A Vedomosztyi orosz üzleti napilap nekrológja szerint ellentmondásosan értelmezhető az április 8-án elhunyt Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök öröksége. Rövidtávon ugyan sikeresnek tűnt, de az ő általa is képviselt gazdaságpolitika alapozta meg a Nyugat válságát.

Margaret Thatcher emlékezetes marad az utókor számára, mint olyan ember, aki alulról küzdötte fel magát, mint kőkemény brit politikus, s mint egy korszakos személyiség, aki megváltoztatta a történelem menetét.

Margaret Hilda Roberts 1925-ben született. Apja boltos, anyja varrónő volt. A politikát a legalsóbb szintekről kezdte. 1970-ben oktatási miniszter lett Edward Heath kormányában. 1975-től a Konzervatív Párt élén állt, 1979-ben az általa vezetett párt megnyerte a választásokat.

Nehéz örökséggel kellett szembenéznie. A gyarmatok elvesztése súlyosan érintette a brit gazdaságot. A ’60-as évek elején a gazdasági fejlődés 3,2 %, a ’70-es évek elején már csak 2,2 % volt. Az erős szakszervezetek fékezték az ipar fejlődését. A ’70-es években az angol életszínvonal 25 %-kal elmaradt az NSZK, vagy Franciaország életszínvonalától.

Thatcher a nyugati fejlett országokban elsőként valósította meg a neoliberális gazdasági programot.

A népszerűtlen reformok (egyebek mellett a gazdaságtalan vállalatok támogatásának megszüntetése, privatizáció, adócsökkentés, a szakszervezetek hatalmának megnyirbálása) eredményeképpen nőtt a munkanélküliség (1979: 1,5 millió; 1982: 3,3 millió munkanélküli), zavargások törtek ki a brit városokban.

Thatcher a kis- és közepes vállalkozások, valamint a nagytőke támogatásával mégis rendíthetetlenül folytatta kurzusát. A falklandi háború segítségével maradhatott hatalomban 1983-ban.

Végül a dereguláció, a tőkebevonzás az üzleti élet felélénkülését eredményezte. London megőrizte pozícióját, mint a világ egyik legfontosabb pénzügyi központja. A ’80-as évek végén ’90-es évek elején a brit GDP 7-8 %-kal nőtt. Az angolok átlagos jövedelme meghaladta a kontinentális Európában élőkét. Másfelől viszont nőtt az egyenlőtlenség, csökkent a termelés, hatalmasra duzzadt a pénzügyi szolgáltatások aránya a gazdaságon belül, a gazdaság legnagyobb szereplői kibújtak mindenféle kontroll alól.

A thatcherizmus gazdaságpolitikája (amit washingtoni konszenzusnak is lehet nevezni) globális mainstreammé vált, de éppen ez a ’80-as években Amerikában és Nagy-Britanniában folytatott gazdaságpolitika alapozta meg a 2008-as válságot.

(Margaret Thatcher, modernizacija i mini zamedlennogo gyejsztvija, Vedomosztyi, 2013. 04. 09.)