Az Eni és a Gazprom hozzákezdtek a közös érdekszféra egyszerűsítéséhez

Az elkövetkezendő három évben az olasz állami energiavállalat szállíthatja a földgázt Horvátországnak, miután egy nyílt pályázaton „legyőzte” keleti szövetségesét, a Gazpromot. A hírt, mely mindkét mogul honlapjára felkerült, elsőként a Kommerszant vette át.

A miniszterelnöki kézi vezérléssel irányított cégek látszólagos versengését tehát ez Eni nyerte meg, mely 2011 és 2013 között évi 750 millió köbméter földgázzal látja el Zágrábot.

Bár a Kommerszant írása egy meg nem nevezett Gazprom-vezetőre hivatkozva a nyugati energiafüggetlenség kialakítására tette egyik első lépésként értékeli a horvát Ina pálfordulását, valójában a szoros együttműködésben tevékenykedő római és moszkvai vállalat közös döntése állhat az ügy hátterében.

Az idén december 31-én lejáró horvát-orosz gázszerződést így nem újítják meg, és helyére az Eni-vel kötött friss megállapodás kerülhet. Ez sok szempontból racionális lépés, hiszen a két mediterrán ország közelsége, valamint a hagyományosan olasz befolyási övezetként számon tartott Nyugat-Balkán gazdasági múltja lényegében magyarázatot is ad az Eni győzelmére.

Az idézett orosz napilap hivatkozik a láncreakció veszélyére, azaz a további esetleges kilépők problémájára. Mégsem hinnénk, hogy az Európai Unió tagjai illetve a szövetség felé igyekvő államok sorra mondanának le az orosz földgázról alternatív források után kutatva. A WikiLeaks-dokumentumok is rávilágítanak az Eni és a Gazprom legfelsőbb szintű összefonódására, arra a véd- és dacszövetségre, amelyre se Brüsszelben se Washingtonban nem tudnak érdemben reagálni. Nem lenne meglepő, ha a közeljövőben egyes, eddig az olasz energiavállalat által ellenőrzött megrendelések a Gazprom kezére vándorolnának át, például a Kaszpi-térségben vagy éppen Szerbiában. Utóbbi fényében a horvát állami tender eredménye a közös olasz-orosz érdekszféra geopolitikai felosztásának tekinthető, semmint valódi vetélkedésnek.

(Kommerszant, Repubblica)