Jekatyerina Kotrikadze Amerikában élő grúz újságíró szerint Miheil Szaakasvili bukásának oka abban keresendő, hogy a grúz elnök előbbre valónak tekintette az eszméket az embereknél.

A szovjet korszakban Grúziáról olyan elképzelés élt az emberek fejében, hogy ott mindenki jól él, de senki nem dolgozik. Grúzia szép, az emberek kedvesek, mindenki táncol és énekel.

A Szovjetunió széthullását igencsak megszenvedte Grúzia: szeparatizmus, az ország megcsonkítása, polgárháború, Tbiliszi szinte romokban hevert. Az emberek sorban álltak a kenyérért, esténként gyertya mellett ültek, mert nem volt áram. Az egész ország margarint és krumplit evett, mert nem volt más.

Grúziában csak a hivatalnokok és a rendőrök éltek jól, akik már a szovjet korszakban is híresek voltak nagy étvágyukról. A ’90-es években Grúziában az emberek sötétedés után féltek kilépni otthonaikból, a bűnözés mértéke nemzeti tragédiává vált.

Aztán a 2000-es évek elején megszületett a grúz álom. Az emberek a 2003-as rózsás forradalom idején elkezdtek hinni a jövőben. A forradalom idején Mihail Szaakasvili valóban a nemzet vezetőjévé vált. Sajnos, Grúzia messiást keresett és várt, egy újabb Építő Dávid királyt. Maga Szaakasvili is elhitte, hogy ő lesz a nemzet megmentője.

Szaakasvili reformjairól már sokat írtak. A rendőrség reformja kivívta a nyugati és orosz szakértők csodálatát. A korrupcióellenes harcban nagy sikereket ért el. A városok megszépültek, utak épültek Grúziában, megjelentek a külföldi befektetők és turisták.

Megszabadította Grúziát az Adzsáriát megszállva tartó Abasidze-klántól. Újjáépült Batumi, Tbiliszi, elkészült a grandiózus Lazika-projekt.

Az ideák között azonban elfelejtődött maga a nép. 2012-ben a nép egy számára jóformán ismeretlen, de mesebeli gazdagságú személybe helyezte a bizalmát. Szaakasvili grúz álma összetört.

A hatalomváltás után szinte semmi nem történt Grúziában. Szaakasvili projektjei leálltak, Nyugat nem különösebben aktivizálja magát Grúzia irányában, az új hatalom pedig kész barátkozni Vlagyimir Putyinnal is.

Mindenki látja az előző hatalom hibáit. Világos, hogy a túlfeszített oroszellenesség nem jó, hogy többet kell gondolni a szegényekre, munkanélküliekre. Szaakasvilinek fontosabb volt az Európa-eszme, mint maguk az emberek.

A grúzok kiszerettek Szaakasviliből, úgy tűnik, magasabb fizetéseket, nyugdíjakat akarnak, táncolni és énekelni, mint egykoron.

(Jekatyerina Kotrikadze: Sztrana upusennih vozmozsmosztyej, echo.msk.ru, 2013. 10. 30.)