Márciustól Groznijban nyílik a fekete tulipán

Az egykori aranylabdás Ruud Gullit és a Premjer Ligában szerepelő Tyerek Groznij szerződéséről már korábban is hírt adott az Oroszvilag.hu. A régió pacifikálásában kulcsszerepet játszó futballklub elsőszámú támogatója nem más, mint Csecsenföld vezetője, a minap újraválasztott Ramzan Kadirov. Oroszország a 2018-as világbajnokság házigazdájaként sem engedheti meg magának, hogy a nemzetközi sztárok továbbra is elkerüljék labdarúgását, így esett a választás a sokat szenvedett Groznijban az edzőként eddig mindig megbukott Gullitra, aki köszönte szépen a lehetőséget, és megfogadva volt mestere, Guus Hiddink tanácsát, elvállalta a könnyűnek éppen nem ígérkező megbízást.

A csapat törökországi edzőtáborozása után, Gullit 2011. február 9-én érkezett „haza” fiaival Groznijba, ahol a repülőtéren több ezres (más források szerint több száz főre tehető) szurkolótábor fogadta, nevét skandálva. A csecsenföldi hősök landolásánál mindenki ott volt, aki valamit is számít a kaukázusi köztársaság politikai életében. A vörös szőnyeg mellett, az első sorban állt Kajdar Alkanov, Kadirov jobbkeze, aki egyben a Tyerek elnökhelyettesi teendőit is ellátja.

Gullit pályafutása csúcsán Olaszországban, az AC Milan csapatában játszott. A vörös-fekete alakulattal minden lehetséges kupát, serleget megnyert, miközben olyan riválisok ellen lépett hétről-hétre pályára mint a Maradona fémjelezte Napoli vagy éppen a Matthaus-Klinsmann-Brehme trióval felálló Internazionale. Mindmáig töretlen itáliai népszerűsége, és egykori győzelmei okán az olasz sajtó ma is figyelemmel követi pályafutását. A hamarosan rajtoló Premjer Liga beharangozójaként két cikket közlünk, melyek a holland sztár döntésének okait, csecsenföldi esélyeit latolgatják.   

Gondoljanak a Los Angelestől legtávolabb eső helyre. Gondolom sikerült, rendben is lennénk. Mégis, ha a földgömbre vagy egy térképre mutatunk rá találomra, nem valószínű, hogy Groznijra esne a választásunk, arra a városra, mely nem jutna eszébe szinte senkinek. Főleg Kaliforniából kitekintve. A Moszkva által soha el nem ismert szakadár köztársaság valaha szörnyű vérontás és katonai invázió árán is szembeszállt a Kreml-lel, mely tankok egész sorát küldte a gerillaharcosok ellen. Az új ember, aki összeköti a két várost, és a két teljesen eltérő világot Ruud Gullit a Tyerek Groznij új vezetőedzőjévé kinevezett egykori Milan-sztár. A csecsenföldi központ labdarúgóklubja hírnevét a tragikus emlékű polgárháborúnak „köszönheti”, melyben a helyi hadurak és a moszkvai cárok utódai néztek farkasszemet egymással. Ma Putyin és Kadirov egy oldalon állnak, mi több közeli barátok.

A holland szakember utolsó edzői megbízása a Los Angeles Galaxy csapatánál már véget ért, így szabadon dönthetett jövőjéről. Ezt immár egy 18 hónapra szóló szerződés határozza meg, melynek anyagi részleteiről nem tájékoztatták a sajtót. Természetesen ismerve Ruud alkuszi képességeit, biztosra vesszük, hogy nem elégedett meg akármekkora fizetéssel. Erre utalnak Kajdar Alkanov alelnök szavai is: „Minden probléma nélkül megállapodtunk Gullittal, aki teljesen elégedett volt az ajánlatunkkal.”

Alkanov persze érthetően büszke menedzseri, klubigazgatói tevékenységére, hiszen az első komoly sztár Gullit lesz a Tyerek történetében. De a hírnév és a siker mindössze átmeneti jellegű, amennyiben nem képesek értékelhető eredményt felmutatni a roppant erős orosz élvonalban. A gárda legutóbbi szezonban mutatott teljesítményét tekintve – 12. hely, „mindössze” 35 pontos hátrány a bajnoki címet elnyerő Zenithez képest -, a merész célok jó eséllyel álmok maradnak csupán. Groznij büszkeségét nem is illene a pétervári sztáralakulathoz hasonlítani, nem beszélve a moszkvai óriásokról. A szovjet korszak harmadvonalbeli csapata először 2005-ben jutott fel az első osztályba, de rögtön ki is esett onnan. 2008-ban visszakerült, azóta folyamatosan az orosz labdarúgás nómenklatúrájának része. (Ha nem is a Politikai Bizottság, de a KB tagjai közé befér.) A Tyerek, mint szinte minden csecsenföldi intézmény, magán viseli a pusztítás nyomait. A klub elnöke Ramzan Kadirov egykoron maga is a fegyveres ellenállók közé tartozott, de a legújabb időkben Putyin szoros szövetségese. Szerepe, az alapvető emberi jogokat érintő tettei miatt ma is élénk vitákat keltenek az Orosz Föderációban, de külföldön is. Kadirov édesapját, a szintén csecsen elnök Ahmadot 2004-ben bombamerényletben gyilkolták meg, éppen a Tyerek stadionjában.

