2007 év végén, amikor Vlagyimir Putyin orosz államfő második elnöki mandátuma a végéhez közeledett, a világsajtó attól volt hangos, hogy az orosz elnök bizonyára majd megváltoztatja az alkotmányt, és harmadik ciklust fog vállalni. Mikor ez nem következett be, azt harsogták, a Putyin utódjaként kijelölt Dmitrij Medvegyev csak egy „báb”, akit Putyin majd egy-két év után eltávolít, hogy visszaszerezze az elnöki pozíciót. Ez a jóslat sem vált be, sőt, az amerikai Gordon Hahn egy Oroszországgal foglalkozó szakportálon megjelent írása szerint Putyin 2012 után sem fog visszatérni elnökként.

2007-ben az elemzők Putyin és az oroszok „eredendő ravaszságára” vagy, úgymond, antidemokratikus hajlamára hivatkozva vélték úgy, hogy az orosz elnök lelkiismeretfurdalás nélkül átírja majd az alkotmányt, úgy, hogy a megelőző kettő után egy harmadik ciklusra is ő maradjon az Orosz Föderáció elnöke. Aztán azt mondták, Putyin távozása csak technikai jellegű lépés, hogy formálisan ne sértse meg az alkotmányt, de valójában csak egy marionettfigurát ültet a maga helyére, aki rövid idő után majd lemond.

2007-ben az is felmerült, ha Putyin mégis távozik, akkor maga helyett egy FSZB-s héját tesz meg elnöknek, például Szergej Ivanovot, aki majd folytatja a megkezdett „antidemokratikus és nyugatellenes” kurzust.

Ám Vlagyimir Putyin úgy távozott, hogy utódjának az orosz elit legliberálisabb tagját, Dmitrij Medvegyevet nevezte ki.

Mostanság megint azt hangoztatják, hogy Putyin 2012-ben „elkerülhetetlenül” vissza fog térni az elnöki pozícióba, ám ez aligha valószínű. Ennek két nyilvánvaló és néhány rejtett oka van.

Először is, Putyin, ha akarta volna, már találhatott alkalmat arra, hogy visszatérjen. Ezzel szemben egyszer már kijelentette, hogy belefáradt a külpolitikába, terhére vannak a fontos és kevésbé fontos külföldi vendégekkel való találkozók. Tehát a jelek szerint Medvegyev az, akinek az akarata külpolitikai kérdésekben meghatározó, az ő szava döntő, azzal együtt is, hogy vélhetőleg Putyinnak is beleszólása is van a legfontosabb külpolitikai kérdésekbe.

Medvegyev egyre magabiztosabban és komfortosabban érzi magát az elnöki székben, ha Putyin vissza akarna térni, az ő ellenállásával is találkoznia kellene. Medvegyev jóval népszerűbb Nyugaton, mint elődje, s a nyugati politikusok és üzletemberek számára Putyin esetleges visszatérése legalábbis magyarázatot fog követelni.

Medvegyev nemcsak magabiztosabb, de időnként nyíltan is konfrontálódik Putyinnal, ami demonstrálja elődje számára elszántságát. A Medvegyevhez közel álló liberálisok, mint például Igor Jurgens, vagy az elnök gazdasági tanácsadója, Arkagyij Dvorkovics nyíltan is maradásra biztatják Medvegyevet, ami a „liberális tábor” növekvő magabiztosságáról árulkodik. Putyin visszatérése esetén a liberális szellemi és üzleti elit eltávolodna a Kremltől, az orosz establishmentben szakadás következne be.

Miközben Medvegyev népszerűsége érezhetően növekszik, a gazdasági válság, a korrupció, a Hodorkovszkij-ügy és más esetek a lakosság protestérzését erősítik, különösen Moszkvában.

Putyin esetleges visszatérése veszélyeztetné a megkezdett reformokat és a stabilitást is.

Putyin a stagnálás, Medvegyev a modernizáció szimbóluma. Putyin a korrupciót, Medvegyev a vele való harcot testesíti meg. Putyin az elöregedő „TV-s párt”, Medvegyev a fiatal internetes nemzedék vezére. Putyin az „örökkévaló Oroszország”, Medvegyev a változás reménysége.

Nincs tehát semmi ok arra, hogy Putyin visszatérjen Oroszország élére, legalábbis egyelőre –írja Hahn. Ha viszont olyan fenyegetések, mint a nacionalista veszély vagy a terrorizmus megerősödnek, akkor ismét feltámadhat az „erős kéz” utáni vágy az országban.

De mivel ennek valószínűsége csekély – véli Hahn – folytatódni fog Oroszországban a liberális politika, s az „örök Oroszország” megint változás előtt áll…

(Gordon Hahn: Why Putin will not return to the presidency…not in 2012 anyway; russiaotherpointsofview.com)