Decemberben ruhák nélkül állt a nyilvánosság elé az omszki lányok egy csoportja, hogy nagyobb publicitást adjon a szűkebb hazájukat emésztő társadalmi-politikai nehézségeknek. Omszk vonzáskörzetére különösen jellemző az elharapódzott korrupció, a despotizmus valamennyi tünetével együtt, így különösen nehéz a helyi lakosokat jobb belátásra, azaz a hasznavehetetlen apparatcsikok és az őket foglalkoztató közintézmények elleni határozott fellépésre bírni. Mindehhez társul a hétköznapi élet összes nehézsége, mely hatásosan vonja el a közösség figyelmét az általánosabb problémáktól.

A Szibéria délnyugati vidékén fekvő, milliós Omszk mégsem maradt védtelen, hiszen a bátor leányzók egy csoportja úgy tűnik rátalált a kényszerű közönyösség ellenszerére, a Nyugat-Európában oly’ gyakori erotikus naptár politikai kiadására. A recept tehát egy, a legszebb női bájakra építő igényes fotóalbum, ahol meglehetősen alulöltözött hölgyek velős üzeneteket intéznek a mohó férfiközönségnek. Erre utal az alkotás címe is: „A meztelen valóság”.

Nincs új a nap alatt, hiszen az elgondolás az egyik legősibb marketingfogásra épít, ezzel téve a nehezen eladhatót könnyen értékesíthetővé. Az elragadó hölgyek csak a körítés, sokkal fontosabb a melléjük írott jelszavak sokasága, melyek mind vádlóan mutatnak a korrupció melegágyaként működő megyére, és az ebből busás hasznot húzó helyi hatalmasságokra, de a hozzájuk hű naplopó bürokraták éhes seregére is.

A társadalmi összefogás hiánya és a beváltatlan ígéretek – egy naptárban tetőznek, melynek árát 250 rubelben határozták meg a készítők, s ez hozzávetőlegesen 8 eurónak felel meg. Eddig kétezer darabot adtak el a szexi kalendáriumból, de az omszki amazonok szövetsége messzebbre tekint. Ha minden jól halad, piacra dobják munkájuk tükörképét, a férfi változatot is.

Egy gyors pillantást vetve az albumra rögtön szembeötlik, hogy ezek a lányok valóban nem félnek senkitől, és fittyet hányva a láthatatlan cenzorokra kétértelmű mondatokba csomagolják csípős véleményüket. A szándék nyilvánvaló, ellenben senki sem állíthatja teljes bizonysággal, hogy mire is gondolnak a modellek. „A metró se itt se ott” – sugallja a frázis, mely Miss Decembert öleli körbe, aki melltartóban és bugyiban látható miközben egy játékvasúttal bíbelődik. A kép a számtalanszor ígért, de sosem elkezdett regionális metrófejlesztésekre vonatkozik. Miss Október sokkal szégyenlősebb, hiszen egy közúti tábla mögé bújva figyelmeztet a megye katasztrofális úthálózatára: „Az olyan felújításokat, mint ezek, jobb lenne be sem mutatni!” – áll fura glóriaként a passzus a fekete szépség feje felett. „Lesz-e elég benzinünk?” – kérdezi a mutatós bundában pózoló Miss Január, aki a kőolajlelőhelyek átgondolatlan kitermelését és a tartalékok pazarlását kárhoztatja. A soron következő hónapok címlaplányai sem fukarkodnak a magvas gondolatokkal, ennek megfelelően találkozhatunk a tragikus következményekkel fenyegető erdőgazdálkodás, a szálló és fogadóhelyek vagy éppen a biztonságos óvodák krónikus hiányának problémáival is.

Feminum és politika – immáron egy hosszúra nyúlt jegyesség szereplői, hiszen Oroszországban a szép nők és a közéleti témák lassan, de biztosan összenőnek. Nem sokkal korábban néhány moszkvai újságíró-szakos lány félig meztelenre vetkőzve köszöntötte az 58. életévébe lépő Vlagyimir Putyin miniszterelnököt. Pár napra rá ugyanazon egyetem másképpen gondolkodó hölgytársasága fekete öltözékben, szájukat szigetelőszalaggal ragasztva le állt kamera elé. A negatívba mentett alkotás erejét a kormányfőnek feltett kellemetlen kérdések adták.

Az omszki csoport a fenti példákat követve jött létre. Munkájuk gyümölcsét, a „Meztelen valóságot” eljutatták Viktor Filipovics Srejdernek, az uráli metropolisz polgármesterének is, de a városi elöljáró köszönte szépen az ajándékot, és felbontatlanul postázta vissza azt a lányoknak. Sokatmondó a News.ru portál szerkesztői véleménye: „Miként a moszkvai hallgatók albuma, úgy az omszki naptár is erős politikai töltetű. A benne szereplő lányok, mégsem csupán testüket teszik közszemlére, de elég bátrak is ahhoz, hogy a térség gondjairól nyíltan beszéljenek.”