Az amerikai opednews.com portálon jelent meg Rick Rozoff írása, amely a Kelet-Európában az elmúlt 20 évben bekövetkezett politikai változásokat elemzi. A szerző szerint térségünk amerikai katonai kolóniává változott, s ma sokkal kisebb az egyes államok mozgástere, mint a Varsói Szerződés idején.  

 

11 évvel ezelőtt a NATO több mint 1000 katonai repülőgéppel, amelyek mintegy 38 ezer bevetésen vettek részt, továbbá az Adriai-tengerről indított Tomahawk rakétákkal héthetes háborút folytatott Jugoszlávia ellen.

A NATO nemcsak katonai célpontokat bombázott, de a Dunán átívelő hidakat, a szerb rádió épületét (ahol 16 ember halt meg), Koszovóból menekülők oszlopát, politikai pártok épületét, külföldi követségeket, személyvonatokat, kórházakat, szállodákat, lakóépületeket, erőműveket is. A NATO repülőgépei kazettás bombákkal és gyengített uránt tartalmazó lőszerekkel árasztották el Jugoszláviát, miközben a hivatalos propaganda a világtörténelem első „humanitárius háborújáról” zengett.

Amikor június 11-én véget ért a háború, a NATO teljes győzelmet aratott:

- 50 ezer NATO-katona hatolt be Koszovó szerbiai tartományba (12 ezer jelenleg is ott állomásozik)

- Koszovó 2008-ban függetlenné nyilvánította magát, amit az USA és szövetségesei elismertek

- Jugoszlávia megszűnt

- Szerbia ma már együttműködik a NATO-val, Montenegro 2010 márciusában katonákat küldött Afganisztánba

A NATO keleti bővítése 1999-ben kezdődött, s mára teljes a siker. Az egykori Varsói Szerződés tagjai a NATO tagállamai lettek, Lengyelország, Románia, Bulgária, Albánia készek amerikai rakétarendszereket elhelyezni saját területükön. Az elmúlt négy évben Washington 4 katonai bázist kapott Romániában, hármat Bulgáriában, s hamarosan megérkeznek Lengyelországba a Patriot rakéták is, mintegy 35 km-re az orosz határtól. A NATO-nak kiképzőközpontja van Lengyelországban, a pápai repülőteret használja Magyarországon és egy volt szovjet katonai bázist Litvániában. A NATO repülőgépei őrzik a balti légteret a három balti államban, amelyek 2004 óta az Északatlanti szövetség tagjai, s szó van egy állandó katonai bázis felállításáról is.

2003-ban, az Irak elleni támadás után a friss NATO-tagok, Lengyelország, Csehország és Magyarország katonákat küldött Irakba, s ezt tették az akkor még tagjelölt és partnerországok is: Albánia, Azerbajdzsán, Bosznia, Bulgária, Észtország, Grúzia, Horvátország, Kazahsztán, Lettország, Litvánia, Makedónia, Moldova, Örményország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna. Ez volt a feltétele a további együttműködésnek, de az említett országok többsége részt vett, részt vesz az afganisztáni hadműveletekben is.

Az egykori Varsói Szerződés tagállamainak katonái ma Afganisztánban ölnek és halnak meg a NATO parancsnoksága alatt, noha a ’80-as években, amikor a Szovjetunió harcolt Afganisztánban, egyikük sem küldött katonákat.

A volt Szovjetunió tagköztársaságai közül 7 állam küldött csapatokat Afganisztánba, s a NATO előszerettel rendezi „Partnerség a békéért” elnevezésű vagy más hadgyakorlatait a Dél-Kaukázusban, Ukrajnában, vagy éppen Kazahsztánban.

2008-ban 2000 fős grúz kontingens állomásozott Irakban, ez létszámát tekintve a harmadik legnagyobb létszámú erő, annak ellenére, hogy egy kicsiny, 4 milliós országról van szó. A 2008-as ötnapos háború idején, amit Grúzia Dél-Oszétiával és Oroszországgal szemben vívott, ezeket a katonákat amerikai szállítógépeken vitték haza. Az afgnanisztáni grúz kontingens létszáma 900 főre emelkedik, ami azt jelenti, a lakosság számához képest Grúzia adja a legtöbb katonát Afganisztánban.

Az elmúlt évtizedben tehát az egykori Varsói Szerződés összes országa, valamint a volt Jugoszlávia összes köztársasága (kivéve Szerbiát) elküldte fiait a NATO katonai operációiba, a Balkánra, Afganisztánba, Irakba. Eddig több mint 100 lengyel, román, bolgár, cseh, észt, lett, magyar, litván, szlovák katona csak koporsóban térhetett haza Afganisztánból és Irakból.

Bulgáriát 1947-ben hagyták el a szovjet csapatok. Ebben az országban nem állomásoztak külföldi katonák, egészen addig, amíg Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter el nem érte, hogy három bulgáriai bázist bocsássanak a NATO rendelkezésére.

Romániából 1958-ból távoztak a szovjet katonák. Nicolae Ceausescu megtiltotta a nemzetközi katonai gyakorlatokat az ország területén és azt, hogy román katonákat külföldre vezényeljenek. 2005-ben, egy évvel azután, hogy Románia a NATO tagja lett, Condoleezza Rice négy katonai bázis átadásáról írt alá szerződést Bukaresttel. Rendszeresen tartanak közös román-bulgár-amerikai hadgyakorlatokat, az idén pedig Szófia és Bukarest kijelentették, hogy készek helyet adni egy amerikai rakétavédelmi rendszer számára.

1960-ban Enver Hodzsa albán diktátor szakított Moszkvával és megtiltotta, hogy idegen csapatok állomásozzanak Albániában. 1993-tól az amerikai 6. flotta használni kezdte az albániai kikötőket, az idén pedig Tirana kinyilvánította készségét, hogy amerikai rakétákat és ezek kiszolgálószemélyzetét helyezzék el területén. Albánia – Horvátországgal együtt – a NATO legújabb tagállama.

Rasmussen NATO-főtitkár nemrég azt nyilatkozta, az az álma, hogy egyszer a Balkán összes állama a szervezet tagja legyen, s a dolgok valóban ebbe az irányban mutatnak. A NATO tallinni konferenciáján jóváhagyták Bosznia számára a parnerségi akciótervet, a koszovói hadsereget a NATO képzi ki.

20 éve, a rendszerváltáskor az egykori Varsói Szerződés tagállamai abban reménykedtek, Európát demilitarizálják, a térségben nem lesznek katonai blokkok. Ehhez képest a NATO az összes országot lenyelte a térségben.

Az egykori Jugoszlávia az el nem kötelezettek mozgalmának vezetője volt a hidegháború során, egyik blokknak sem volt tagja. Az utódköztársaságok viszont aligha kerülik el az egykori Varsói Szerződés államainak sorsát és a NATO tagjai lesznek – írja Rozoff.

Rasmussennek nem kell sokáig várnia, hogy álma beteljesüljön, és a kelet-európai „pszeudoállamok” a NATO tagjai legyenek. Külföldi csapatok jelennek majd meg területükön, miközben ők maguk távoli hadszínterekre küldik saját katonáikat.

 

(Rick Rozoff: Eastern Europe: from Socialist Bloc and Non-Alignment to U. S. Military Colonies, opednews.com)

 

 

 

 

 

 

Cimkék:

Országok: Észtország Lettország Litvánia Ukrajna Grúzia Azerbajdzsán Örményország Kazahsztán Oroszország