OROSZVALOSAG.HU
2011 orosz szemmel
2011 orosz szemmel
Navalnij, EU, arab tavasz, választások, tandem
A Nyezaviszimaja Gazeta orosz lap szokásához híven ezúttal is összegezte a mögöttünk hagyott év – orosz szempontból - legfontosabb eseményeit. Íme az ötös rangsor!
5. Alekszej Navalnij felbukkanása: egy éve még kevesen ismerték Alekszej Navalnij fiatal orosz bloggert, ügyvédet, aki az elmúlt hónapokban üstökösként robbant be az orosz közéletbe. Az írásaiban a korrupciót ostorozó, gazdasági értelemben liberális meggyőződésű, de egyben orosz nacionalista elkötelezettségű Navalnij immáron Oroszország egyik vezető véleményformálójává lépett elő (tőle származik az Egységes Oroszországra alkalmazott „szélhámosok és tolvajok pártja” kifejezés), akinek a neve kapcsán már az elnökség sem tűnik lehetetlennek...
A Navalnij-fenomén arról is tanúskodik, hogy az orosz internetes közösség immáron reális politikai erőt képvisel: a decemberi orosz ellenzéki megmozdulások is jórészt a világhálón, a közösségi oldalakon szerveződtek.
Az, hogy éppen az internet vált az orosz politikai változások katalizátorává, azzal magyarázható, hogy lényegében csak itt folytatható szabad diskurzus, miután a hatalom kontroll alá vette a föderális TV csatornákat, elfojtva a kellemetlen véleményeket.
4. Az EU válsága: ma még nem lehet megmondani, milyen következményekkel jár majd az európai adósságválság, de ennek eredményeképpen végleg köddé vált az elképzelés arról, hogy Európa a stabilitás és jólét meginghathatatlan hazája. Felerősödtek az euroszkeptikus vélemények, s előtérbe kerültek a nemzeti érdekek az összeurópai és „hivatalos” értékrendszer helyett.
3. Az „arab tavasz” forradalmai: az arab tavasz eseményei kilenc országot érintettek az Atlanti-óceántól az Indiai-óceánig, következtében évtizedek óta uralkodó, leválthatatlannak tűnő autoriter vezetők buktak meg. Az események Tunéziában kezdődtek, miután egy rendőr megalázott egy zöldségkereskedőt, s ez felrobbantotta a korábban felgyülemlett, búvópatakként rejtőző elégedetlenséget. Tunézia, Egyiptom, Líbia, Marokkó, Omán, Bahrein, Jordánia, Jemen, Szíria így-vagy úgy megváltozott az arab tavasz folyamán (meglepő módon a monarchista berendezkedésű államok ellenállóképesebbnek bizonyultak). Az arab tavasz következtében jelentősen megerősödtek az iszlamista erők Marokkóban, Tunéziában, Líbiában, Egyiptomban.
A kérdés most már az, kontrollálatlanul, esetleg polgárháborús viszonyok közepette omlik-e össze a putyini hatalmi vertikál rendszere, vagy pedig rendezett átmenet lesz-e?
A tandem mégis hasznosnak bizonyult Oroszország számára. „Levegőt” kapott a társadalom, több lett a szabadság, és bátrabbak lettek az ellenzéki vélemények Oroszországban.
(Nyezaviszimaja Gazeta, 2011. 12. 30.)