Moszkva – Mihail Hodorkovszkij Oroszország egykori leggazdagabb embere, és a Jukosz olajtársaság volt vezetője minden bizonnyal a leghíresebb és egyben a hatalom számára legkényelmetlenebb rab a Föderációban. A tavaly december végén hozott új ítélet értelmében további 14 esztendőt tölt rács mögött, igaz, ebből nyolc évet már beszámítottak a korábbi elzárások formájában. Mindezek alapján 2017 januárjáig nem szabadulhat, ami egybeesik a következő elnöki mandátum lejártával. Vlagyimir Putyin vagy Dmitrij Medvegyev könnyedén újraválaszthatják magukat, hiszen nem kell félniük a közéletből kivont Hodorkovszkijtól, aki most először fogadta el a lehetőséget, hogy az utolsó szó jogán válaszoljon az ügyében meghozott verdiktre. Ügyvédein keresztül négy tekintélyes európai újság (International Herald Tribune, Süddeutsche Zeitung, Le Monde, Corriere della Sera) kérdéseire reflektált.

Ön korábban azt találta mondani, hogy Oroszország jövője mindesetre demokratikus. Még mindig fenntartja ezt az állítását?

Igen, annak ellenére, hogy az út se rövidnek, se könnyűnek nem ígérkezik. Most legalább tudjuk hányadán is állunk. Látva, hogyan reagál a társadalom az ellenem hozott ítéletre, megérthetjük a rövidtávon kínálkozó lehetőségek, perspektívák természetét.

Azt mondta, hogy a pere abszurd, egyenesen kafkai vonásokat mutat. Miért hiszi, hogy továbbra is benn fogják tartani?

Talán Putyin nálunk is jobban tudja, milyen gyenge is a saját rendszere, és mi lehetne az a sugallat vagy külső lökés, ami összedönthetné. Nem kizárt, hogy azok a hivatalnokok, funkcionáriusok, akik busásan megtömték a zsebeiket a Jukosz kifosztásával, még ma is ügyesen manipulálják az elnököt.

Az ügyészség állítása szerint az Ön által az Egyesült Államokban elkövetett bűntényekért amúgy is 20 éves börtönbüntetésre ítélték volna. Mindez hamis állítás, csaló vád csupán?

A bíróság elítélt, mondván, hogy személyesen 350 millió tonna kőolajat loptam a Jukosztól. Ez éppen 20 millióval több annál, mint amit a társaság egy év alatt megtermelni volt képes. Sem a bírák, sem az ügyészek, de az Igazságügyi Minisztérium sem tudta később megmagyarázni, hogy honnan származott akkor a Jukosz 15 milliárd dolláros nyeresége, és milyen alapon nyújtottak be a vállalattal szemben egy 30 milliárdos adókövetelést. Pontosan azt hiszem, hogy egy demokratikus országban az ehhez hasonló abszurditások következményekkel jártak volna, elsősorban arra nézve, aki kitalálta őket.

Ön az egyetlen oligarcha, aki börtönben végezte. Néhányan elhagyták az államot, míg mások maradtak, elszenvedve egy bizonyos felsőbb nyomást. Ön lenne az, aki hibázott volna, vagy éppen ellenkezőleg, azt gondolja, hogy a hatalom mindegyik másik iparmágnásnál veszélyesebbnek tartja?

Teljesen nyilvánvaló, hogy a fent nevezett oligarchákat Putyin és társai tették azzá, amik. A gazdagok maradéka, és a sorrendben utánuk következő felső elit közül jópáran láthatóan elfogadták, hogy a bürokrácia súlya alatt éljenek, tevékenykedjenek.

Mai szemmel nézve, tudva azt, hogyan is alakultak a dolgok, újra erre az útra lépne? Megismételné mindazt, amit eddig tett?

Civil állásfoglalásom, fellépésem még annál is erősebb lenne, mint az elmúlt évtizedben tapasztaltak. Talán hatásosabban meg tudtam volna védeni a Jukosz befektetőinek az érdekeit. El tudtam volna képzelni, hogy személyesen engem eltávolítanak a cég éléről, de azt soha, hogy darabokra szabdalják azt. Utóbbi kétség nélkül a hatalom nagy hibája volt. Másrészről közismert személyiségek jól kerestek az üzleten, így szükségük volt az összeomlást előidéző lépések meghozatalára.

Mi a különbség Medvegyev és Putyin között, figyelembe véve, hogy Ön nem kritizálja különösebben a jelenleg is hivatalban lévő államfőt?

Számomra az elnök sokkal inkább hiteles, mint a miniszterelnök. Pragmatikus, és ideái összeegyeztethetőek a demokráciával. Megértem a helyzetét, és ezért ritkán illetem bírálattal. Egyébként jogunk van ahhoz, hogy többet várjunk el Medvegyevtől.

Az ő programjai hitelesebbek?

Hihetünk a vágyainak, de nem bízhatunk az ígéreteiben.

Várható nagyobb támogatás a nyugati kormányoktól és a nemzetközi közösségtől?

Arra számítok, hogy a nemzetközi közösség végre megérti, hogy mennyire fontos is lenne Medvegyev mint tényleges vezető elismerése a teljes orosz belső rendszer legitimitása szempontjából. A nyugati országoknak fel kell ismerniük, hogy az oroszországi demokrácia kilátásai nem elbagatellizálható ügyek, melyeket bármikor fel lehet áldozni a mai érdekek oltárán. 

2010. december 16-án Putyin, egy televíziós interjúban utalást tett olyan gyilkosságokra is, melyekért már elítélték Alekszej Picsugint, a Jukosz volt biztonsági főnökét. Tart attól, hogy az Ön ellen indított büntetőeljárás újabb, harmadik szakaszában azzal a váddal állnak elő, hogy Ön rendelte meg ezeket az emberöléseket?

Már hét éve annak, hogy nyilvánosan vagy áttételesen, a szavak mögött, utalva rá, Putyin gyilkosságokkal vádol engem. Az ügy kezdetén fellépő teljes letámadás mintha veszített volna a lendületéből. Napjainkra ez maradt az egyik utolsó lehetséges vád, amellyel örökre rács mögé zárhatnak. A múltkor hozott ítélet bebizonyította, hogy a bíróság képes bármit végrehajtani, amit éppen várnak tőle. A félelem? Már nem félek semmitől. Egy ember nem élhet örökké félelemben.

Sosem fogják kiengedni a börtönből?

De, hiszek abban, hogy szabadon engednek, ahogy hiszek hazám demokratikus jövőjében is.

A Picsugin elleni vádak alapját képező, Neftyejuganszk polgármesterének és egy hölgynek a megölésével kapcsolatban Putyin azt állítja: lehetetlen, hogy éppen Ön ne tudott volna róla. Hogy is történt mindez valójában?

Az oroszországi helyzet egyáltalán nem egyszerű. A statisztikák szerint évente 30 gyilkosság jut százezer lakosra. A polgármesterek, képviselők, kormányzók illetve ismert újságírók eltűntetése nem ritkaság, elég, ha Anna Politkovszkaja esetére gondolunk. Könnyű „kikövetkeztetni”, hány és hány bűntény „történhetett” a Jukosz körül. Gondoljunk csak arra, hogy nekünk százezer alkalmazottunk volt, míg húsz város, csak a velünk való együttműködésből élt. Ennek fényében a per érdekében alkotott hamis tanúzások, állítások egy könyvet megtöltöttek. Néhány ember be is vallotta a bíróságon, hogy hamis tanúzásra kényszerítették. Az Izraelbe kiküldött dokumentumokat, melyek a feltételezett gyilkosság vádja alól tisztáznának, az orosz Legfelsőbb Bíróság teljesen haszontalannak minősítette.      

Cimkék: Hodorkovszkij, Corriere della Sera, Putyin, Kreml, gyilkosság, hamis tanúzás, oligarcha, ítélet, Alekszej Picsugin, Neftyejuganszk, Anna Politkovszkaja

Országok: Oroszország