Alekszandr Karavajev, a moszkvai Lomonoszov Egyetem professzora a Nyezaviszimaja Gazeta hasábjain jelentetett meg elemzést Viktor Juscsenko távozó ukrán elnök politikai hagyatékáról. Az alábbiakban ezt ismertetjük.

Ritka az olyan elnök, aki nemcsak politikai lózungokat, frázisokat, hanem teljes értékű politikai tradíciót, ideológiát is maga mögött hagy. Viktor Juscsenko elnöksége, azzal együtt is, hogy szélsőséges értelmezéseket váltott ki, ilyennek tűnik. Noha, első ránézésre Juscsenko kudarcot vallott: az elnökválasztásokon simán elbukott, a tömeggyilkos Bandera hőssé avatása nemcsak Moszkvát; de korábbi leghűbb szövetségesét, Varsót is eltaszította tőle; és sikertelenül végződött az egységes ukrán nemzet megteremtésére irányuló kísérlete is.

Juscsenko politikáját a legtöbbször úgy értelmezik, hogy az nacionalista idealizmus volt. Ez azonban csak részben helyes interpretáció Karavejev szerint. Juscsenko tevékenységére mindig is jellemző volt egyfajta pragmatizmus, világos politikai célok elérésére való törekvés. Juscsenko tapasztalt közgazdász, az ukrajnai reformok egyik vezetője volt. Ő az ukrán hrivnya, Kelet-Európa egyik legstabilabb valutájának szülőatyja. 1999-ig az Ukrán Nemzeti Bank elnöke volt, a Global Finance 1997-es értékelése szerint a világ legjobb hat közgazdásza közé tartozott.

Juscsenko csak a 2002-es Rada választások után, a „Mi Ukrajnánk” pártszerveződés élén vált a nemzeti-demokrata erők vezérévé. A demokrata vezér imázsát az is erősítette, hogy az emberi jogi és kisebbségi bizottság elnöke volt ebben a periódusban.

A 2004-es narancsos forradalom idején nemcsak nyugatbarát vezetőként, hanem kitűnő, elismert közgazdászként is szavaztak az emberek Juscsenkóra. Tőle várták, hogy folytatódjon az ukrán gazdaság fejlődése.

Juscsenko azonban csalódást okozott. A tőle várt gazdasági pragmatizmus helyett nacionalista ideológiai tevékenységbe kezdett. Karavajev szerint Juscsenko valószínűleg megértette, hogy ez a sok tekintetben az ukrajnai orosz múlt ellen irányuló vállalkozás nem fog politikai sikerrel járni, s hogy a Nyugat külső támogatása nélkül képtelen lesz megőrizni hatalmát. Karavajev szerint Juscsenko vereségének fő oka mégis az a populista politika volt, amit Timosenko és Janukovics folytattak. Juscsenko Janukovicsnak nyújtott „csendes” támogatása is érthető, hiszen ha Timosenko kezébe került volna elnökként az ukrán nacionalista ideológia végigvitele, az elhomályosította volna Juscsenko ez irányban kifejtett tevékenységét…

Mégis, Juscsenko olyan örökséget hagyott maga után, amely megkerülhetetlen még Janukovics számára is: ukrán nemzeti múzeumhálózat, új emléknapok, a Holodomor emlékezete, az - világháborús tömeggyilkosságokban részt vett - UPA heroizálása. Aligha lehet ismét a nulláról kezdeni az ukrán történelem átírását. Lehet, hogy Bandera hőssé avatását visszavonja Janukovics, de Ukrajna történelmének Juscsenko-féle verziójával kénytelen lesz megbékélni ő és Kelet-Ukrajna is.

https://www.eurazsia.hu/2010/03/01/juscsenko-arnyeka/