Fjodor Lukjanov szerint a mai amerikai politikát mindennél jobban jellemzi a Coen-fivérek 2008-as filmje, az Égető bizonyíték Brad Pitt, George Clooney, John Malkovich főszereplésével. Az abszurd, a paranoia és a komplexusok összetevője a mostani történet is a „mindenható Putyinról”, aki, úgymond, hekkereivel szétzúzza az amerikai demokráciát.

A történet legutóbbi csavarja, egy volt MI-6 ügynök dossziéja a Moszkvában állítólagosan bizarr szexorgiákat rendező Donald Trumpról egy másik testvérpár, a Farrellyek 1994-es filmjére, a Dilibogyókra emlékeztet. Donald Trump elnökké választása „megdöbbentő fantazmagóriává” változott, melyben eltűnnek a valóság és a kitaláció határai, a politikai harc és az elképesztő trollkodás mesgyéi.

Az amerikai politikai establishment nem békült meg Trump „helytelen” megválasztásával. A helyzet kicsit arra emlékeztet, amikor a Brexit után sokan új népszavazást követeltek, vagy azt, hogy a parlament írja felül a népakaratot. Igaz, ezzel felhagytak,mert ezek az intézkedések csak még jobban rombolták volna a politikai rendszert. Az USA-ban van törvényes lehetőség arra, hogy eltávolítsák az elnököt, és ez nem rendíti meg a politikai rendszer alapjait. Ez a lehetőség annál inkább szóba jöhet, mivel nemcsak a demokraták, de a republikánusok egy része is Trump ellen van, az alelnök Mike Pence személyét viszont elfogadják. A vádaskodások megalapozhatják egy olyan atmoszféra létrejöttét, mely akár impeachment-eljárással végződhet.

Trump most olyan helyzetben van, hogy bármilyen lépése, mely az Oroszországgal való kapcsolatok javítását célozná, önbeteljesítő vádként szállhat vissza rá. Az „oroszkérdés” jelenléte az amerikai belpolitikában példa nélkül álló. Valóban kiszivárogtak bizalmas adatok a politikai elit belső köreiből, de hogy ezt Oroszországból irányították-e, hit kérdése. „A titkosszolgálatok nyilvános jelentése a nyílt sajtón alapuló triviális fejtegetéseken kívül semmit nem tartalmaz”, valószínű, hogy a titkos részben több konkrétum van.

Az elképzelés, hogy Moszkva keresztbe akart tenni az egész kampánya során élesen oroszellenes pozíciót elfoglaló Hillary Clintonnak, hihető, de az állítólagos beavatkozás mértéke már ellentmondásos. Most már nemcsak arról van szó, hogy valaki belenyúlt valakinek a számítógépébe, hanem az amerikai demokrácia egészének manipulálásáról, az amerikai demokrácia elleni támadásról.

Meglehet, ez egyfajta tükörképe az amerikai elit elbizonytalanodásának 2016-ban?

Oroszország ebben a történetben nem önmagában áll, hanem a hidegháború utáni új világrend felrúgójaként. Putyint, „nem alaptalanul, de elképesztően eltúlozva” az antiliberális törekvések vezéralakjává változtatták,amiről Hillary Clinton is nem egyszer beszélt. Ezért Trump kijelentései arról, hogy jó kapcsolatokat akar Putyinnal, az USA politikájának alappillérét kérdőjelezik meg.

Trump szerint a nagyság, bár dominanciát jelent, de mégsem feltételezi a környező világ amerikai mintára történő megváltoztatását. A Demokrata Párt és a Trump-ellenes republikánusok szerint az újonnan megválasztott elnök „oroszbarát”, s ezt a tézist átvette az orosz propaganda is. Holott amit tudni lehet Trump és környezete nézeteiről, az az „amerikai nagyhatalmi nacionalizmus”. A nagyobb hatalmi szerepre törekvő Oroszország objektíve ezen törekvésekkel szemben áll.

Trump, elődeivel ellentétben, nem akarja megváltoztatni Oroszországot, de azt elvárja, hogy ne álljon az útjába. Ez stabilizáló szerepet játszhat az amerikai-orosz kapcsolatokban, mert a Kreml számára is érthetőbb nyelv a nemzeti érdek, mint a „liberális-globalista retorika”. Trump, ahogy mondta, megegyezhet Putyinnal, de az is lehet, hogy nem egyezik meg. Utóbbi esetben konfliktus adódhat, méghozzá sokkal élesebb, mint a jelenlegi „hidegháborús állapot.” Trump környezete erőt bevetni kész katonákból és „brutálisan pragmatikus üzletemberekből” áll, akik szeretnek az erősebb pozíciójából tárgyalni.

Most sok függ Trump személyes képességeitől. Ha elbukik a politika útvesztőjében, minden lehetséges.

(Fjodor Lukjanov, Prjamoj, jiscso prjameje, globalaffairs.ru, 2017. 01. 13.)