Gázolaj Maunder-minimum

Először is engedjék meg, hogy elmeséljek két egyszerű történetet.

Körülbelül egy héttel ezelőtt én és Lev Gudkov (szociológus - ford.) felléptünk az EU országok képviselői előtt ahol Lev Gudkov előadása során bemutatta az elnök lakossági támogatásának grafikonját 2008-től kezdődően. Mialatt Lev Gudkov beszélt, én a kezemben forgattam ezt a grafikont s rájöttem, hogy már láttam egy tökéletesen ugyanilyet. Csakhogy az az olaj árának változását mutatta.

A grafikonok egybeestek hóról hóra. Emellett teljesen mindegy volt, hogyan hívják az elnököt. Jelcin, Putyin vagy Medvegyev.

Ezt nagyon fontos megérteni. Lehet-e erősíteni az üvegházhatást azzal, ha a pizzába borsót teszünk? Válasz: nem lehet. Az emberi belekben ennek eredményeképpen keletkező melegházi metán gáz természetesen zárt térben igencsak érezhető lesz, de a Föld hőmérsékletére jelentős hatást nem fog kifejteni.

Hatással lehet-e a liberálisok véleménye, vagy a zsaruk utcai lövöldözései az elnök támogatottságára? Válasz: nem jobban, mint a borsó a felmelegedésre. Vagyis valamilyen hatással kétségtelenül van, de az elhanyagolható. Az elnök támogatottsága az olaj árától függ, az összes többi hatás egyszerűen nem releváns.

Második példa. Létezett egy ilyen periódus - 1645-1715. Ezek az évek jól ismertek a klimatológusok előtt, mint a kis jégkorszak csúcsa, a föld lehűlésének csúcspontja, amikor a befagyott Temze jegén vásárokat rendeztek. Ez a periódus nem kevésbé ismert az asztrológusok előtt is, mint a Maunder-minimum - a nap minimális aktivitásának ideje.  1645-1715 között majdhogynem hiányoztak a napfoltok.

Tehát amikor a klíma és a történelem kapcsolatával kezdtem foglalkozni, hirtelen megértetem, hogy ezt az időszakot én is nagyon jól ismerem azóta, amióta elolvastam Roger Merriman Six Contemporaneous Revolutions című könyvét, mely hat forradalomról és felkelésről szól, Katalóniában, Portugáliában, Nápolyban, Britanniában és Hollandiában plusz a „Parittyás mozgalom” Franciaországban - ez mind az 1640-es évek elején. Természetesen kontinensünk egységes, de azért nem ennyire. Természetesen mindegyik eseménynek megvolt a maga oka. Angliában - a tekintély nélküli király, Portugáliában - az emelkedő adók stb.. De valahogy mégis az a gyanú, hogy ha ekkor a nép gyomrát nem szorítja az éhség, tűrték volna az adót is és a királyt is.

Sőt. 1644 - a Kínai történelem kulcséve. Ez a Min dinasztia megdöntésének éve népfelkelések eredményeképp, amelyek egyébiránt nem a felkelők győzelmével, hanem a Kínának a mandzsúrok általi elfoglalásával végződött, akiket a dinasztia a felkelők ellen hívott segítségül. A felkelés okait Rein Krüger a következőképpen írja le: „Észak-Nyugaton a kemény tél, amely súlyos szárazságot követ, rossz termést és éhínséget okozott, az általa érintett területeken még kannibalizmus is előfordult”.

Engem már régen foglalkoztatott ez az egybeesés, és mindig azt kérdeztem magamtól: mi maradt volna Angliából, ha 1640-ben nem burzsoá forradalom tör ki, hanem vad hordák törnek be? Ez a kérdés így nem teljesen helyes. Valójában a helyes kérdésfeltevés a következő: miért reagált Anglia a lehűlésre burzsoá forradalommal, Kína pedig véres öldökléssel, melynek következtében a barbárok vették át az uralmat?

Mit is akarok mondani? Először. Putyin rendszere rendkívül stabil. A hatalom bármely ostobasága és a társadalom bármely tiltakozása sem képes oly mértékű felháborodást kiváltani, amely nemcsak, hogy nem dönti meg, de legalább csekély mértékben hatással van a grafikon vonalára, mely vakon megy az olaj után. Ez ugyan annyira értelmetlen, mint, elnézést, szellenteni, hogy felmelegedjen az atmoszféra. A rendszer túlságosan stabil.

Másodszor. Előbb vagy utóbb ez a rendszer instabillá válik, mint Anglia, Portugália vagy Kína 1640-ben. És ez nem a hatalom vagy az ellenzék tudatos erőfeszítéseinek következtében fog végbemenni, hanem a rendszer természetéből fog fakadni. A rendszert a drága energia élteti. De épp azért, mert az energia drága, előbb vagy utóbb, a piac törvényeinek megfelelően, ki fognak találni valamit, ami azt olcsóbbá teszi. Nem tudjuk, mi lesz ez: atomenergia, palagáz vagy más. De be fog következni.

Mivel azonban Putyin hatalmát nem a piaci törvények irányítják, hanem messianisztikus hit abban, hogy a gázbevételek csak nőhetnek, még akkor is, ha új lelőhelyeket nem tárnak fel, és az új vezetékekre költött összeg elérheti a 16 milliárd dollárt, előbb vagy utóbb ez a két trend keresztezi egymást, és saját gázolaj Maunder-minimum jön létre. Lehet, hogy öt, lehet, hogy tíz év múlva, lehet, hogy úgy lesz, mint Spanyolországban, ahol a Franco rezsim Franco halálával ért véget.

Így a rendszer előbb vagy utóbb instabil helyzetbe kerül, mivel a fejlett világ a piac törvényeinek megfelelően, a Kreml pedig huligán módra él. És ekkor, az instabilitásnak eme pillanatában rendkívül fontos lesz, hogy minek a mentén fognak folyni az események. Úgy, mint Angliában 1640-ben, vagy úgy, mint Kínában 1644-ben.

Nincs értelme billegetni a gödörben lapuló követ. De akkor azonban, amikor a kő hegytetőre kerül, nagyon fontos időben jó irányba lökni.

 

Gazeta ru.

Julia Latinyina*

2010.02.19.

*A filológiai tudományok kandidátusa, ismert író és újságíró. A „Novaja Gazeta” tárcaírója, az „Echo Moskvi” rádióállomás vezető munkatársa. Korábban a Jegor Gajdar vezette „Átmeneti gazdaság Intézete” tudományos munkatársa, a „Szivodnya”, „Izvesztyija” „Jezsednyevnaya Gazeta” lapok és az „Ekszpert”, „Szoversenno Szekretno””Jezsenyegyelnij Zsurnal”folyóiratok  gazdasági szemleírója. Vezetett műsorokat az NTV, ORT, TVC televízió csatornákon. Jelenleg a „Novaja Gazeta” munkatársa, a „Jezsednyevnij Zsurnal” szemleírója és a „Kommerszant” kommentátora. Az „Echo Moszkvi” rádióállomáson „Kod dosztupa” címmel fut hetente műsora.

Az orosz Irószövetség tagja.  Gazdasági thrillerek szerzője. Az Izraeli Orosz nyelvű Írók Szövetsége „Golda Meir” díja, valamint  Alexandr II. díj kitüntetettje a gazdasági újságírás területén végzett munkásságáért (ford.). 

 

Cimkék: Julia Latinyina

Országok: Oroszország