Baku- Azerbajdzsán. Gáz, még több földgáz és legalább ugyanennyi kőolaj. Valójában ez volt a Kaszpi-tenger partjára látogató olasz kormánydelegáció igazi célja. Mégis az energiahordozók kereskedelmén kívül az első pillanattól kezdve szem előtt tartották az olasz termékek terítését az újonnan meghódítandó piacon, miközben fél szemmel Moszkva, Olaszország talán legfontosabb szövetségese, felé is kacsintottak. Róma számára kulcsfontosságú saját energiabiztonsága, ezért látszólag önálló lépésekre is hajlandó. A Kaszpi-térség országai geopolitikai szerepük és földjük mélyén rejtőző kincseik értékét kihasználva ülnek tárgyalóasztalhoz a nyugati vendégekkel. A Kaukázus keleti lejtőin minden tárgyalás pontosan így, a régóta megszokott liturgia szerint zajlik. Bár az Örök Város moszkvabarát adminisztrációja nem ismerte el hivatalosan, de erősen kételkedünk abban, hogy pusztán véletlenül, alig pár nappal Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök kollégájánál, és „régi jóbarátjánál”, Silvio Berlusconinál tett látogatása után egy magas rangú bakui vezetőkből álló tárgyalódelegáció érkezik Rómába, hogy szinte pontról pontra ugyanazokat a kérdéseket vegye át, melyeket a két premier is megvitatott korábban. A főbb csomópontok ezúttal is az energiakérdés hivatalos tisztázása összekötve a Déli Áramlat gázvezeték informális esélylatolgatásával illetve a Nabucco szerény realitásaival voltak.  Az azeri delegációt, az azóta már lemondott, Scajola fejlesztésügyi miniszter fogadta. Mindezzel egyidőben Adolfo Urso, Scajola külkereskedelemmel megbízott miniszterhelyettese azerbajdzsáni és kazahsztáni látogatásra utazott, követve a Berlusconi utódjának tartott Gianfranco Fini külpolitikai iránymutatását. „Az államérdek úgy kívánta, hogy eljöjjek ide. Nem azért vagyok Bakuban, hogy elkerüljem a római egyeztetéseket” – mondta Urso az olasz állami televíziónak nyilatkozva.

Mindkét posztszovjet országból – Azerbajdzsánból és Kazahsztánból is – melyek az ázsiai óriás tó, a Kaszpi-tenger partján fekszenek, Olaszország elsősorban szénhidrogéneket vásárol egyre növekvő tételben, így kereskedelmi partnersége javarészt az utóbbiak piaci árától és a helyi diplomácia aktuális nyitottságától függ. Ilham Alijev azeri elnök komoly álmokat dédelget, azt az ambiciózus tervet tűzte ki maga és állama elé, hogy minél hamarabb megkezdjék a Shah Deniz földgázmező feltárásának második szakaszát, radikálisan növelve ezzel a kitermelés éves nagyságát. Nem meglepő, hogy Oroszország folyamatosan keresi Baku kegyeit, és igyekszik a lehetőségekhez képes legjobban lekötni legfontosabb importtermékeit – a SOCAR kitermelte kőolajat és a földgázt, újabb szögeket verve a Nabucco koporsójába. Természetesen nem késik az Európai Unió válaszlépése sem, ellenben az azeri földgáz felére megszerzendő opciós jog is csak félig töltené fel az atlanti gázhálózatot. A siker érdekében Türkmenisztán bekapcsolása a tervezetbe elodázhatatlan feladattá válik, miközben Brüsszelből állandóan figyelemmel kell kísérni az iraki és az iráni piaci lehetőségeket. Kellemetlen harmadik szereplőként a milánói Edison (Olaszország egyik legnagyobb magán energiaszolgáltatója) külön ajánlattal lepte meg a feleket – és legfőképpen Rómát. A saját ügyfélkörét és esetleges új fogyasztói igényeket kielégítendő önálló vezetékrendszert építene ki Görögország és Dél-Itália felé értelemszerűen sokkal szerényebb méretekben akár a Déli Áramlathoz, akár a Nabuccóhoz képest. Az összes érintett adminisztrációt érdeklő javaslat sorsa – mint szinte minden rendezési tervé a térségbe – erősen bizonytalan. Nagyban függ a szomszédos államok pillanatnyi viszonyától és együttműködési hajlandóságától. A nemes cél érdekében először meg kell egyezni Törökországgal a tranzitdíjak ügyében, majd Örményországgal Hegyi-Karabah kérdésében. Egyik sem ígérkezik könnyű feladatnak. Mindez persze csak a távoli jövő. Az elkövetkezendő években azok az olasz vállatok kerülhetnek gyújtópontba, melyek már hosszabb ideje jelen vannak az övezetben. Nem csupán az ENI-csoporthoz tartozó Saipemról van szó, mely jelenleg minden erejével azon dolgozik, hogy megakadályozza az amerikai McDermott győzelmét a British Petrol által vezetetett Cop terv infrastrukturális hátterének kiépítésre kiírt pályázaton – a „párharcot” a napokban, Londonban vívják a felek. Meg kell említenünk a Todinit (útépítés), az Italferr-t (fém- és acélelemek) vagy éppen a Rizzani-de Eccher csoport leányát, a bakui Four Seasons Hotelt felhúzó Codestet. Szintén aktív a térségben az azeri főváros kivilágítását szolgáltató Guzzini és a szardíniai (cagliari-beli) Sgaravatti (kertészmérnöki szolgáltatások), mely Berlusconi rezidenciájának, a Villa Certosa kertjének kaktuszparkját telepítette, majd megbízást kapott a bakui elnök, Alijev magánrezidenciáinak parkosítására is. Mindezek ellenére, ahogyan Urso miniszterhelyettes és a „Made in Italy” címkével fémjelzett export korifeusai, így az állami, a külkereskedelmi minisztérium által alapított Simest (Società Italiana per le Imprese all' Estero S.p.A – Külföldi Olasz Befektetéseket Támogató Részvénytársaság) elnöke, Giancarlo Lanna valamint Massimo Mamberti, az ICE (Istituto nazionale per il Commercio Estero – Olasz Nemzeti Külkereskedelmi Intézet) általános igazgatója szerint sokkal komolyabb üzleteket is nyélbe lehetne ütni a nyaktörő, évi 9 százalékos (2009-es adat!) növekedést elérő Azerbajdzsánban. Az azeri gazdasághoz hasonló sebességgel csak a kínai bővült a recesszió minden negatívuma ellenére. A legfontosabb olasz exporttermékekké válhatnak a mezőgazdasági és egyéb élelmiszeripari gépek, berendezések vagy éppen a háztartási eszközök. Sokat nyomhat a latba a turizmus területén majd’ száz év alatt felhalmozott olasz know-how átadása. Mindezekkel felvértezve Róma sikeresen lehet az azeri gazdasági boom részese. A Kaszpi-tenger keleti partján hasonló célok vezérlik az itáliai tőkét. Itt is az ENI vágja ki az ösvényt a többiek számára. Aqtau kikötője a közép-ázsiai térség kapujává válhat, ahol már kikötöttek az olasz trikolóros kompok is. A kazah Mangisztau régiós vezetésével egyetértésben a Simest különleges (értsd: adó és vámmentes) körzetet alakított ki 200 hektáron az eljövendő olasz befektetéseknek. Aki be akar szállni a kazah bizniszbe, itt megtalálja a számítását. A fő cél pedig – még ha egyelőre nem is mondják ki – a Selyemút újbóli kiépítése, de ezúttal legalább 2x4 sávos változatban.