M. K. Bhadrakumar volt indiai diplomata, geopolitikai elemző szerint az Egyesült Államok külpolitikája, annak ellenére, hogy szavakban továbbra is az Oroszországgal való együttműködést hangsúlyozza, tetteiben szép lassan visszatér a Bush-adminisztráció szellemiségéhez. Erről tanúskodik a Líbia elleni támadás, aminek kezdeti szakaszában az amerikaiak is részt vettek, katonai bázis telepítése Romániába, a közép-európai rakétavédelmi rendszer tervének reanimálása, a közép-ázsiai expanziós tervek, a pakisztáni szuverenitás megsértése, hadihajók állomásoztatása Szingapúrban és mások.

Ismét felélénkülni látszik Washington érdeklődése a Kaszpi térség irányába. Némi szünet után aktivizálódott Richard Morningstar, a Fehér Ház eurázsiai energiaügyi biztosa, a Kongresszus előtt tartott beszámolót Ariel Cohen ismert Oroszország-szakértő, aki az „orosz expanzív törekvésekről” szónokolt. Morningstar és Cohen tézisei szerint Oroszország az energetikát támadó politikai eszközként alkalmazza; Európa függése az orosz energiától már most is tűrhetetlenül magas, és a jövőben csak nőni fog; Oroszország igyekszik kiiktatni az Egyesült Államokat Közép-Ázsiából; Oroszország energetikai forrásait felhasználva világméretű expanzióra készül; Oroszország arra kényszeríti a posztszovjet államokat, hogy energiahordozóikat orosz területen keresztül exportálják; a nyugati cégek előtt zárva van az orosz energetikai piac.

A növekvő európai-orosz együttműködés zavarólag hat az Egyesült Államokra, főleg azt követően, hogy Németország bejelentette, lemond az atomenergiáról, ami az orosz energiahordozók fokozottabb felhasználását vetíti előre. Washingtoni félelmek szerint a lendületesen fejlődő német-orosz viszony megtörheti Európa egységét, és akár a NATO-t is alááshatja, melyet eddig az USA saját geopolitikai céljainak elérésére használt fel. Cohen szerint, amíg növekszik az olaj ára, addig Oroszország önbizalma és „álnoksága” is nőni fog...

Az USA-nak nem tetszik, hogy Oroszország jó kapcsolatokat ápol Szíriával és Indiával, a szíriai Tartusban továbbra is csapatokat állomásoztat, s fegyvereket exportál Damaszkusznak.

A Fehér Házat az is nyugatalanítja, hogy az Oroszországot, Kínát, Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Tadzsikisztánt, Üzbegisztánt tömörítő Sanghaji Szervezet lendületesen fejlődik, s hamarosan csatlakozhat hozzá India, Pakisztán, megfigyelői státussal rendelkezik benne Afganisztán, Irán. Különösen figyelemre méltó, hogy Oroszország és Pakisztán között a kapcsolatok felélénkülése észlelhető. Aszef Zardari pakisztáni elnök moszkvai látogatása annak jele volt, hogy a névleg Amerika szövetségesének számító Pakisztán igyekszik többvektorú külpolitikát folytatni Oroszországra és Kínára támaszkodva.

Ha India és Pakisztán is a Sanghaji Szervezet tagjai lesznek, az kolosszális csapás lesz az amerikai stratégiai tervekre Ázsiában.

Az elmúlt években sokat beszéltek a Türkmenisztán – Afganisztán – Pakisztán – India gázvezetékről, amely a közép-ázsiai gázkészleteket alternatív, Oroszországot megkerülő útvonalon juttatná ki a világpiacra, s amelyet Washington is támogat – szavakban.

Az USA igazán fontos érdeke azonban nem ez, hanem a déli folyosó, a közép-ázsiai enegeriahordozók Nyugat-Európába juttatása (Nabucco). Oroszország viszont szívesen irányítja a türkmén gázt Dél-Ázsiába, s ezzel két legyet üt egy csapásra: egyrészt aláássa az amerikai elképzeléseket Európa „energiabiztonságáról”, másrészt ő maga fog majdnem kizárólagos pozícióba jutni az európai energiapiacon.

2005-ben Vlagyimir Putyin felvetése az „energetikai Sanghaji Szövetségről” még megmosolyogtatónak látszott, a legutóbbi fejlemények láttán azonban az amerikai vezetés ereiben meghűlhet a vér: az energetikai Sanghaji Szövetség már egyáltalán nem látszik távoli álomnak.

Lehetséges, hogy a Sanghaji Szervezet jövő heti kazahsztáni találkozója áttörést hoz energetikai téren. A Sanghaji Szervezet minden kétséget kizáróan „Amerika-ellenes” projekt, az amerikai expanzió ázsiai feltartóztatását szolgálja, mint ezt megerősítette egy nemrég tartott biztonságpolitikai szemináriumon Yan Xuetong vezető kínai biztonságpolitikai szakértő is. A Sanghaji Szervezet jelentős szerepet játszik abban, hogy megakadályozza az amerikai hegemónia kialakulását Közép-Ázsiában.

Sir Halford John Mackinder (1861 – 1947), a geopolitika egyik atyja szerint Eurázsia (a Volgától a Himalájáig húzódó térség) a Föld Heartlandja, s ennek birtoklása jelenti az alapot a globális dominanciához.

Milyen érdekes, hogy a görög mítoszok kultúrhéroszát, a tüzet ellopó titánt, Prométheuszt is éppen a Kaukázus bérceire láncolták ki...

(M. K. Bhadrakumar: US breathes life into a new cold war, atimes.com)