Többhetes tiltakozássorozat után lemondott az örmény kormányfő, Szerzs Szargszjan, utódául Nikol Pasinjant, korábbi ellenzéki vezetőt választották: jelölését a 101 megjelent parlamenti képviselőből 57 támogatta. Az alábbiakban rövid életrajza és eddigi politikai tevékenysége.

Nikol Pasinjan a Jereváni Állami Egyetem újságíró szakán tanult, de iskoláját nem végezte el: hivatalosan újságírói ténykedése miatt, vélhetően azonban a felsőoktatási intézmény vezetése és a hallgató politikai nézetkülönbsége miatt. Pasinjan ezek után több sajtóorgánumnál is dolgozott, majd megalapította saját lapját Oragir néven, amelyet egy év után bezárni kényszerült, újfent ellenzéki nézetei miatt. Az 1998-ban alapított lapnak folyamatosan eljárásokkal kellett szembenéznie, a tulajdonost több ügyben is perbe fogták becsületsértéstől üzleti hitelrontásig - egy éves felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása után zárta be lapját.

Még abban az évben létrehozta újabb lapját, melynek felesége a tulajdonosa, és vélhetően ezzel összefüggésben 2004-ben felrobbantották autóját - szerencsére éppen nem tartózkodott benne senki. Az újságíró élete 2007-ben vett új fordulatot, amikor is saját politikai karrierjét kezdte el építeni, és az ellenzéki “Impeachment” tömörülés vezetőjeként az akkori elnök, Robert Kocsarjan és Szerzs Szargszjan miniszterelnök távozását próbálta elérni, azonban a 7%-os parlamentbe jutási küszöböt nem sikerült pártjával átlépnie. Ekkor csalással vádolta meg a választásokat lebonyolító hatóságokat és eredménytelen ülősztrájkba kezdett az ország főterén, a jereváni Szabadság Téren.

2008-ban újra részt vesz a választási kampányban, immár Levon Ter-Petroszján elnökjelölt stábjában, aki Szerzs Szargszjánnal szemben alulmaradt. Ekkor az egész országra kiterjedő tiltakozási hullám kezdődött a választási eredménnyel szemben, és a márciusi tüntetés már 10 halálos áldozatot is követelt, több százan megsérültek. A politikussal szemben másnap körözést adtak ki, és 2010-ben 7 éves börtönbüntetésre ítélték tömeges rendbontásra való felbujtás vádjával. Egy évvel később azonban amnesztiával szabadult, Örményország függetlenségének 20. évfordulója alkalmából. 2012-ben visszatért a politikába, és élére állt a Polgári Megegyezés mozgalomnak, pártja a “Kivonulás” egyetlen ellenzéki erőként a 2017-es választásokon bekerült a törvényhozásba, Pasinjan tagja lett az egészségügyi és szociális bizottságnak. Pártja volt a leginkább európai irányultságú az örmény politikai életben, élesen ellenezte az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz való  csatlakozást.

A legújabb tiltakozási hullámot az váltotta ki az országban, hogy az ország vezetése a közvetlen elnökválasztás intézményének megszüntetését vette tervbe: a végrehajtó hatalom élére a kormány és az azt vezető miniszterelnök került volna. Az ellenzék ezt kategorikusan ellenezte, mert Szargszján hatalmának meghosszabbításától tartott. Márciusban Pasinjan és az általa vezetett tömörülés “Én lépésem” lózunggal országjárásba kezdett, április 13-tól pedig határozatlan idejű tiltakozási akciót indított. Mindezek ellenére Szargszajnt megválasztotta a parlament miniszterelnöknek, aki tárgyalásra hívta az ellenzék vezetőjét. Április harmadik hetétől kezdve a tiltakozás egyre hevesebb lett, és a tömegek nyomása alatt Szerzs Szargszjan 23-án végül lemondott pozíciójáról. Május 8-án egy sikertelen szavazás után Nikol Pasinjant választották a kormány élére.

A kormányfő Oroszországhoz fűződő kapcsolata finoman szólva nem következetes: míg korábban egyenrangú partneri viszonyt követelt és ellenezte az Eurázsiai Unióban való tagságot, mostani álláspontja szerint a két ország kapcsolata “nagyon-nagyon fontos” - az Unióból sem és a Kollektív Biztonság Együttműködési Szervezetéből sem tervez kilépést.

Az új kormányfő sem nem európapárti sem proamerikai sem pedig nem oroszpárti. Örménypárti,  az ország nemzeti érdekeit fogja elsősorban előmozdítani, széles tömegek legitimációjával a háta mögött - fejezte ki véleményét Ovanesz Igitjan politikai szakértő.