Huszonnégy évvel ezelőtt, a csernobili katasztrófa több százezer ember életét változtatta meg – örökre. A sokak által bálványozott teniszsztár, Marija Sarapova ekkor még meg sem született, de visszatekintve a múltba állíthatjuk, hogy létezése, karrierje a tragikus eseménylánc következménye. Mindezt ő maga fedte fel az ESPN televíziós társaság exkluzív interjúja során, ahol közösen végigjárták azokat a városokat, országokat, melyekben a belarusz származású, feltörekvő tehetség ifjú évei alatt családjával együtt megfordult.

„A szüleim mindent otthon hagytak, és kezükben az útlevelükkel vágtak neki az ismeretlennek, jobban mondva menekültek”- meséli Sarapova. A család 1986-ban a Belarusz SZSZK-ban, az ukrán határhoz közel fekvő Gomel városában élt. A szépséges Marija édesanyja áldott állapotban volt, a leendő szülők és nagyszülők a család első gyermekét várták 1986 tavaszán. A csernobili atomerőműben történt szerencsétlenség után mindannyian Szibéria felé vették az irányt, a jövő teniszcsillaga is jött a világra. A szédületes posztszovjet karrier, melynek apokaliptikus nyitányaként a nukleáris tragédia szolgált, mégsem a fagyos északon, hanem a napfényes Szocsiban kezdődött, ahová a Sarapova-família néhány év szibériai tartózkodás után tette át a székhelyét. A Fekete-tenger partján, az egykori orosz Riviéra szívében fekvő festői üdülőváros, egyike volt azon kevés központnak a Szovjetunió területén, ahol a tenisz népszerű sportnak számított.  

Találkozás Navratilovával – A Szocsiban megszerzett alapokra építve, Marija hamar a korosztályos versenyek stabil finalistájává lépett elő. Így hozta a sors, hogy hatévesen, Moszkvában találkozott a korszak teniszének állócsillagával, a csehszlovák származású Martina Navratilovával. Wimbledon sokszoros bajnoknője rögtön felfedezte a kis szőke lány hatalmas tehetségét, meglátva a benne szunnyadó klasszist, és rögtön az egyesült államokbeli emigrációt javasolta a meglepett szülőknek.

„Az egyetlen dolog, melyre a költözésből ma is emlékszem a könyveim becsomagolása volt. Édesanyám le is korholt, mondván, hogy nem vihetem magammal egész Oroszországot” – idézte fel Sarapova a lassan két évtizeddel ezelőttieket. A csillagos-sávos lobogó árnyékában 9 éves korában belépett Nick Bollettieri floridai akadémiájába; a többi mára már történelem. „Őrültség lenne most megállni, és eltöprengeni azon, hogy mi ma lenne velem a tragikus csernobili történések nélkül” – vallja Marija, de rögtön hozzá is teszi: „Igaz, néha ott motoszkál a fejemben a gondolat, a ’mi lett volna ha’ örökös kérdése, de ez egyszer nem szeretnék a dolgok mélyére látni. Nagyon büszke vagyok arra, amit eddig sikerült elérnem. Csak a jövőre gondolok!”