Moszkva – valójában persze nem nyílt cenzúra, de lényegét tekintve mégis az, hiszen a megtévesztésig hasonlít arra. A Google és az orosz hátterű, de szintén kaliforniai Yandex szabadosságába és túlhatalmába belefáradt Kreml a hírek szerint egy teljesen formabontó, saját fejlesztésű keresőprogram kidolgozása mellett döntött, melyet minden közintézményben, iskolába és egyetemen bevezetnének, pontosabban szólva elérhetővé tennének. A teljesen ingyenes alkalmazás – akárcsak egyesült államokbeli riválisai – döntő befolyásra törekedne az internetes piacon, így az Oroszországban újonnan vásárolt PC-kre már eleve telepítenék.

Az ötlet az orosz vezetésben egyre nagyobb befolyással rendelkező Vlagyiszlav Szurkovtól (1964) származik, akit sokan Dmitrij Medvegyev államfő egyik jobbkezének is tartanak. Az elnöki adminisztráció helyettes főnöke régóta aggódva figyeli a fiatal prezident leplezetlen vonzódását az internet világához, és folyamatosan igyekszik jobb belátásra bírni a Kreml urát a korlátlan szabadság intézményének megregulázásában. E csata egyik döntő színtere a makulátlan állami imidzs megőrzése valamint megvédése mind a külföld, mind a föderáció különböző régióinak irányába. A Szurkov által felvetett javítások és korrekciók másrészről a gyenge, de létező belső ellenzék ellehetetlenítésére is irányulnak, azaz Nyemcov, Kaszparov és társaik kezében el kívánják törni az utolsó szalmaszálat is, mely a nyugati világgal köthette össze elégedetlenségi mozgalmaikat.

Pontosan a fentiek értelmében történhetett meg, hogy miközben Medvegyev észak-amerikai körútja során az orosz Szilícium-völgy ideájával kápráztatta el az amerikai webkettes világot, addig a színfalak mögött tevékenykedő ideológusa cyber torlaszokat és digitális védműveket kezdett el építeni a gondolat szabad áramlása ellen. Putyin utóda, aki látszólag igyekszik kilépni elődje árnyékából, Kaliforniában személyesen kereste fel az Apple, a Yandex és a Google központjait, ahol az új moszkvai ideológiai mainstreamről beszélt – nem kevés hívet szerezve ezzel a nevével fémjelzett politikának.

Az állami keresőprogram hírét – mely természetesen nem azonosítható a Kínában alkalmazott tudatos blokkolással – a Novaja Gazeta hozta nyilvánosságra idén júliusban. A közlésnek külön jelentőséget ad, hogy az idézett sajtótermék nyújtott publikációs teret a meggyilkolt Anna Politkovszkajának is. A Kreml eddig nem reagált érdemben a cikkre, így azóta sem jelentek meg döntő erejű cáfolatok a kérdésben. A témát úgy tűnik sikeresen elfektették, pedig a most leleplezett terv kidolgozására már korábban is több árulkodó jel mutatott. Maga Szurkov rendszeresen panaszkodott a Yandex és a Google információkezelési elveire, különösen a bő két évvel ezelőtt zajlott orosz-grúz háború megítélése kapcsán. Ekkor ugyanis a két vezető browser szinte kizárólag a moszkvai vezetés indította invázióról szóló híreket listázta a keresési eredmények első soraiban, és semmilyen nyilvánosságot nem adott az orosz fél magyarázatainak, a „Tbiliszi keltette provokációra adott jogos katonai válasznak.”

Manapság csupán a Google tartományaiban és részben a Yandex virtuális tereiben találhatóak meg az orosz belső ellenzék dokumentumai, kiáltványai, az emberi szabadságjogok védelmében írott apellátái. Az egykori Jelcin-párti miniszterelnök, Borisz Nyemcov vagy a mozgalom veterán harcosa, Ljudmila Alekszejeva (Szaharov régi munkatársa) talán már csak a netben bízhatnak. Egy, az államrezont védelmező kereső, a Kreml által a célra elkülönített rubelmilliók ellenére, is sokat hozhat a konyhára, hiszen megadhatja az első, várva várt lökést, a hátország másként gondolkodóinak végleges kiiktatására.

Ugyanakkor Moszkva még nem bocsátott meg Sergei Brinnek (1973), a Szovjetunióban született zseniális matematikusnak, aki miután hatéves korában szüleivel az Egyesült Államokba emigrált, a kilencvenes évek derekán, a Stanford egyetemen Larry Page-dzsel közösen lerakta a Google alapjait. A többi ma már történelem, melybe Brin néhány, az orosz őshazát bíráló nyilatkozata vegyül. Ezek gyakran nevetségessé teszik a szovjet-orosz technikát – véli a Kreml. Brin egyszer azt találta mondani, hogy „Oroszország olyan, mint Nigéria, csak néha hó borítja.” Többen jót derültek a megjegyzésen. Vlagyiszlav Szurkov pedig elővette a noteszét.