A Financial Times immáron második alkalommal nevezte Jürgen Ligi észt pénzügyminisztert Európa legjobb gazdasági tárcavezetőjének. „Az amerikai (sic!) elemzők minden jel szerint meglehetősen rosszul ismerik reális viszonyainkat, hiszen a megtisztelő elnevezést nem egy konkrét miniszternek, hanem Észtország népének kellett volna adni, más címszó alatt: a tűrésért.” – írja Alekszandr Csaplygin az észt dzd internetes felületen.

Ligit azért méltányolják ennyire, mert még a nehéz gazdasági helyzetben is, szigorú politikával kordában tudta tartani a hiányt. Az más kérdés, s a jelek szerint senkit nem különösebben érdekel, milyen árat kellett fizetni a pénzügyi szigorért.

2009-ben a kormány egyoldalúan felfüggesztette a magánnyugdíjpénztárak számára történő utalásokat. „Ezt másként, mint összeomlásként aligha lehet értékelni, hiszen arról van szó, hogy az állam nem teljesítette a magára vállalt kötelezettségeket lakossága előtt.” Ugyanabban az évben a nyugdíjemelés mértékét csökkentették. Miközben az ígéretekkel szemben adócsökkentésre nem került sor, jelentősen megemelték az üzemanyagok és az elektromos energia árát.

Észtország ezekkel az intézkedésekkel természetesen kivívta a pénzügyi körök csodálatát. Míg más országok inkább hitelt vettek föl, hogy teljesíteni tudják vállalásaikat lakosságuk előtt, Észtországban  a kormány inkább elvette a pénzt az emberektől.

Magyarán szólva Ligi miniszter kitüntető címe a nép közvetett vagy közvetlen kifosztását jelenti. „E rablás eredményeképpen Észtországban ma minden ötödik ember a szegénységi küszöb alatt él, holott ezek aránya négy éve még 7 % volt.”

Görögország, Portugália, Írország és más európai „rosszfiúk” ma bajban vannak, mert nem jutott eszükbe kirabolni a saját népüket. Amikor az európaiaknak az észt út követését ajánlották, Görögországban és Franciaországban kis híján forradalom tört ki, Izlandon pedig a miniszterelnök majdnem a vádlottak padjára került.

Észtországban azonban más a helyzet. Itt a vezetés kifacsarhatja a lakosságot, az békésen tűrni fog bármilyen szociális és gazdasági kísérletezést - állítja Alekszandr Csaplygin.

(Alekszandr Csaplygin: Pocsotnij priz narodu Esztonyii: za terpenyije; dzd.ee)