2018 júniusában került aláírásra az a stratégiai dokumentumcsomag, amely meghatározza az Oroszország és Kína közötti atomenergia-ügyi együttműködés fejlesztésének fő irányait a következő évtizedekre. A döntés értelmében négy új, 3+ generációs reaktorral rendelkező erőművi blokkot építenek: a Tianwan Atomerőmű 7. és 8., valamint a Xudapu Atomerőmű 3. és 4. erőművi blokkjait.

Az oroszok a Lianyungang városában található építkezést az orosz-kínai gazdasági együttműködés egyik legnagyobb objektumának tartják. Első két blokkját szintén orosz szakemberek építették, 2007 óta üzemelnek.

A kínai bővítéseken túlmenően a Roszatom egyébként néhány orosz és két európai (finn és a magyar) projektben vesz részt, ezen kívül Indiában, Törökországban, Egyiptomban és Bangladesben épít létesítményeket. Az atomenergiát Oroszországban karbonsemleges, “zöld” tanúsítvánnyal szeretnék ellátni, mivel az atomerőművekben előállított elektromos energiát a fenntartható fejlődés egyik alapkövének tekintik. Kínában az atomenergia a Roszatom szerint honlapja szerint a “zöld” kategóriába tartozik.

A Roszatom többi külföldi projektje jelentősen különbözik a kínaitól. Először is abban, hogy ez utóbbi a legolcsóbb.
Másodszor, a lehető legtöbb folyamatot a kínaiak igyekeznek maguk kivitelezni, szakembereiket maguk képzik. Az oroszokon kívül az amerikai Westinghouse épített atomerőművet és elektromos infrastruktúrát, továbbá a franciák. A nyugati vállalatok azonban hajlandóak voltak licenszet eladni Kínának, hogy azok know-howja alapján maga állítsa elő a szükséges berendezéseket.

A Roszatom ezzel szemben nem adja el technológiáját. Maga fejleszti, szakembereit az orosz egyetemeken képzik. A kínaiak részéről a nyugati technológia adaptálása, majd saját és később külföldi piacokra történő továbbadása évtizedek óta ismert és jól bevett gyakorlat.

Kár lenne azonban azt gondolni, hogy a nyugatiak ostobán elengedték ezt a kérdést és szabad kezet adtak a kínaiaknak a technológiájuk terjesztésére. A licenszjog a Westinghouse esetében ugyanis megmaradt amerikai kézben, így a kínaiak csak a cég jóváhagyásával építhetnek nukleáris erőművet, hiszen az engedélyeztetés folyamata az amerikai hatóságoknál nem egyszerű folyamat. Ezért külpiacokra való kínai terjeszkedésnek egyelőre csak Pakisztánban látjuk példáját.

Következésképpen Oroszország továbbra is számít a kínai megrendelésekre, különösen a zöld átmenet jegyében, hiszen, mint említettem, az atomot Kínában zöld energiának tartják, és a sűrűn lakott, iparosított területeken a szénerőművek kiváltására valószínűleg ez a legmegfelelőbb technológia.

Végezetül helyezzük el ezeket a tényeket is kontextusba, hogy lássuk a Roszatom valós súlyát a kínai piacon:
A nemzetközi atomenergia-ügynökség adatai szerint Kínában jelenleg 51 erőmű működik, 18 építése van folyamatban, a Roszatom ehhez képest kettő erőmű bővítésében vesz részt, ami összesen 4 blokkot jelent.

Oroszország a maga saját gazdasági erejéhez mérten valóban óriási beruházásokban működik közre a kínai piacon. A kínai gazdaság erejéhez és méretéhez mérten azonban ezek a beruházások - bár szabad szemmel is láthatóak - arányukat tekintve még mindig csak csekély méretűek. A moszkvai MGIMO egyetem (azaz a Nemzetközi Tanulmányok Intézetének) kínai kapcsolatokat oktató docensével készült interjúban az Echo Moszkvi rádióban elmondta, hogy Kínában Oroszországnak soha nem volt olyan jó sajtója, mint napjainkban. Geopolitikai értelemben a két ország egymásra talált, és úgy tűnik, a gazdasági együttműködést is igyekeznek elmélyíteni. Hogy a kínai gazdasági felemelkedés farvizén Oroszország mennyit fog tudni profitálni - nos ez hosszú távon fog csak kiderülni.

Források: 

https://energiaklub.hu/files/study/Atomer%C5%91m%C5%B1vek%20%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9s%20alatt%20-%20II.%20r%C3%A9sz.pdf

rosatom.ru

echo.msk.ru