Az ELTE Ruszisztikai Kutatási és Módszertani Központjának az oroszországi regionális bölcsészettudományi műhelyeket bemutató projektje keretében a szaratovi történettudományi iskola történetét, intézményeit Mihail Kovaljov, az Orosz Tudományos Akadémia Világtörténeti Intézete főmunkatársa, a történelemtudomány kandidátusa, az egyetem alumnusa mutatta be.

Előadásában rámutatott az oroszországi regionális történetírói műhelyek jelentőségére és helyére az átfogó orosz historiográfián belül. A szaratovi egyetem mikrohistóriája - mint cseppben a tengert - mutatta be az oroszországi tudományos élet történetét az Orosz Birodalom virágkorától a Szovjetunió különböző korszakain át napjainkig. A térség tudományos arculatát nagy mértékben meghatározta a Nagy Katalin cárné idejében betelepített német anyanyelvű, protestáns népesség. Bár az Egyetem megalapításáért hosszú évtizedekig tartó küzdelem zajlott, 1909-ben végül az orvostudományi kar megalapításával létrejött a szaratovi Csernisevszkij Nemzeti Kutatási Egyetem elődje. 

Böcsészettudományi Karát csak az I. világháborút idején hozták létre, és dinamikus fejlődése egészen a harmincas évek repressziós hullámáig tartott. Az egyetem nagy nevű tudósainak sorában találjuk Szemjon Frankot, aki a Történelemtudományi Kar dékánja volt, Peter Haller is az egyetemen dolgozott. Az első forradalom utáni években Nyikolaj Vavilov, a híres genetikus volt az Agrártudományi Kar egyik professzora. Magyar vonatkozású tudományos felfedezések is kötődnek az egyetem tudósainak nevéhez: Pavel Rikov régészprofesszor, rektorhelyettes (1932-ig); majd a történelemtudományi Kar 1935-ös helyreállítását követően, letartóztatása előtti első dékánja és az ókori Világtörténelmi és Régészeti Tanszék vezetője, nagy jelentőségű archeológiai felfedezést tett a magyar őstörténet vonatkozásában a Volga menti ásatásai során. 

Mint sok más kollégáját, a harmincas évek végének tisztogatási hulláma őt is elérte, és az egyetem több más, nagy hírű tudósával együtt a GULAG-on halt meg. A neves professzori gárdát ugyanebben a korszakban Albert Einstein és Ludwig Wittgenstein személyével szerették volna bővíteni, mivel Einstein sógora az egyetem professzora volt, és a háború előtti antiszemita üldözések során a Szovjetunió is felmerült, mint potenciális menedékhely. Szerencsére nem így alakult, hiszen a Szovjetunióban a világháború után kezdődött antiszemita represszív hullámnak éppen a holokausztot túlélő zsidó professzorok estek áldozatul, jóllehet az egyetem éppen annak köszönhette tudományos életének felvirágzását, hogy a leningrádi egyetemet Szaratovba evakuálták. 

1998. június-augusztusban a történelemtudományi kar és a filológiai kar az egykori repülésfelkészítési iskola épületébe költözött, majd 1999 novemberében a Modern és Kortárs történelem Tanszék az Orosz Tudományos Akadémia Világörténeti Intézetével együtt elnyerte a Nyílt Társadalom Alapítvány támogatását.

2003-at követően Kovaljov értékelése szerint a Karon olyan reorganizáció kezdődött, amely a harmincas évekhez hasonló, földindulás-szerű változásokhoz vezetett, amelyet részben az egyetemen zajló építkezések körüli anomáliák idéztek elő. 2005-ben adták át a sok vitát keltő (korrupcióval terhelt építkezés mellett zajlott) 11. számú épületet (építész Yu. K. Burmisztrov), ahova a történelmi és filológiai karok a költöztek, és ahol jelenleg is találhatóak. 2007-ben a kar átalakult a Szaratov Állami Egyetem Történeti és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetévé.