Sok ellenzéki Oroszországban úgy véli, a romló gazdasági helyzet hamarosan rávilágít a Krím valódi árára – írja Julija Latinyina.

És valóban, a Szovjetunió az üres boltok miatt bomlott fel.

Azonban a Szovjetunió és a mai Oroszország között van legalább két lényeges különbség.

Egyrészt a Szovjetunió magát a világ legfejlettebb rendszerének tartotta, és azt ígérte, hogy földi paradicsomot épít a kapitalista pokol ellenében. A különbség azonban szembetűnő volt a szovjet polgárok számára is. Nyugaton százféle kolbászt lehetett kapni, a Szovjetunióban üresek voltak a polcok.

A jelenlegi orosz rezsim nem ígér a nyugatit meghaladó jólétet. Azt mondja, bár szegényebbek vagyunk, de bennünk van lélek.

Másodszor, a Szovjetunió  jelentős tudományos-technológiai potenciállal és elittel rendelkezett. És ez az elit pontosan tudta, hol van az ország helye.

A jelenlegi orosz vezetés ignorálja a tudományos-technológiai elitet, azt veszélyesnek tartja. A jelenlegi vezetés ideálja – olajat és gázt exportálni, minden mást importálni; és hogy minden az államtól függjön. Következésképpen, az elit egyfajta nómenklatúrává változik, az önállóan is gondolkodni képes emberek kiszorulnak.

Ezért a mai Oroszországot, „sajnos”, nem a Szovjetunióval lehet és kell összehasonlítani, hanem a harmadik világ rezsimjeivel.

Például Robert Mugabe Zimbabwéjével, ahol 34 év alatt az életszínvonal visszaesett, a fehér farmereket kiirtották vagy elűzték, Afrika éléskamrája élelmiszersegélyre szoruló országgá vált. Az évi 1700 %-os inflációval együtt csak Mugabe népszerűsége nőtt rendületlenül, abban a hitben, hogy Zimbabwét az átkozott fehérek tönkre akarják tenni, és csak Mugabe áll ellen ennek.

A másik példa Venezuela. Az 1980-as években virágzó Venezuelát Hugo Chaves és utóda politikája a totális deficit és bűnözés országává változtatta, ahol a hadsereg osztja szét a vécépapírt az elnök által megszabott igazságos áron. A venezuelaiaknak azt mondják, az átkozott amerikaiak akarják térdrekényszeríteni az országot.

Oroszországot egyelőre az különbözteti meg Zimbabwétől és Venezuelától, hogy van elitje. Nem olyan jelentős elit, mint a Szovjetunióban volt, de mégis van. S ezen elit feladata lenne, hogy „felnyissa a szemeket.”

(Julija Latinyina: Iszcsezajut ljugyi, kotorije szposzobni miszlity bez pomoscsi tyelevizora, a nagyezsda tolko na nyih, Novaja Gazeta, 2014. 11. 14.)