OROSZVALOSAG.HU
Kazahsztán: az autokrácia csapdája
Kazahsztán: az autokrácia csapdája
A képmutatás világa nem működik tovább?
.jpg)
A ferghana.ru orosz és kazah szakértőket kérdezett a decemberben kitört kazahsztáni zavargások jobb megértése céljából.
Adzsar Kurtov, az orosz „Nemzeti stratégia problémái” c. periodika főszerkesztője szerint az a fő kérdés, hogy 20 év függetlenség után mit is ért el Kazahsztán? Valóban olyan jó a helyzet a nemzetek közti béke, a gazdaság, a szociális biztonság terén, mint azt a hivatalos propaganda zengi? Kazahsztán valóban irigylése méltó ország, valóban európai úton halad?
A Zsanaozenben történtek megdöntik mindezeket a mítoszokat, függetlenül attól, hogy esetleg külföldi segítséget is kaphattak a zsanaozeni felkelők. A kazah hatóságok a legrosszabb arcukat mutatták meg, több mint tíz ember halála szárad a lelkiismeretükön, pediga sztrájkolók nem is a fennálló hatalmat akarták megdönteni, csak azt elérni, hogy a hatalom fél éves sztrájk után üljön le velük a tárgyalóasztalhoz, mint ahogy ez általában Nyugaton történik.
Felvetődik a kérdés: a kazah vezetés miért nem hajlandó arra, hogy leüljün egy asztalhoz azokkal az emberekkel, akik a kazah gazdaság alapját képező olajat hozzák a felszínre? Tárgyalások helyett miért inkább a munkavállalók megfélemlítését, erővel való letörését tartották jónak? Ebben a helyzetben teljesen természetes, hogy a sztrájkmozgalom eszkalálódik és robbanáshoz vezet.
A kazahsztáni lakosság egy része tehát biztosan nem hiszi el a hatalom által hirdetett lózungokat a jólétről, a fényes jövőről, és nem hisz a Nemzetvezető zsenialitásában. „Amikor egy társadalom a totális képmutatás világában él, a képmutatás gyakran vérbe torkollik.”
A kazah politikai elit és Nurszultan Nazarbajev elnök keveset változtak, még mindig a szovjet politikai mentalitást követik: megvetik az egyszerű embereket, ugyanakkor mánikusan hisznek saját zsenialitásukban – véli Kurtov.
Alekszandr Kadirbajev oroszországi Keletkutató Intézet munkatársa arra hívja fel a figyelmet, hogy a Nyugat-Kazahsztánban élő adajok a többi kazah etnikai csoporttól eltérő fejlődési utat jártak be, az ezen a zord vidéken élő adajok mindig is kitűntek harciasságukkal. A fél éve zajló sztrájkok legfőbb követelése a fizetésemelés, a hatalom azonban nem volt hajlandó arra, hogy partnerként tekintsen az elégedetlen olajbányászokra, ehelyett adminisztratív eszközöket alkalmazott. Ez azért is rossz politika, mert Kazahsztán mégsem olyan szegény, mint Üzbegisztán vagy Kirgizisztán, Asztana ha akart volna, tudott volna mit ajánlani a sztrájkolóknak.
Egyelőre nem teljesen világos, hogy mi is történt valójában, de nem kizárt, hogy az elégedetlenség tovább fog eszkalálódni.
Doszim Szatpajev kazah politológus szerint paradox helyzet alakult ki Kazahsztánban. Az ország gazdasága jelentős részben az olajbányászatra és exportra alapul, az olajlelőhelyek többsége pedig Nyugat-Kazahsztánban található. Ehhez képest ebben a régióban az életszínvonal „nem valami magas.” Nyugat-Kazahsztánban sokan vannak, akik elégedetlenek a központi elosztással, úgy vélik, Asztana mindent elvesz tőlük és alig ad vissza valamit.
Kazahsztánban az elmúlt 20 évben nem alakult ki olyan intézményrendszer, amely hatékonyan tudná kezelni a szociális feszültségeket. A hatalom maga alá gyűrt vagy ellehetetlenített minden független intézményt, ezért azt sem lehet tudni, a lakosság hány százaléka elégedetlen a rezsim politikájával.
A jelenlegi hatalom a saját csapdájába esett bele, már nem tud változtatni a helyzeten. A hivatalos Asztana retorikája szerint mindenki elégedett az országban, minden rendben van, az ország fejlődik, nőnek a fizetések...
Nem kizárt, hogy Nazarbajev után Kazahsztánban nemcsak szociális, hanem etnikai feszültségek is lesznek majd. Nazarbajev egyelőre megtestesíti a nemzetek közötti békét, a stabilitást, ám az ő távozása után kicsúszhat Asztana lába alól a talaj.
(Naszilije porozsdajet naszilije. Ekszperti – o szobityijah v Kazahsztanye, ferghana.ru, 2011. 12. 20.)
Cimkék: Kazahsztán, zavargások, 2011
Országok: Kazahsztán
Megosztás:
