Lengyelország külügyminisztere, Witold Waszczykowski az orosz Kommerszant c. lapnak adott interjút. Katonai kérdések, a NATO és Lengyelország közötti kapcsolatok vázolása után elmondta, Varsó kész arra, hogy diplomáciai téren is fokozza az együttmködést Oroszországgal: az elmúlt másfél évben a lengyel külügyminiszterhelyettes háromszor is járt Moszkvában, válaszlátogatás azonban nem következett. Pedig ideje lenne már miniszteri szintre emelni a két külügy közötti kapcsolatokat.

Lengyelország szívesen látná, ha ismét felállna az a bizottság, mely a lengyel-orosz kapcsolatokban levő problematikus kérdéseket vitatná meg, de Moszkvában nincs fogadókészség ennek a bizottságnak a reaktiválására.

Ukrajna kapcsán Waszczykowski azt mondta, szerinte nincs „ukrán válság”, hanem „orosz-ukrán konfliktus van, melyet Oroszország idézett elő.” A lengyel külügyminiszter szerint Ukrajnában nem észlelhető a nacionalizmus növekedése, a kelet-ukrajnai lázadók pedig szeparatisták, mert „felléptek a legitim hatalom ellen.” Elítélte ugyanakkor a második világháborús ukrán nacionalista szervezetek, az OUN és az UPA kultuszát, ezek ugyanis népirtásban vettek részt.

Lengyelországot érzékenyen érinti az ukrajnai helyzet, 2016-ban 1,2 millió vízumot adtak ki ukránoknak, ebből 1 millió ember Lengyelországban maradt. 2017 első félévében pedig már 750 ezer ukrán kapott vízumot Lengyelországba.

A lengyel-orosz kapcsolatokat élezi a lengyel parlament azon döntése, miszerint megsemmisítik az országban levő még megmaradt szovjet emlékműveket. Waszczykowski szerint nincs szó az emlékművek megsemmisítéséről, csak a szovjet szimbolika levételéről. A katonai temetkezési helyek védelem alatt vannak, de ahol nincs temető, „miért kellene nekünk ezt védeni? Hiszen a Szovjetunió járult hozzá a második világháború kirobbanásához a Molotov-Ribbentrop paktum aláírásával, s hogy keletről megtámadott minket 1939 szeptemberében.

Hálásak vagyunk, hogy 1945-ben felszabadítottak a náci megszállás alól. Ám a következő 45 évben a szovjet hadsereg diktálta, hogy ki kormányozzon Lengyelországban, azt a hatalmat nem a lengyelek választották. Az a hatalom tisztelte a szovjet szimbolikát a lengyel városokban, a demokratikus hatalom nem tiszteli.”

Varsó álláspontja, hogy az Északi Áramlat gázvezeték politikai projekt, a célja Közép-Európa megkerülése. Lengyelország célja, hogy diverzifikálja földgázimportját, a jövőben Katarból, Norvégiából, az USA-tól is vásárolna gázt. Lengyelország szükségleteinek harmadát fedezik hazai készletekből, a cél az, hogy öt év múlva a következő harmadot cseppfolyós gázként szerezzék be, a maradékot Norvégiából. Az orosz gáz a jövőben csak akkor jöhet szóba, ha az ára megfelelő lesz... Lengyelország üdvözli az új amerikai szankciókat, melyek büntetik az Északi Áramlat közreműködésében részt vevő európai cégeket. Lengyelország csak abban az esetben hosszabbítja meg a 2020-ban lejáró Jamal – Európa gázvezeték tranzitszerződését, ha Oroszország „alacsonyabb árat ajánl, mint ma.”

A lengyel külügyminiszter szerint Oroszország katonai fenyegetést jelent, provokációkat folytat a Balti- és a Fekete-tengeren. Más oldalról viszont Oroszország „sokat ígérő szomszéd – hatalmas piac. Ha Oroszországban demokratikus, és az EU-val együttműködni kész kormányzat lenne, akkor ez számunkra ideális lenne. Ám sajnos a mostani vezetők Moszkvában birodalmi ambíciókat táplálnak, megkérdőjelezik a nemzetközi rendet, kételkednek a NATO szükségességében, új biztonságpolitikai konstrukciót akarnak.

Oroszország nem akarja elismerni, hogy mi, európaiak, privilegizált helyet adtunk neki az együttműködésben: NATO-Oroszország Tanács, partneri kapcsolatok az EU-val, melyet Moszkva elutasított, hely az ENSZ Biztonsági Tanácsában, G20, G8, párbeszéd a regionális kérdésekben, mint Észak-Korea, Irán, Szíria.”

Lengyelország negatívan viszonyul a bevándorlók befogadásához, mert már rengeteg ukránt befogadott. Az országát ért kritikákra azt felelte, „sehol nincs ideális demokrácia”, de Lengyelország elégedett az EU-ban.

A Kommerszant olvasói közül többen is kommentálták az interjút. A legtöbb pozitív jelzést ez a komment kapta: Igor Finogerov írja: "A katonai temetkezési helyek védelem alatt vannak, de ahol nincs temető, miért kellene nekünk ezt védeni?" Remélem, ha el lesz bontva a katyni emlékhelyen minden, ami nem a temetőhöz tartozik, Waszczykowski úr megértéssel viszonyul ehhez."