Lukasenko, „Európa utolsó diktátora” újra Európa felé közeledik

Ki valójában a nemzetközi közösségtől évekig elzárt belorusz államelnök?

Az olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi tavaly novemberi minszki látogatása másfél évtized múltán az első alkalom, hogy egy nyugat-európai politikai vezető tiszteletét tette Belaruszban. Tulajdonképpen egy hosszú enyhülési folyamatként is tekinthetünk a nemzetközi közösség és Lukasenko lassú közeledésére, melynek csak egy, igaz fontos, állomása volt a római premier Brüsszellel előre egyeztetett keleti utazása. Nem javított az amúgy is igen fagyos nyugati-belorusz kapcsolatokon a 2006-os választás feltételezett manipulációja és a tsz-elnökből lett államférfi harmadik elnöki ciklusát megelőző politikai atrocitások sorozata sem. A brüsszeli vízum kiállítása talán ezért is tartott olyan sokáig Lukasenko számára, akire időközben a washingtoni Fehér Ház a nem éppen hízelgő „utolsó európai diktátor” bélyeget ragasztotta, és az európai politika margójára, a szamárpadba száműzte. Mégis 2009-ben az Európai Unió végül hosszú tapogatózások után a Minszkkel szemben életben lévő szankciók enyhítése és a posztszovjet állam első emberének hivatalos fogadása mellett döntött. A központi kérdés és az ellentétek fő színtere továbbra is az emberi jogok kérdése marad. Pont emiatt zárta be kapuit az EU és a nemzetközi szervezetek többsége Belarusz előtt. A Bátykának is becézett Lukasenko, egyben Jereván városának díszpolgára még 2001-ből, és az atlanti hatalmak közti mosolyszünet nem új keletű, immár több, mint tíz éves hagyománnyal bír. Minszk elszigetelődését újra és újra felerősíti az emberi jogok eltiprásának vádja, a tiszavirág életű belorusz demokrácia módszeres felszámolása. A szűkebben vett európai államok közül egyedül Belaruszban létezik még a halálbüntetés intézménye, de az ország mindenható urára utaló ironikus megjegyzés is letöltendő börtönbüntetést érhet.

A kölcsönös közeledés első lépése 2008. április 27-én történt meg, mikor a pápa, XVI. Benedek és Silvio Berlusconi közösen az Örök Városba invitálták Lukasenkót, aki azelőtt legutoljára 1995-ben lépett nyugat-európai főváros repülőterének betonjára, még Párizsban, Jacques Chirac meghívásának eleget téve. A Berlusconival folytatott négyszemközti tárgyalások után ötéves fiával, Nyikolajjal átkelt a Tevere folyón, hogy személyesen keresse fel magánkihallgatása alkalmával Róma püspökét. A nyitás sikeresnek mondható, hiszen az olaszországi kettős látogatást egy prágai meghívó követte, az Unió és a volt szovjet tagállamok csúcstalálkozójára.

Azonban Lukasenko európai elfogadottsága még továbbra is méltán várat magára.

(Corriere della Sera)