És mégis mit fog itt tenni Gullit? A Milan-rajongók legendás fekete tulipánja, aki a holland válogatottal 1988-ban Európa-bajnoki címet is szerzett, de, a manapság Roman Abramovics birtokolta Chelsea-ben is focizott egy keveset, levezetésképp. Csecsenföldi küldetése továbbra is nagybetűs rejtély. Azt állítja, hogy a szakmai kihívás vonzotta a viharvert régióba. Bla, bla, bla – na persze! A Tyerekkel kötött szerződése előtt tíz nappal a „Hírességek Szigete” (l’Isola dei Famosi) nevű valóság show-ba invitálták, a RAI vezetői személyesen tárgyaltak esetleges beköltözéséről. Végül meglepetésre nemet tudott mondani. A vadkeleti Groznij nyilván sokkal exotikusabb, és biztosan jóval többet is keres odaát.

Az egyetlen dolog, mely Gullit számára aggodalomra ad okot új edzői megbízatása kapcsán az ő és a Tyerek játékosai közti kommunikációt megnehezítő „nyelvi akadály”. A gyorsan lezajlott tárgyalások a volt aranylabdás és a csecsenföldi klub között még az érintetteket is meglepték. Ezt Gullit is elismerte, amikor a befutó és teljesen váratlan felkérésről először beszélt az orosz sajtónak: „A Tyerek vezetőségének telefonhívása abszolút meglepett, nem is jutottam szóhoz. De az élet tele van meglepetésekkel, és ez az ajánlat egy csodálatos meglepetés volt.” Amikor azon a vasárnapon a holland sztár mobilja megcsörrent, éppen Abu-Dzabiban volt. A vonal másik végén pedig ügynöke beszélt, akinek nevét ma is sűrű homály fedi, mindenesetre sokat elárul rábeszélési képességeiből, hogy sikerrel győzte meg Gullitot: még az első géppel repüljön Moszkvába. A Milan egykori tízese elé a grozniji (had)urak ugyanazt a szerződést tették, amit a spanyol Victor Munoz alig néhány órával korábban visszautasított. Ramzan Kadirovot pedig csak kevesen szokták kikosarazni, természetesen az új jelölt sem táncolt vissza a megállapodástól. Sokan tudni vélik, hogy Gullit még többet is keres Munoznál, erre utal, hogy a meglehetősen anyagias sztár a rákövetkező szombaton már Törökországba utazott az ott edzőtáborozó Tyerekhez. Talán mondanunk sem kell, hogy az ilyenkor szokásos vízumigénylési eljárás, hogy-hogy nem, hallatlanul lerövidült.

A narancsos válogatott egykori csapatkapitánya őszintén elismerte, hogy semmit sem tud a kaukázusi fociról, a vidék játékosairól. „Már megkaptam a korábbi mérkőzéseik felvételeit, de eddig nem volt időm, hogy megnézzem azokat” – mesélte el első „benyomásait” a Szovjetszkij Szport riporterének. Azt azonban visszautasította, hogy bármilyen jellemzést is adjon leendő tanítványairól, így a Tyerek szurkolói egyelőre nem tájékozódhattak a játékoskeretben rejlő lehetőségekről. „Előbb meg kell ismernem a labdarúgókat” – így Gullit, aki különben le is cserélheti őket, ha úgy látja helyesnek. Mindezt Kadirov hozta a tudomására, aki Csecsenföld politikai vezetésén kívül még a Tyerek ügyes-bajos dolgait is intézi: itt is, ott is elnöki beosztásban. A prezident pedig láthatóan komolyan veszi a helyi futball fejlesztését. Hajlandó „megerősíteni a keretet” és „segíteni minden másban” az új mesternek. A roppant pragmatikus Kadirov felajánlkozása mellett rögtön egyértelművé is tette, hogy mit vár el bőkezűségéért cserébe. A Tyerek eddigi legnagyobb sikerét az Orosz Kupa 2004-es elhódításával aratta, azóta ellenben semmi sem került a vitrinbe. A váratlan kupasikert és a Premjer Ligába való feljutást követően, a Tyerek bizony nem kényeztette el szurkolóit, és egyszer sem tudott beleszólni a nagyok különversenyébe. Gullitnak az idei szezonban a legjobb nyolc között kell végeznie, míg egy évvel később már az európai kupaszereplést jelentő felsőházi helyek egyikén kéne zárnia. Minderre elégnek kell lennie azon 18 hónapnak, melyről a frissen kinevezett tréner szerződése szól. Két szezon, másfél évre leosztva. Gullitnak nem marad több ideje, hogy csodát tegyen.  

A holland sztár új munkaadója a közelmúltban több imázsjavító kezdeményezést indított útjára. Mike Tyson 2010 szeptemberében Roberto Cavalli divattervező társaságában avatta fel a csecsen főváros új ötcsillagos szállodáját. Ellenben a bokszbajnokkal, Gullitot nem csupán a neve miatt szerződtették, edzőként is bizonyítania kell. Kadirovék ugyanis nem fogadnak el semmilyen bocsánatkérést. Főleg most, hogy az Orosz Föderáció rendezi a 2018-as labdarúgó világbajnokságot, és a futball iránti láz kezd a tetőfokára hágni, érezhetően vibrál a levegő a labda körül. Moszkva története során először lehet a földgolyó legjelentősebb sporteseményének házigazdája, mellyel csak az olimpia vetélkedhet. A futball persze nem egyszerűen szenvedély, nemzeti érdek is. Erről maga Vlagyimir Putyin miniszterelnök beszélt, akire Kadirov, mint apjára tekint. A „fiú” meg is kérte a példaképét, hogy szorítson helyet Groznijnak a házigazda városok között, de az elképzelés nem nyerte meg a premier tetszését. Putyin nem utasította nyíltan vissza fiatal pártfogoltja kérvényét, de csöndes hallgatásával jó előre jelezte a rendezőbizottság döntését. Groznij tehát lemaradt a kiválasztott metropoliszok listájáról, ennek oka éppen a felhalmozott lemaradásban keresendő. Igaz ugyan, hogy az ifjú csecsen elnök alatt újjáépítették a majd’ tizenöt esztendőnyi állandó harc és bombázások során elpusztult Groznij jó részét, de a térségtől még mindig óva intik a legbátrabb turistákat is. Kadirov ettől még beválhatja ígéretét, és a „Kaukázus Svájcává” alakíthatja Csecsenföldet, de minderre biztosan nem lenne elég a világbajnokságig hátralévő szűk hét év.

2011-ben Csecsenföld a nyugalom szigete a Kaukázusban – legalábbis Dagesztánhoz, Ingusföldhöz, Észak-Oszétiához képest. Mégis gyakoriak a merényletek, a bombatámadások, a lesből célzó orvlövészek és a szeparatistákkal vívott tűzpárbajok. Az előbbiekre adott válasz, a vérbosszú pedig időről időre sokkolja mind a helyieket, mind a zónába vezényelt fegyveres erőket. Szintén mindennapos az iszlamista ellenállás mozgolódása, mely kívülről legyőzhetetlennek tűnik. A belügyi alakulatok velük szemben vívott küzdelme egyre inkább szélmalomharc jelleget ölt. Elsősorban az ellenük való határozott fellépés szolgáltatja Kadirov legitimációját, aki a megfélemlítés legvadabb eszközeitől sem riad vissza, ha a vele egyet nem értők megregulázásáról van szó. A kalasnyikovok kattogása határozta meg az itteni élet ütemét, és bár a lövések durranásai egyre távolabbról hallatszanak, a fő „hangszer” még mindig változatlan.

Gullitnak feltehetően nem kell tartania attól, hogy hasonlóan végzi, mint azok a politikusok vagy újságírók, akik Kadirov ellenfordultak és a gépfegyverek martalékaivá váltak. A Tyerek új vezetőedzőjének testét minden előzetes jel szerint elkerülik majd a golyók – hiszen ekkora presztízsveszteséget se Csecsenföld, se a 2018-ra készülő Moszkva nem engedhetne meg magának -, de hozzá kell szoknia a dolgok ottani folyásához. Utóbbit maga a 34 éves Kadirov tisztázta egyik televíziós interjújában: „Itt én vagyok a főnök. Nincsenek mások. Megértettetek? Csak Ramzan létezik, senki más!”

Az orosz labdarúgással foglalkozó blogok szerzői és kommentelői rögtön fel is tették a kérdést: mennyit is ajánlottak valójában Gullitnak, hogy elfelejtse a különbséget Nelson Mandela és a Ramzan Kadirov között. A holland csillag 1987-ben elnyert aranylabdáját a későbbi dél-afrikai elnöknek ajánlotta. Ma viszont egy olyan ember szolgálatába szegődik, akit nyíltan vádolnak gyilkosság, emberrablás, kínzás és zsarolás bűntetteivel.

Gullit szerződése nem kötelezi a sztáredzőt, hogy Groznijban éljen. A Tyerek jelenleg Minyerralnije Vodi városában, Sztavropol közelében játssza hazai meccseit, jó 200 kilométerre a csecsen fővárostól. Az állandó vendégség okai tisztán biztonságiak. Eltekintve a bombáktól, Groznij kevéssé alkalmas vendégek fogadására. Kadirov bevezette az alkohol iszlám tilalmát, miközben az utcákat fiatalokból álló csoportok járják, akik az elnök biztatására „megnevelik” a „tisztes öltözködés” szabályait be nem tartó nőket.

Az orosz futballal foglalkozó újságírók mindezek ellenére egyöntetűen vallják, hogy Gullit szerződtetése jó ötlet, mivel mind Oroszországban, ahogy külföldön sikerrel feledtetheti a Kaukázus egynéhány különös tulajdonságát.