Végéhez közeledik Görögország drámája. Az adósság esetleges átstrukturálása nem a végső ítélet lesz. Immáron öt éve küszködnek a görög problémával, s ezalatt az adósságválság csak elmélyült, az előadás minden egyes új felvonása reménytelenebb helyzetről indul.

Görögország sorsa hatással lesz az EU, de a perifériák, így a posztszovjet térség jövőjére is. Ha a status quót nem sikerül helyreállítani, felgyorsul az EU átalakulása.

Az európai integráció magja első huszonöt évében nagyjából egybeesett Nagy Károly birodalmával. Nagy-Britannia belépése 1972-ben rendkívüli jelentőségű volt. Ez megerősítette az integráció atlanti vonalát és bevitte a gazdasági gondolkodásba az angolszász liberalizmus pszichológiáját. Megteremtődött a nagyhatalmak harmonikus együttműködése, Franciaország volt a politikai vezető, az NSZK a gazdasági élenjáró, Nagy-Britannia mindkét téren elég befolyással rendelkezett, és Olaszország is kellő súllyal bírt.

A mag stabilitása tette lehetővé az expanziót, először Dél-Európában. Az 1980-as években csatlakozott Portugália, Spanyolország, Görögország, abban a reményben, hogy a sikeres integráció kezelni tudja ezen országok problémáit is.

A hidegháború vége felgyorsította a terjeszkedést. Először a semleges országok csatlakoztak (Finnország, Svédország, Ausztria). Ezek az országok korábban tartózkodtak mindenféle egyesüléstől. Utána jöhettek a volt szocialista országok is, megjelent az egységes európai valuta, tervbe került az egységes európai alkotmány, külpolitika gondolata...

Most azonban Franciaország „politikai-gazdasági hanyatlása” látható, Nagy-Britannia hite megrendült az EU-ban, a kelet-európaiak aktivitása megnőtt, válságjelenségek észlelhetők délen. Németország mintegy akaratán kívül került vezető helyzetbe az EU-n belül, rajta kívül senki nem tudja megoldani a társulás problémáit.

Görögország azonban arra világított rá, az európai mag nem tud mit kezdeni a perifériákkal.

Ukrajnában „évszázadok óta ugyanaz ismétlődik”, de mit hozott Moldovának az európai választás az oligarchikus vezetésen, a gazdaság teljes degradálódásán és a társadalom erózióján kívül?

Az EU és a NATO keletre terjeszkedése azt hivatott szolgálni, hogy felszámolja a köztes-európai „szürke zónát”, mely annyi káoszt és bizonytalanságot szült. Nem sikerült. „És most a bizonytalansági zóna visszatér minden kockázatával együtt.”

(Fjodor Lukjanov: Vizovi bezalabernoj sztrani, globalaffairs.ru, 2015. 06. 18.)