A Duma képviselői olyan törvény készülnek elfogadni, amely akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel is sújthatná a „hívők érzéseit megsértőket”. Julija Latinyina szerint a törvényjavaslat alapján be lehetne tiltani az orosz irodalom legjelesebb képviselőinek műveit.

Oroszország végül elfordul a Nyugattól, és Irán, Pakisztán, Szomália felé közeledik – ahol még él az Úrtól való félelem – írja Latinyina.

Kirill pátriárka és Putyin elnök kurzusa megmenti Oroszországot a Felvilágosodás és a rothadó Nyugat – ahová I. Pétertől Jelcinig át Oroszország tartott – téveszméitől. Eljött tehát az idő a leszámolásra az eretnekekkel és istenkáromlókkal, akik „orosz irodalom” fedőnév alatt rombolják az ifjúság lelkét.

Mindenekelőtt A. Sz. Puskin műveit kell betiltani. „A pópáról és Balda nevű szolgájáról” c. mese rágalmakat tartalmaz az egyházi személyekre vonatkozóan, „Gavriliada” c. poémájában pedig Salman Rushdiet meghaladó módon követ el istenkáromlást.

Hála a Mindenhatónak, hogy E. Dantes megszabadította a pravoszláv egyházat Puskintól!

Kétségtelenül a törvény hatálya alá esnek az istenkáromló Lermontov művei is, hiszen „Mcyri” c. poémájában egy monostorból szökött személyt idealizál („keveset éltem, fogságban éltem”).

Nem szabad az éretlen lelkeket Gogollal sem nyomasztani. „Esték egy tanyán Dikanyka közelében” c. műve a sötét erőket népszerűsít, az ördög szállítja a kovácsot Pétervárra, a Vij boszorkány megöli az ördögűző szeminaristát. Az ördög előtt való ilyen hajbókolásért Torquemada idején máglyára küldték az embert!

Ny. Nyekraszov és mestere, Belinszkij szintén Krisztus egyházát támadták („a pravoszláv egyház mindig is a despotizmus korbácsa és kedvence volt”; „vajon a pópák nem a falánkság, fukarság, szolgalelkűség, szégyentelenség megtestesítói az orosz nép számára?”).

Szigorúan be kell tiltani F. M. Dosztojevszkijt is! „A nagy inkvizítor legendája” az egyház alapjait támadja. Vajon mire célzott Fjodor Mihajlovics ebben a gonosz szövegben? Talán arra, hogy Kirill pátriárka megfeszíttetné Krisztust, ha az megjelenne előtte?

L. Ny. Tolsztoj grófról jobb nem is beszélni. Őt az egyház amúgy is kiközösítette.

Vlagyimir Majakovszkijt szintén be kell tiltani („Скучно попу ежедневно врать/что гром от Ильи-пророка./Люди летают по небесам/и нет ни ангелов, ни бесов/а поп про ад завирает/а сам не верит в него ни бельмеса») akárcsak Szergej Jeszenyint, Alekszandr Blokot, Mihail Bulgakovot, akinek „Mester és Margarita” c. könyve lényegében egy eretnek evangélium manicheus-gnosztikus elhajlással.

Természetesen nem lehet megfeledkezni a külföldi irodalomról sem. Voltaire „Az orleansi szűz”, Byron „Káin”, Anatole France „Az angyalok lázadása” c. művei, Baudelaire, Jaroslav Hasek betiltandók.

Olyan művek sem kerülhetik el a figyelmet, mint Tolkien „Gyűrűk ura” c. regénye, vagy a „Harry Potter”. Ezek a könyvek Krisztus helyett mindenféle mágusokat helyeznek a középpontba, az ima ereje helyett csodákról írnak. A testvéri Iránban vagy Szomáliában születhettek-e volna ilyesféle könyvek?

Egyébként is, a Felvilágosodás óta az egész irodalom csak azzal foglalkozik, hogy megsérti a hívők érzéseit, mivel vagy nem írnak Istenről, vagy másként írnak, mint ahogy az a Bibliában van. Az első esetben ezek a művek haszontalanak, a második esetben a büntető törvénykönyv hatálya alá esnek. „Reméljük, hogy a Duma képviselői nem állnak meg félúton, és Puskin, Lermontov, Gogol, Nyekraszov, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Bulgakov vallásellenes műveiről szintén kimondják a megfelelő ítéletet. Ezeknek az istenkáromlásoknak nincs helyük a putyini Oroszországban!” – írja Julija Latinyina.

(Julija Latinyina: Nyevelikije inkvizitori, Novaja Gazeta, 2012, 09. 28.)