenne az első, aki visszautasítaná a német válogatottat. Milanbeli csapattársa, a berlini születésű, de apai ágon afrikai származású Kevin-Prince Boateng azután lett ghánai, hogy végigjárta az összes német korosztályos csapatot. A 2010-es dél-afrikai világbajnokság előtt, váratlanul mégis az afrikai ország nemzeti tizenegyéhez csatlakozott.)