Abházia és a Kaukázus: a Nyugat választása, ezzel a címmel jelent meg Neal Ascherson érdekfeszítő írása az Open Democracy oldalán. A szerző azt ajánlja, tudomásul véve a realitásokat, a Nyugat kezdje meg a kapcsolatok felvételét Abháziával, megakadályozva, hogy a stratégiailag fontos terület teljesen Oroszország karjaiba hulljon.

A Nyugat a 2008-as ötnapos háború után Grúzia területi egységét támogatta, támogatja, a nyugati politikusok és újságírók mai napig „szeparatista rezsimekről” beszélnek Abházia és Dél-Oszétia kapcsán. E diskurzus megváltozása presztízsveszteséget, „arcvesztést” okozna a nyugati véleményformálók számára, noha valójában a Grúzia területi egységéhez való ragaszkodás hamis, haszontalan és veszélyes illúzió.

Abházia és Dél-Oszétia 1991-től el akartak szakadni Grúziától, függetlenségi háborúkat folytattak, és már idestova 15 éve de facto függetlenek. Tbiliszinek semmi esélye nincs arra, hogy helyreállítsa az e területek feletti kontrollt. Az amerikaiak és a britek szólamai Grúzia területi egységének helyreállításáról jobb esetben képmutatás, rosszabb esetben öngyilkos udvariatlanság megnyilvánulásai.

A két régió között mindenestre jelentős különbségek vannak. A stratégiailag jelentéktelen Dél-Oszétia, ahol mindössze 70 ezer ember él, legszívesebben csatlakozna az Orosz Föderációhoz, egyesülve az Oroszországban élő oszétokkal.

Abháziának viszont lehet saját jövője is. Abháziában 250 ezer ember él, s Abházia a Fekete-tenger egyik legszebb régiója, óriási turisztikai potenciállal, jelentős mezőgazdasági kultúrával. Az abházok ráadásul valóban függetlenségpártiak, hallani sem akarnak grúz fennhatóságról, ezért is engedik meg az oroszoknak katonai támaszpontok létesítését területükön. Azt viszont nem akarják, hogy Abházia orosz provinciává változzon.

A Nyugatnak meg kell akadályoznia, hogy Abházia Oroszország karjaiba hulljon, s ennek megakadályozására még van esély, a támaszpontok, s annak ellenére is, hogy az abház vasutak lényegében orosz ellenőrzés alá kerültek – véli Ascherson.

A Nyugatnak kapcsolatokat kell kiépítenie Abháziával gazdasági, szociális, kulturális téren és hozzáférést kell kapnia az abháziai kikötőkhöz.

Törökország máris megtette az első lépéseket, „nem hivatalos” kontaktusokat kiépítve Szuhumival. Ankara példáját követnie kellene Brüsszelnek is, igaz, először csak óvatos lépésekkel (a kultúra, oktatás, egészségügy terén), amelyek segítenek kitörni Abháziának az izolációból.

Noha maguk a grúzok is kezdik belátni, hogy Abházia elveszett számukra, a hivatalos Tbiliszi egyelőre még kitart a területi egység elve mellett. Nemrég ismét kudarcba fulladtak a genfi abház-grúz tárgyalások, mivel Tbiliszi – ignorálva az abházokat – csak Oroszországgal hajlandó bármit is aláírni. Minden marad tehát a régiben.

A kiút az lehet, hogy Amerika megszünteti Szaakasvili támogatását és elfogadtatja a realitást a grúzokkal. Az EU-nak – az el nem ismerés mellett – kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat kell kiépítenie Abháziával, megakadályozva hogy Oroszország lenyelje azt. Grúziának követnie kell az EU példáját. A grúz menekültek csak akkor térhetnek vissza, ha elismerik Abháziát.

Így helyre lehetne állítani a békét a Dél-Kaukázusban, csak egy kis presztízsveszteség lenne az ára.

(Neal Ascherson: Abkhazia and the Caucasus: the west’ choise, opendemocracy.net)