Több, mint egymillió grúz állampolgár hagyta el szülőföldjét – Lika Baktadze, Georgian Business Week

A jelenlegi gazdasági-kulturális helyzet rengeteg embert kényszerített arra, hogy elhagyja szülőföldjét, és külföldön keresse boldogulását vagy ritkább esetben onnan rendszeresen pénzt utaljon az otthonmaradt családtagoknak, rokonoknak. A „kitántorgók” rendszerint szabályosan érkeznek meg a kiszemelt célországba, hiszen a Szovjetunió felbomlása után Tbiliszi egy sor európai állammal vízum-szerződéséket kötött. Utóbbiak értelmében a belépők egy évig turista státuszt élveznek, de sokan az engedély lejárta után is külföldön maradnak, immár illegálisan. Nem hivatalos statisztikák szerint az elmúlt bő másfél évtizedben majd’ egymillió grúz vált emigránssá és távozott egy nyugati országba. Ugyanakkor sem a belügyminisztérium sem a határőrség vagy a grúz külügy vezetői nem rendelkeznek azokkal az adatokkal, melyek alapján pontos, minden részletre kiterjedő felméréseket tehetnének.

A Georgian Business Week munkatársai oknyomozó riportjukhoz gyűjtve anyagot, bővebb felvilágosítást kértek a tbiliszi külügyminisztériumban, ahol a belügyhöz, az igazságügyi szervekhez és a külföldön élő grúz diaszpórákért felelős tárcához irányították őket, ám ezek elzárkóztak a választól. 

A nemzetközi viszonylatban vizsgált migránsok jogait a grúz állampolgárok kivándorlási és hazatérési helyzetét szabályozó törvény őrzi. Ellenben a ténylegesen kitelepültek egzisztenciájáról senki sem gondoskodik. Tbiliszi mindezidáig csupán stratégiai szövetségesével, Azerbajdzsánnal kötött kétoldalú megállapodást, mely távolról sem nevezhető ideálisnak. Legfőbb hibája, hogy kizárólag az emigránsok az azeri társadalomban elfoglalt helyét határozza meg, az élet egyéb létfontosságú vonatkozásairól egy szót sem ejt. Ezzel lényegében a bakui hatóságoknak ad szabad kezet a grúz állampolgárok mindennemű ügyvitelében. Mégis, a stabilan évi 9 százalékos gazdasági növekedést felmutató Azerbajdzsánba távozók jobban járnak az Angliába, az Egyesült Államokba, Németországba, Olaszországba, Oroszországba vagy éppen Görögországba érkezőkkel. Bár mindegyik országban népes grúz diaszpóra létezik, jogaikat szinte semmi sem védi, hacsak meg nem szerzik az adott állam útlevelét. Jó pár évvel ezelőtt, még Eduard Sevarnadze elnöksége idején, az egészségügyi és népjóléti minisztérium a migráns munkavállalók védelmében nyújtott be törvénytervezetet, de az akkori kaotikus belviszonyok illetve a várható költségek miatt a próbálkozás rögtön az elején elbukott.

A kivándorlás első hulláma 1990 és 1995 közé esett, amikor a gazdasági összeomlás és az állandósuló fegyveres konfliktusok együttesen több százezer ember életét tették tönkre. A kifelé irányuló migráció első hulláma nagyjából 650 ezer embert érintett. Az ország politikai stabilizációja és nemzetközi elfogadtatása után tetőzött a gazdasági krízis, mely 1996 és 2004 között mérgezte a grúz mindennapokat. 2004-ben Sevarnadze megbuktatása és a rózsás forradalom következtében ismét sokan gondolták úgy, hogy rövid úton más országba távoznak. Mégis a hat évvel ezelőtti kivándorlók nagy része már visszatért hazájába.  

A munkához köthető migráció, mely a megélhetés alapjait jelenti az otthon maradottaknak alapjaiban véve illegális. A kiutazás költségei, a szükséges vízumok beszerzése csak vaskos dollár- és eurókötegek fejében fedezhetőek. Amennyiben mindezt törvényes keretek közé terelnék, a vonatkozó költségek után fizetendő járulékok a központi tbiliszi kasszába futnának be. Ma ezek a pénzek elveszettnek tekinthetők Grúzia számára.

A külföldön dolgozó grúzok a legtöbb esetben akkor sem fordulnak a helyi követséghez, külképviselethez, ha valóban súlyos problémákkal néznek szembe, hiszen illegális munkavállalóként a jelentkezéssel felfednék kilétüket, így egy gondot megoldanának, de legalább másik kettőt kapnának helyébe. Tisztán gazdasági-pénzügyi szempontból vizsgálva az engedély nélkül munkát vállalók tömegei súlyosan károsítják mind a kibocsátó mind a befogadó ország belső keresletét. A Béke, Demokrácia és Fejlődés Intézet által vezetett kutatás szerint a grúz hatóságok az elmúlt lassan két évtizedben szinte semmit sem tettek a migránsok védelme érdekében, így még ma sem képviselnek egységes be- és kivándorlási politikát. Mindezzel saját maguknak ártanak a legtöbbet, mivel a külföldi partnerországokkal való tárgyalások során nem tudnak mit felmutatni azok kiváró (elnéző) taktikájáért cserébe. A fentiek egyenes folyománya, hogy egy Tbilisziben székelő minisztérium sem rendelkezik pontos, megbízható regiszterekkel, mely a migránsok adatbázisává válhatna a jövőben, így téve kutathatóvá, feldolgozhatóvá történetüket és elkerülhetővé hasonló negatív ciklusokat a grúz társadalomban.

A téma elismert szakértői szerint a felmerülő problémák gyökere a szilárd jogi alapok és az egymással párhuzamosan működő hivatalok összehangolásának hiánya. A felkért alapítvány szerint azonnali hatállyal konzultációkat kellene kezdeményezni a befogadó országokkal.

A rendszerű munka és a hosszútávú együttműködés kialakítása azért is létfontosságú, mert a grúz (illetve tágabb értelemben a kaukázusi) munkaerőpiac még óriási, kiaknázatlan tartalékokkal rendelkezik. Ezek a források, még a rohamos léptékkel növekvő európai ipari és szolgáltató szektorok számára is értékesek lehetnek. Sőt, minden bizonnyal azok is lesznek, függetlenül az Unió valamint a NATO térségbeli bővítésétől.

 „A teljes problémakört egyetlen ügynökségnek kéne lefednie. Elsődleges feladata a bilaterális kapcsolatok elmélyítése és az ide illő szerződések megkötése lenne. Ennek alapján megindulhatna egy sokkal átfogóbb, de már teljesen legális grúz kivándorlás az európai munkaerőpiaci óriások, elsősorban Németország és Olaszország felé” – véli az alapítványi kuratórium szociológus végzettségű elnöke. Hasonló álláspontra helyezkedik a Red Star ügynökség vezetője is. Szerinte a külföldön illegálisan dolgozó grúzok jogi helyzetének rendezése és a vízumigénylés ügymenetének drasztikus egyszerűsítése lehetnek már rövidtávon is a migráns-krízis fő ellenszerei.