Szaakasvili turistaparadicsommá változtatná Grúziát

A kaukázusi ország egyik legszebb régiója Szvanétia (vagy Szvanéti), mely Grúzia északnyugati területén fekszik. A jó levegőjéről és zöldellő völgyeiről ismert tájat a grúzzal rokon nyelvet beszélő szvánok lakják. Maga Szvanétia 3000–5000 méter magas hegyeivel Európa legmagasabban fekvő lakott régiója. A Kaukázus-hegység 10 legmagasabb csúcsa közül négy Szvanétiában van, köztük Grúzia legmagasabb pontja, az 5201 méter magas Sara hegy. A terület más kiemelkedően magas hegyei a Tetnuldi (4974 m), a Sota Rusztaveli-hegy (4960 m), az Usba (4710 m) és az Ailama (4525 m).

A hosszú és nem kevésbé kényelmetlen utazást elviselő turisták a viszontagságokért megfelelő kárpótlásban részesülnek. A szvánok kőből épített őrtornyai évszázadok óta vigyázzák a völgyek fontosabb útjait, és a terület lovagvárai páratlan építészeti érdekességek az európai szem számára. Esténként a tornyokat kivilágítják, és az egymás után a hegyoromra láncként felkúszó őrszemek mint hatalmas gyertyák vezetik át a messzi földről érkező vándorokat a Kaukázus hágóin.

A fenséges látványért sajnos komoly árat kell fizetni. A régió nehezen megközelíthető, és az elmúlt két évtized csak rontott az amúgy sem túl fejlett helyi infrastruktúrán. Már kora télen, az első havak idején járhatatlanná válnak az életet jelentő keskeny hegyi utak, és a terület tavaszig kikerül az országos vérkeringésből. A Tbiliszit és Szvanétiát összekötő köldökzsinór lassan épül ki, hiszen a kóros pénzhiány mellett a zord természeti körülményekkel is meg kell küzdeniük az elszánt hivatalnokoknak.

Grúzia északi zónája mégis fejlődik. Természetesen önerőből talán fél évszázad alatt sem lenne képes megugrani a nyugat-európai üdülőközpontok szintjét, de a külföldi befektetők segítségével az utolérés fázisa jelentősen lerövidíthető. A Szaakasvili-adminisztráció még idén véglegesíti azt a tervet, mely síparadicsommá teheti Szvanétit és a teljes vidéket.

„Most építjük újjá Szvanétiát, és mihelyst elkészülünk a munkálatokkal az eredmény azonnali pozitív hatással lesz a fizetésünkre és az életszínvonalunkra egyaránt” – állítja Murtaz, egy helyi szván, akit útépítőmunkásként alkalmaznak a nagyszabású, lokális fejlesztéseken. Csupán egy percre áll meg, hogy a riport kedvéért válaszoljon a kérdéseinkre. Napbarnított arca és kérges kezei különös hatást kölcsönöznek alakjának. Éppen a cementet keveri, fél füllel követi a kérdéseket. „Általában nagyon sok gondunk volt itt. Minden évben hat hónapon át nem tudtuk elhagyni a térséget. A havazás és az erős esőzések teljesen elvágtak minket a külvilágtól.” Murtaz mégis boldog, hiszen az elmúlt két évben ez az első alkalom, hogy rendszeres fizetést kap. 

A generátorok állandó búgása és a légkalapácsok csattogása már messziről jelzi az építkezéseket. Az új úthálózat nem csak a könnyebb közlekedést kínálja a helybélieknek, de a modernebb élet reményét is. Nem sokkal messzebb javában dolgoznak a repülőtér bővítésén, arrább pedig magánszállodák, vendégházak sora nő ki a földből. Lecserélik a régi sífelvonókat is, és szélesebb lesiklópályákat alakítanak ki a hegygerincen. Mindez Tbiliszi eltökéltségét jelzi. A turisztikai minisztérium legutóbbi közlése értelmében mindezidáig 18,5 millió dollárt költöttek modernizációra Szvaténia vonzáskörzetében. A szereplési vágytól fűtött államfő, Miheil Szaakasvili többször is kijelentette az állami rádió és televízió különböző adásaiban, hogy a kormány komolyan veszi az idegenforgalom, különösképpen a Szvaténia átalakítását. Adzsária és Batumi felemás visszacsatolása és Abházia balul sikerült reintegrációja után Tbiliszinek nincs is más választása, mint hegyvidéki régióinak fejlesztése. Ha Potit kivéve nincs tengerpart, az állami tőke északkelet felé még mindig találhat utat magának.

Visszatérve Szaakasvili médiaszerepléseire, az ellenzék egyesült kritikáját sikerült kiváltania azzal a mutatványával, melyet még augusztusban adott elő. Akkor egy gleccsert „lovagolt” meg a bátor államfő, majd a símutatvány végén, a hegy lábánál rögtönzött interjút adott a „spontán” ott tartózkodó járókelőknek. Valójában odarendelt szurkolók és nézelődök egész serege kísérte feszült figyelemmel a lesiklást, de az elnök reklámérzékét ezután senki sem vitathatja el.

Felső-Szvanétiában, a Mesztiai Kerületben is több százan tüsténkednek a központi kormányzat koordinálta építkezéseken. „Biztos vagyok abban, hogy megfelelő előzetes konzultáció után a helyiek többsége támogatta volna a tervet. A legnagyobb gond ellenben éppen az, hogy a készülő beruházásokról senki sem kérdezte meg őket” – állítja Keti Gujarajdze, a Zöld Alternatíva munkacsoport vezetője. Nem felejti el kiemelni a Szvanétia kicsinosításával párhuzamosan gőzerővel folyó adzsariai munkálatokat, elsősorban Batumi környékén. Véleménye szerint Szaakasvili ezzel próbálja legitimizálni hatalmát, és tisztára mosni a kormányzásán esett 2008-as foltot, az orosz-grúz háború csúfos kudarcát.

Akárcsak délebbre, úgy Mesztiában is munkagépek állják el a szerpentinek többségét. A felhordott homokot könnyen fújja a hegyi szél. Alig lehet látni valamit. A munkások az új út alapját ássák. Betont öntenek és zsaluznak. A háttérben, a lebukó nap fényében az ősi kőtornyok misztikus sziluettje látszik. Megállva mellettük egy pillanat erejéig érdemes elgondolkodni a táj múltján. Ennek egy szóba összesűrített lényege: az ellenállás. Nehéz elképzelni, hogy az évszázados izolációból lassan kijutó vidék lakói egykönnyen feladnák a különállás gondolatát. Eddig a függetlenségüket védték, ma a fejük fölött döntenek.   

(Georgian Business Week)