Vegyes előjelekkel várta a Svájc elleni csonka negyeddöntőt a fehérorosz válogatott. A már svédek ellen megmutatott oroszlánkörmöket tovább villogtatták a beloruszok a németek ellen, akiket nagy csatában vertek 5-3-ra, megteremtve maguknak a lehetőséget arra, hogy a nyolc közé verekedjék magukat - ugyanakkor a Kanadát is megszorító Svájc nem ígérkezett kellemes ellenfélnek.

 Hogy a beloruszok idáig jutottak (a tizenkét csapatból hármat is megelőztek a csoportkör során), az a látszólagos papírforma ellenére, a statisztikákat böngészve valóságos csoda. Nincs csapat az olimpiai tornán, mely kevesebbszer lőtt volna kapura (48) náluk, de olyan sem, amelynek kapusát többször tesztelték volna (összesen 123-szor lőttek az ellenfelek a belorusz kapura). Mivel a váltva védő Koval és Mezin statisztikái még csak nem is egetverőek (a 90,24% egészen átlagos teljesítmény, a hetedik helyre elég a mezőnyben) a siker kulcsát a kivételes helyzetkihasználásban kell keresnünk: az imént említettek alapján nem meglepő, hogy a beloruszok vezetik ezt a statisztikát – 48 lövésükből 8 bement. Hogy mi a siker másik komponense, azt sem nehéz megmondani: a közvetlenül az olimpia előtt kieső sztárok (elsősorban a nemrég kocsmai verekedés miatt Vancouverben előállított Mihail Grabovszkij és az idősebbik Kosztyicin fivér, Andrej) helyét átvevő első soros játékosok nem kinevezett sztárok, hanem valódi „szekérhúzók”: Szergej Kosztyicin és a Dinamo Moszkvában pallérozódó Alekszej Kaljuzsnyij a meccs előtt 5, illetve 3 pontnál járt, s a támadótrió harmadik tagja, Konsztantyin Kolcov is jó volt két asszisztra.    

Miután a svájciak első, a beloruszok pedig a harmadik helyen álltak az emberelőnyök kihasználásában az első playoff-meccs előtt, számítani lehetett rá, hogy sok múlik majd a létszámfölényes helyzeteken (így is lett). Mielőtt még azonban sor kerülhetett volna az első kétperces kiállításra, máris döbbenetes jelenetnek lehettünk tanúi: hogy Jonas Hiller mit szerencsétlenkedett egy jószerivel hazaadott koronggal, azt talán csak ő tudja, a már említett Kaljuzsnyij ugyanakkor nem volt kíváncsi a svájci kapus szociális problémáira, hanem beverte a kipattanót. (1-0) A svájciakat nem rázta meg a hatalmas lepke, mert ugyan elfecséreltek egy kettős előnyt, de mikor az szimplára olvadt, egy bravúros-szerencsés találattal egyenlítettek (Sprunger hassal maga elé tette, majd a levegőből a léc alá vágta a korongot, 1-1).

A második harmadban aztán Dominichelli a második svájci emberelőnyös gólt is megszerezte (1-2), azonban a beloruszok megmutatták, a harmadik soruk is képes gólt szerezni: egy védelmi megingást követően Zaharovnak már csak az üres kaput kellett eltalálnia – természetesen létszámfölényben. (2-2) Mivel sem a rendes játékidő hátralevő részében, sem a hosszabbításban nem esett gól (bár utóbbiban csaknem bepattant egy korong a játékvezető combjáról a belorusz kapuba…), szétlövés döntött az első csonka negyeddöntőn. Miután a svájciaknál Deruns és Lemm is betalált az első három körben, a beloruszoknál viszont Antonyenko hibázott, a hatodik lövő Szergej Kosztyicinnek mindenképp gólt kellett volna lőnie, hogy meccsben tartsa válogatottját. Nem túl magabiztos rávezetés után azonban túlhúzta a korongot, így Hillernek még csak bravúr sem kellett a nullszögből visszahúzott pakk hárítására. (3-2) Belarusz ezzel kiesett, Svájc az USA-val játszhat a negyeddöntőben.

Miután a következő találkozón kiderült, hogy a negyeddöntőben összejön a Kanada - Oroszország álommeccs (az észak-amerikaiak 8-2-re verték a németeket), újabb tükörsima csonka negyeddöntőre volt kilátás: a csehek azokat a letteket kapták ellenfélül, akit néhány napja már energiatakarékos üzemmódban is megvertek. Miután a baltiak a csoportkörben igazán megszorítani sem tudták ellenfeleiket (a szlovákoktól például válasz nélkül kaptak egy hatost, az oroszoktól meg egy nyolcast), és pont nélkül végeztek az utolsó, 12. helyen, tökéletesen esélytelenül készültek a meccsre. „Nincs rajtunk semmilyen teher, mivel mindenki úgy gondolja, hogy biztosan veszíteni fogunk” fogalmazott lényegre törően és őszintén kapusuk, Edgars Masalskis. A mérkőzés úgy is indult, hogy beteljesíti a többségi várakozást: Rolinek emberelőnyös és Fleischmann létszámazonos gólja után 2-0-ra meglógtak a csehek az első harmad közepére, s Cajanek révén a kapufát is megcsöngették. A második harmadban aztán a lettek nagy szépítési lehetőséghez jutottak, de nem tudtak élni több mint másfél perces kettős emberelőnyükkel (csak érvénytelen gólig jutottak), miközben a túloldalon Masalskisnak is bravúrokra volt szüksége, hogy ne nőjön a különbség. Nem is nőtt, sőt: a harmadik harmadban kétszer is sikerült az, ami azelőtt kettős előnyből sem – előbb Cipulis, majd kevesebb, mint négy perccel a vége előtt Redlihs talált be Vokoun kapujába (2-2), s mivel a túloldalon Masalskis a hátralevőkben is mindent védett, jöhetett a hosszabbítás, a lettekkel szimpatizáló közönség legnagyobb örömére. Miután Nagano, vagyis 1998 óta nem született hosszabbításos gól az olimpiai tornákon, sokan most is a szétlövésekre vártak – nem úgy David Krejcí, aki a csehek jubileumi, ötvenedik kapuralövéséből megszerezte csapata harmadik gólját (3-2), mely azt jelenti, hogy Jágrék készülhetnek a finnek elleni negyedöntőre.