Mi is beszámoltunk arról a közeledésről, ami Oroszország és Törökország között észlelhető az elmúlt időszakban. Az erősödő orosz-török partnerség, Ankara lassú elfordulása Washingtontól a nyugati sajtó figyelmét is kiváltotta. E fontos geopolitikai változásról Joel J. Sprayregen írt elemzést az American Thinker számára, a nem túl barátságos: Isztambul-Moszkva, a Gonosz tengelye címmel.

Erdogan török miniszterelnök és iszlámista pártja azonban az elmúlt években tudatosan ássa alá a világi állam alapjait és iszlámon alapuló kül- és belpolitikát folytat, amit megkönnyít a világi pártok, politikusok korruptsága. Erdogan malmára hajtja a vizet az EU is, amely csak ámítja Ankarát az EU-s tagsággal, de irtózik a 72 millió török gondolatától, ami viszont kiváltotta a törökök ellenérzését is Európával szemben. A brüsszeli bürokraták azt követelik, szűnjön meg a török hadsereg kivételezett helyzete, ami szintén Erdogannak kedvez, hiszen éppen a török hadsereg a világi állam letéteményese. Ehelyett az EU-s bürokraták a parlament szerepének megnövelését kérik, ahol az iszlamista Igazságosság és Fejlődés Pártja van többségben.

Törökország tehát szép lassan iszlamizálódik, Ankara külpolitikája azonban még veszélyesebb az amerikai érdekekre nézvést. Törökország partneri kapcsolatokat épít az USA által „haramiaállamoknak” tekintett Iránnal és Szíriával, sőt, újabban már Szudánnal is, miközben megromlottak a kapcsolatai hagyományos szövetségesével, Izraellel. Sprayregen szerint ma már Törökország csak névleg szövetségese Amerikának, miközben valójában Iránnal működik együtt. Erdogan a nyilvánosság előtt Obamával ölelkezik, közben sajtója Amerika-ellenes propagandát fejt ki.

Az Oroszország által jelentett kihívás „kevésbé bonyolult, de elkerülhetetlen” – véli Sprayregen, aki szerint a Győzelem napi ünnepségsorozaton, azzal, hogy végül nem jelenhetett meg a központi ünnepségen Sztálin arcképe, a Kreml „visszafogott, de eredményes” módon üzent a sztálinistáknak. A szerző megjegyzi, bár az oroszokat aggasztja az amerikai katonai jelenlét Kelet-Európában, de sokkal jobban izgatják őket a metrórobbantások és a kínai terjeszkedés.

A szerző szerint a Prágában aláírt START szerződés és az ukrajnai fejlemények egyértelműen Moszkva sikerének tekinthetők, de ami viszont igazán aggodalomra ad okot, az orosz-török közeledés, amelyet az orosz elnök nemrég stratégiai partnerségnek nevezett. Az, hogy egy NATO tag bizalmas viszonyban legyen Oroszországgal, ellentmond az amerikai külpolitika elmúlt 60 éves elveinek, véli Sprayregen, aki szerint nem lehet ignorálni azt a fejleményt, hogy egy, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig terjedő orosz-török „szövetség” szerveződik.

(Joel J. Sprayregen: The Istanbul-Moscow Axis of Evil, americanthinker.com)