OROSZVALOSAG.HU
Kemény László professzor jubileumára
Kemény László professzor jubileumára
A mai Oroszország kutatója
.jpg)
Bal oldalon Kemény László professzor
Kemény László nyugalmazott egyetemi tanár, kollégánk és barátunk ma tölti be 80. életévét. S bár több évtizede ismerjük egymást, a munkakapcsolatunk akkor vált igazán intenzívvé, amikor 2010-ben először Magyországon bevezettük a Ruszisztika Mesterszakot az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és megkezdtük a hazai Oroszország-szakértők képzését.
Ekkor sietett segítségünkre Kemény tanár úr, hiszen mi alapvetően a régi Oroszország és a Szovjetunió történetét kutattuk és tanítottuk. A mai Oroszország történetével foglalkozó stúdiumoknak azonban nem volt igazi gazdája, ezért nagyon is kapóra jött nekünk a moszkvai egyetemi végzettségével, szovjet-orosz szocializációjával, helyismeretével és politológusi előéletével, államigazgatási, külkapcsolati ismereteivel.
Azóta hűséges „robotosa” a szaknak, végzőseink tucatnyi generációját tanította, vizsgáztatta, „témavezette” nálunk, a kollégák és tanítványai legnagyobb elismerésétől övezve. Szakszerű, megkövetelő, következetes tanár, akinek higgadtsága, empátiája, szakértelme a tárgy és hallgatói iránti szeretete átsüt a munkáján, ezért alakulhatott ki közte és hallgatói között egy bensőséges, a Ruszisztikai Központra egyébként is jellemző viszony.
Kemény professzor oktatási tevékenysége mellett, persze, azóta sem hagyott fel szerteágazó szakértői munkájával, kutatásaival, amelyek mintegy megkoronázása volt a Ruszisztikai Könyvek c. sorozatban 2017-ben megjelent „A Szovjetunióból a 21. század Oroszországáig” című monográfiája.
Idézzünk fel ebből a műből egy, egész lényére, személyiségére, világfelfogására jellemző részletet, ily módon köszöntve őt e jeles nap alkalmából, s kívánjunk neki még hosszú alkotóéveket kollégái, tanítványai, szűkebb szakmánk, a ruszisztika nevében!
Pavel Korin: Letűnő Oroszország (vázlat)
„Életem különleges élményeként tartom számon ismeretségem Pavel Korin festőművésszel, aki úgy lett világhírű, hogy főművét meg sem alkotta. Az elképzelt grandiózus festmény vázlatai a világ szinte valamennyi országának kiállítótermeiben lenyűgözték a közönséget. A valamikori ikonfestő moszkvai műtermében – amelyet Gorkijtól kapott, s eredetileg mosoda volt – hatalmas állványon tiszta fehér vászon és az évek során előkészített festékek, ecsetek sokasága várta azt az ihletett pillanatot, amikor megszületik az első vonása a Letűnő Oroszország (Русь Уходящая) végleges változatának. Korin életműve ugyanis – részletekben, s az egész elképzelt mű variációiban – azt jelenítette meg, hogy miként áldozott le a történelmi Oroszország és főembereinek csillaga. Amikor 1965-ben megismerkedtem ezzel a történettel, sehogyan sem tudtam felfogni a zseniális sikertelenség okát. A művész alkotásaiban minden részlet a helyén volt, a képzeletében kidolgozottan készen állt az egész mű is, s mégsem tudta megvalósítani. Ma már az is napvilágra került, hogy a ’30-as években az alkotása megvalósítatlan képzetéről számosan beárulták Sztálinnál. Úgy vélem az orosz világ, az orosz nép történelmében a hitre, a hagyományokra, a hatalmasság tudatára alapozott összefogás erejéből fakadó, minden helyzetből kiutat találó megújulási készségben és képességben van annak a nyitja, hogy miért nem tűnhet el Oroszország. A festőóriás Pavel Korin a zsigereiben érezte, hogy nem lehet „megfesteni” a „letűnő” Oroszországot.”
.jpg)
Cimkék: Kemény László, Pavel Korin
Országok:
Megosztás:
