A hét végi oroszországi választásokat javarészt telektulajdonosok határozták meg, akik úgy döntöttek, hogy az utolsó szép őszi napokon a dácsát választják a szavazókörök helyett. Az eddigi legalacsonyabb részvétel mellett számos szabálytalansággal lebonyolított parlamenti választást a papírforma szerint az Egységes Oroszország, vagyis az eddigi kormányzó párt nyerte, a voksoláson a választók fele sem vett részt.

Vlagyimir Zsirinovszkij, a szélsőjobb oldali Liberális Demokrata Párt (LDPR) elnöke fogalmazta meg legjobban a választások legfőbb tanulságát: csaknem 57 millió ember maradt távol a voksolástól, mert nem tartotta érdemesnek a jelöltek egyikét sem a támogatásra. A kapott szavazatok több mint 54 százalékát így a kormánypárt, vagyis az Egységes Oroszország kapta, második helyen a kommunisták végeztek, fej-fej mellett Zsirinovszkij pártjával. Rajtuk kívül még a balközépre helyezkedő Igazságos Oroszország (SZR) lépte át a parlamentbe jutás 5 százalékos küszöbét. Az úgynevezett rendszeren kívüli ellenzék - vagyis a rendszert alapjaiban kritizáló szervezetek egyike sem lépte át a bejutási küszöböt, így sem a Jabloko, sem a korábbi miniszterelnök, Mihail Kaszjanov vezette Parnasz párt (melynek aktivistája volt a Kreml falainál meggyilkolt Borisz Nyemcov is) - nem jutott be. Egyetlen egyéni mandátumot szerzett a Haza (Rogyina) párt egyik képviselője. Valódi ellenzéktől a kormánypártnak nem kell tartania, hiszen a mostani választás megmutatta, hogy ahol nem a kormánypárt nyerte az egyéni mandátumot a körzetben, ott teret hagytak a "rendszeren belüli" ellenzék jelöltjének, azaz vagy nem indította el emberét az Egységes Oroszország, vagy olyat indítottak, aki mellett biztosra vehető volt a kommunisták vagy az LDPR győzelme. A krími körzetből négy képviselő jutott az állami törvényhozásba, emiatt az ukrán kormány az egész választást illegitimnek nyilvánította, míg a német kormány szerint a választási eredménytől függetlenül félsziget státuszának megítélése tekintetében nem változott az német álláspont.

Az eredményeket a választók passzivitásán kívül a valódi kampány hiánya is meghatározta, hiszen a törvényi szabályozás és a média teljes állami kontrollja miatt sem tömegrendezvények megtartására sem televíziós megjelenésre nem volt lehetősége az ellenzéknek. Összességében tehát elmondható, hogy a politikai berendezkedésben semmiféle változás nem várható, a jelenlegi rezsim stabilitása megkérdőjelezhetetlen. Az más kérdés, hogy a győzelem módszerei viszont eléggé, hiszen változatos csalási formák emelték az Egységes Oroszország támogatottságát a kormányzó többség szintjére.

Az orosz újságíróknak és választási megfigyelőknek a csalások fajtáinak megkülönböztetésére külön szakzsargonja alakult ki, így beszélnek "bedobásról", "utaztatásról", vagy éppen "körhintáról". A leggyakoribb és legegyszerűbben kivitelezhető választási csalás a "bedobás" - az üres szavazókörben a kormánypárti delegált egészen egyszerűen belegyömöszöl a szavazó urnában egy köteg előre kitöltött szavazólapot. Ennek a fajta szabálytalanságnak egyik mutatója, ha a körzetben kiugróan magasra sikerül a részvételi arányt feltornászni. Például Csecsenföld kifejezetten ilyen terület volt, de dokumentáltak ilyen jellegű csalást Voronyezstől kezdve Rosztovon át több száz helyen. Az utaztatás jóval nagyobb szervezést igénylő művelet, de sok helyen figyelték meg, hogy szervezett csapatokban vitték a választókat a körökbe. A "körhinta" pedig a választási bizottságok tagjainak segítségével történik, melynek során újra és újra megjelennek ugyanazok az emberek a voksoláson, és többször is leadják szavazatukat. Mindegyik módszer eredménye kimutatható a visszaélésekkel érintett körzetekben: ezekben az átlagnál magasabb részvételi arányokat mértek, mindazonáltal az Egységes Oroszországnak szüksége is volt rá, hogy a jelenlegi eredményt elérje.

A következményeket tekintve elmondható, hogy minden maradni fog a régiben: Medvegyev nagy valószínűség szerint marad miniszterelnök, noha a választási kampányban sikerült néhány szerencsétlen kijelentést tennie. Így például a krími nyugdíjasoknak azt mondta, hogy "pénz az nincs, de kitartás", vagy a pedagógusoknak, akiknek az javasolta, ha magasabb fizetést akarnak, akkor menjenek el vállakozónak vagy rendvédelmi dolgozónak. Érdekes módon a politikus elutasítottsága egyáltalán nem akadályozta az eddigi kormányzó pártot, hogy Medvegyevet továbbra is miniszterelnök jelöltként szerepeltesse a választási listája élén, és úgy látszik, ez a taktika meg is hozta a sikert.