A National Interest amerikai lapban Doug Bandow, a Cato Intézet munkatársa, Ronald Reagan amerikai elnök egykori munkatársa az USA NATO-ban játszott szerepéről tett közzé értékelést, Európa passzivitását kifogásolva.

Amerika 1949 óta azt kérte szövetségeseitől, növeljék védelmi kiadásaikat, amit azok meg is ígértek rendszeresen, de soha nem tartottak be. A ’80-as években már az is előfordult, hogy az európaiak szembehelyezkedtek Amerikával, de Washington ennek ellenére tovább folytatta szövetségesei védelmét – írja Bandow.

A kommunizmus és a Szovjetunió felbomlása után joggal merült fel a kérdés: mivégre van a NATO, hiszen a korábbi veszély elmúlt. A rettegett Vörös Hadsereg megszűnt létezni, ma pedig Oroszországnak arra sincs ereje, hogy Varsóig vagy Budapestig hatoljon, nemhogy Berlinig vagy Párizsig.

A NATO átalakulását jelezte, hogy eredeti céljait és felelősségét meghaladva agressziót kezdett Szerbia ellen – fogalmaz az amerikai szerző. Ám a Szerbia elleni háború is inkább Európának volt fontos, semmint Amerikának. Most pedig, amikor Afganisztánban zajlik a NATO legfőbb háborúja, az európai szövetségesek csak jelképes segítséget adnak a hadműveletekhez, igyekeznek minél távolabb maradni a harcmezőtől és a leggyorsabban távozni.

A NATO bővítése nem erősítette, hanem gyengítette a szövetséget: a balti és balkáni államok bevétele a NATO-ba nem bővítette a szövetség lehetőségeit, viszont számos új kötelezettséget rótt ki rá. Grúzia és Ukrajna felvétele csak rontott volna a helyzeten, biztonságpolitikai „fekete lyukakat” teremtve a NATO-ban. „Az USA tagsága  NATO-ban Amerika védelmét hivatott segíteni, és nem más országok biztonságát úgy, hogy megnövelik az amerikaiakra háruló kockázatokat.” – véli a szerző.

Európa a lisszaboni szerződéssel világhatalmi álmokat kezdett dédelgetni, elnököt és külügyminisztert választott, egységes biztonságpolitikai elképzelésekről álmodott. Ehelyett viszont csak egy bürokratikus mechanizmust sikerült teremteni, amelynek személyi intrikák árnyékolják be a működését, miközben Európa most is Washingtontól várja a védelmet. Az európaiak a megszorító politika jegyében a katonai kiadások kíméletlen csökkentését helyezték kilátásba, az új NATO-tagok védelmi kiadásai egészen minimálisak.

Európának meg kell értenie, hogy az afganisztáni háború nemcsak Amerika háborúja, hanem a Nyugat közös ügye, Amerikának ki kell vonulnia a Balkánról, ahol semmilyen amerikai érdekeltség nincs, és csökkentenie kell katonai kiadásait, ami a világ összes védelmi kiadásának csaknem felét teszi ki – véli Doug Bandow.

(nationalinterest.org)