Szinte az egész orosz lakosság emigrációban található, annak ellenére, hogy Oroszországban él – kezdi Szemjon Novoprudszkij a gazeta.ru internetes portálon olvasható cikkét. Ez a putyini évtized természetes és elkerülhetetlen eredménye. A hatalom olyan sikeresen különítette el magát a társadalomtól, megfosztva azt attól a lehetőségtől, hogy kontrollt gyakoroljon a vezető struktúrák felett, hogy végül maga a nép is elkülönült az államtól.

Erre utalnak a Levada közvéleménykutató intézet felmérései is. Az oroszok 85 %-a úgy érzi, nincs lehetősége arra, hogy hatást gyakoroljon a politika döntéseire. A lakosság 77 %-a apolitikus, a megkérdezettek 62 %-a úgy nyilatkozott, csak magára támaszkodik, és igyekszik elkerülni minden kapcsolatot a hatalmi struktúrákkal.

A legfontosabb mutató az, hogy az oroszok túlnyomó többsége úgy véli, semmilyen hatással nincs a döntések meghozatalára, s ez jóval több, mint azok aránya, akik jóváhagyják az állam vezetőinek tevékenységét. Ezek az emberek – véli Novoprudszkij – lényegében bármilyen politikai vezetőt készek lennének elfogadni. Nem kevésbé fontos, hogy az oroszok semmilyen kapcsolatba nem kívánnak kerülni az állami struktúrákkal.

Ez a „belső emigráció” jele Novoprudszkij szerint. A hatalom és a nép, úgy tűnik, mintha két különböző „világot” alkotna. „Ugyanaz a helyzet, mint egykor, amikor a nép minden lehetséges módon próbált elrejtőzni a hatalomtól, mert félt tőle, aztán egyszerűen ignorálta, a represszív politika fokozatos gyengülése (egyetlen hatalom sem tudja örökös rettegésben tartani az embereket) pedig a Szovjetunió bukásához vezetett.”

A demokratikus országokban a lakosság többsége szintén nem vesz részt közvetlenül a politikában, de tudja, hogy lehetősége van erre. A polgárok ezekben az országokban is elsősorban a saját erejükre támaszkodnak, de tudatában vannak annak, hogy semmivel sem érnek kevesebbet, mint a kancellárok vagy elnökök.

Az emberek nem érzik azt, hogy ők lennének az ország gazdái – ez az egyik legnegatívabb következménye a 2000 után, az olajdollárokra támaszkodva kiépülő autoriter modellnek Oroszországban. Novoprudszkij szerint, ha Oroszország fejlődni akar, akkor, képletesen szólva, vissza kell térniük az országba azoknak az „emigránsoknak”, akiket az autoriter vezetési modell „kizárt” a közös ügyek intézéséből, ehhez pedig életképes politikai és gazdasági konkurenciát kell teremteni.

Félő azonban, hogy ebből nem lesz semmi, hiszen a jelenlegi hatalom képviselői nem biztos, hogy valós versenyhelyzet esetén képesek lennének megállni a helyüket, azt pedig illúzió lenne elvárni tőlük, hogy politikai öngyilkosságot hajtsanak végre.

(Szemjon Novoprudszkij: Rosszija bez rosszijan; gazeta.ru)