Maga Vlagyimir Putyin is ott volt azon szerződés aláírásakor, amely révén a FIAT az orosz autógyártás második szereplőjévé lépett elő, közvetlenül a Renault-val szövetkező AvtoVAZ mögé. 2010. február 11-én szentesítették az orosz-olasz vegyesvállalatot (joint venture), melynek születésénél a FIAT és a Sollers (valójában az Alekszej Mordasov oligarcha-nagyvállalkozó birodalmához tartozó Severstal-csoport) bábáskodtak. Az ekként életre hívott cégcsoport központja a Moszkvától ezer kilométernyire keletre, a Tatárföldön található Naberezsnije Cselni (Нaбережные Челны) lesz. Olasz technológia és orosz finanszírozás: az autógyártás történelemében nem egyedülálló konstrukció, elég, ha arra az 1966-os nagyívű megállapodásra gondolunk, melyet a FIAT legendás vezérigazgatója Vittorio Valletta és Szergej Taraszov, a Szovjetunió autóipari minisztere kötöttek a FIAT 124-es típus licencének eladásáról és a hozzá tartozó gyártási technológia átadásáról. Így született meg a Zsiguli (később Lada) első két típusa a VAZ 2101-es szedán és a 2102-es kódjelű kombi – az Európában 1967-ben az év autójának választott 124-es FIAT alapjain. Az 1970-ben beindított gyártás központja a Volga parti, Palmiro Togliatti nevét felvevő város, évi fél millió személygépkocsi előállítására képes ipari komplexuma lett.

A FIAT és a Severstal csoport házasságának elsődleges célja középhosszú távon, 2016-ra időzítve elérni a Lada éves maximális, jelenleg nem kihasznált, félmilliós gyártókapacitását. Ennek legalább 10%-át exportra szánják. "Egy valódi nemzetközi szövetségnek lehetünk tanúi" – fogalmazott a FIAT vezérigazgatója, Sergio Marchionne, mindenkit emlékeztetve arra, hogy a felek alig több, mint négy év alatt jutottak el a fenti stratégiai megállapodásig. A kezdetben két olasz típus oroszországi összeszerelésével induló együttműködés keretében „a FIAT gyártóként tért vissza abba az országba, ahol, igaz változó piaci szerencsével, de közel egy évszázada jelen van” – zárta beszámolóját a torinóiak „pulóveres menedzsere”.

Az orosz partner – melyben a FIAT már 2005-ben tulajdonrészt vásárolt – komoly érdemeket szerzett az itáliai modellek orosz piacon való sikeres értékesítésében, most pedig teljes technikai-ipari hátterével a kedvező árú Albea szedán illetve a világszerte népszerű haszongépjárművek, a Doblò és a Ducato furgonok összeszerelésére koncentrál. A következő lépés a Linea (eredetileg Törökországban készülő, a fejlődő piacokra kifejlesztett) modellcsalád oroszországi gyártásának beindítása lesz, továbbá egy teljesen új, a tervezési és kivitelezési folyamatok tökéletesítésére szánt fejlesztőközpont létrehozása, szintén orosz földön. Utóbbi helyen kilenc új modell alapjait raknák le, így a FIAT-Chrysler egyesülésből születendő új típusokét is. A tranzakció során 2,4 milliárd eurót mozgattak meg, ebből 300 millió a vegyesvállalat vagyona, míg a maradékot, 2,1 milliárdot az orosz kormány mint hosszú távú kölcsönt garantálta. A megegyezés magában foglalhatja egy új dzsip gyártását is (minden terepjáró atyja, a Jeep márka, a Chryslerrel együtt már a FIAT-hoz került), hiszen a Sollers kínálatában már most is szerepel – egy nem kevésbé ismert és elismert típus – az orosz Távol-Keleten készülő Uaz Patriot, melynek első példányát személyesen Putyin mutatta meg Silvio Berlusconinak. Az alkatrészek fele Oroszországban készül majd, így a motorok és a váltók is. Tervbe vették egy másik, kifejezetten az alkatrészgyártással foglalkozó technológiai központ alapítását is, hiszen ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az orosz leányvállalat hosszú távon a saját lábára álljon. 

A 124-es típus licencének eladása és „Togliattigrád” felépítése után a FIAT többször is próbált hasonló nagyszabású üzleteket kötni Moszkvával, kevés sikerrel. A torinói óriás fiatal és energikus menedzsmentje minden jel szerint az új évtized nagy dobására készül – még ha a gazdasági előrejelzések rövid távon nem is kecsegtetnek túl sok jóval a számukra. Miután 2008-ban az oroszországi autóeladások elérték a bűvös 2,8 milliós küszöböt, a tavalyi évben a piac drámai visszaesést produkált, amely megfelezte az eladásokat. Minden baljós előjel ellenére a vezető és mindig mértékadó elemzők arra számítanak, hogy tíz éven belül az újautó-eladások elérik a mesés, évi négymilliós szintet. Pontosan erre a távlati esélyre alapozta legújabb terjeszkedő hadműveletét a FIAT-vezérkar, és különösképpen Marchionne, aki szerint többek között az orosz piac segítségével érhetik el az évi 5,5-6 milliós eladási eredményt, amely hosszú távon biztosítaná a FIAT-csoport helyét a világ nagy konszernjeinek sorában.

Forrás: Repubblica, 2010. február 12.