Fjodor Lukjanov egy lehetséges jövőképet festett le gazeta.ru-ban megjelent cikkében.

Képzeljük el, 2025 májusában járunk, Oroszország a második világháborús győzelem 80. évfordulóját ünnepli. Már csak alig néhány veterán él, életkoruk 100 évhez közelít. A Győzelem napja azonban évről évre jelentősebb ünneppé válik. Oroszországnak a Szovjetunió felbomlását követő 30 évben nem sikerült más, identitást formáló, morális-ideologikus támaszt találnia.

A 2010-es évek második felében végzetesen elmélyült a Nyugat és Oroszország közötti szakadék. Ennek egyik oka a második világháború eltérő értelmezése.

Nyugaton általánossá vált az elképzelés, miszerint a második világháború a náci Németország és a Szovjetunió közös bűntette volt. A szovjet katonák megszállók voltak és nem érdemelnek semmiféle elismerést.

Válaszul az orosz történelemértelmezés azt mondja: a Nyugat komolyan nem vetette el a nácizmust. A nácizmus a Nyugat, a nyugati civilizáció szüleménye. A Nyugat ismét kész nácikat felhasználni Oroszország ellen. Ez jól látszik Kelet-Európában, ahol szélsőséges nacionalistákat és nyílt nácikat támogatnak. Az orosz értelmezés szerint a második világháború angolszász összeesküvés volt, azzal a céllal, hogy egymásnak ugrasszák Németországot és Oroszországot.

2015 volt az utolsó az év, amikor a német kancellár, ha nem is a főeseményen, de részt vett a moszkvai győzelmi ünnepségen. A nyugati vezetők közül már senki utazik az évről évre nagyszabásúbb katonai dísszemlére. Egy ideje már nem is hívják őket. A fő vendég a Kínai Népköztársaság.

Peking egyre aktívabban hangoztatja második világháborús szerepét, hogy milyen fontos szerepet játszott az 1945 utáni világrend felépítésében. Ázsiában Oroszország érezhető részt vállal a kínai-japán vetélkedésben – Kína oldalán.

A Krímben kínai haditengerészeti támaszpont jött létre, és Oroszország is megszilárdította katonai pozícióit Közép-Ázsiában.

2018-ban Vlagyimir Putyint negyedszerre is megválasztják Oroszország elnökévé. Az Oroszország által 2011-ben meghirdetett Eurázsiai Unió és a Kína által 2013-ban kezdeményezett Selyemút Gazdasági Övezet egy eurázsiai szerveződésbe olvad össze.

Az orosz Távol-Kelet gazdasági fellendülésen megy keresztül, köszönhetően a kínai tőkének és infrastrukturális fejlesztéseknek. Az orosz gazdaság lépésről lépésre Kelet felé orientálódik.

Eközben Európát válságba zuhanó és instabil perifériák övezik. Mindenekelőtt Ukrajna, mely egyetlen hatalmas problémaövezetté, „befagyott konfliktussá” vált. A Balkán és Kelet-Európa szintén problémás, nem is beszélve a Mediterráneum térségéről.

Oroszországot és Kínát nemcsak a Nyugat-ellenesség egyesíti, hanem az is, hogy politikai rendszerük a nyugati modell konkurense.

Oroszországban Kínánál nagyobb a személyes szabadság, de a civil szféra kínai mintára épül, azaz élesen el van vágva a politikától. A múltértelmezés szintén kínai mintájú: semmit sem elítélni, semmit sem tagadni, csak a praktikumát tekintve szemlélni. Sztálinnak igaza volt 30 %-ban (vagy éppen 20-80 %-ban, helyzettől függően), 70 (80-20 %-ban) nem volt igaza. De megbánás, mint ahogy ezt a Nyugat követeli, nem lesz...

https://www.eurazsia.hu/2015/05/09/eurazsia-2025-ben/