Szentpétervárott az Orosz Tudományos Akadémia közel 300 szakszervezeti tagja gyűlt össze, hogy hangot adjon elégedetlenségüknek. Az ország vezetése felé megfogalmazott legfőbb követelés nemes egyszerűséggel mindössze annyi, hogy állítsák vissza a krízis előtti költségvetést, máskülönben lehetetlenné válik a tudomány művelése. Felszólalásukban szóvá tettek, hogy le kell állítani a tudományos kutatások üzleti érdekeknek való alárendeltségét, de ami minden haladás kerékkötője: az maga Andrej Furszenko, az Oktatásügyi Minisztérium legfőbb embere. Az ő elbocsátásával, tartják a demonstrálók, nagymértékben javulna a mostani helyzet. A szakszervezeti tagok országos méretekben gondolkoznak: jövő héten Moszkvában szerveznek hasonló protestáló megmozdulásokat, ily módon az Orosz Tudományos Akadémia és a Minisztérium közötti messze nem súrlódásmentes viszony új, politikai szintre lépett. A konfliktus lényege, hogy a Minisztérium anyagi függőségben tartja az ország vezető akadémikusait, akik emiatt nem, vagy csak nehezen tudnak önálló kutatásokat végezni, ráadásul a gazdasági válságra való hivatkozással jelentős pénzösszegeket vontak el a különböző tőkeigényes tudományoktól. 2006-től az Akadémia fejét maga az államelnök nevezi ki, működési elvét pedig a mindenkori kormány hagyja jóvá. Ekkor jelentősen beszűkült az Akadémia mozgástere. Tulajdonképpen egy tanácsadói jogkörrel felruházott elitklub lett az Akadémiából. A komoly horderejű döntéseket egy nagy részben pártemberekből álló testület hozta meg. 2007-ben azonban mégis győzött az Akadémia: sikerült elérnie a függetlenségét, és az állami költségvetés elosztásakor egyenjogú partnerként léphetett fel.

A pétervári gyűlés az állami egyetem tőszomszédságában található Szaharov akadémikusról elnevezett téren zajlott. A tudósok arról beszéltek, hogy a „siralmas anyagi helyzet” hajtotta őket ki az utcára, de az elsődleges cél nem a fizetésemelés, hanem „az alapvető fontosságú tudományágak elzüllesztésének a megakadályozása”. „Le Furszenko miniszterrel”, „Furszenko a tudományok Csubajsza” transzparensekkel kevés helyet hagytak a találgatásnak arra nézvést, hol kell keresni probléma forrásvidékét. Egy másik plakát szerint: „Aki nem akarja támogatni a saját országa tudományát, az egy másik ország hadseregét fogja”.  

A szakszervezet elnöke, Tatyjana Roszljakova a Kommerszant lapnak elmondta: „A Minisztériumban azt hangoztatják, hogy olyan sok pénzzel támogatják az Akadémiát, hogy össze se tudják számolni. A valóság azonban az, hogy 2009-ben 15%-kal csökkentették a támogatást, idén pedig további 11%-zal kurtították meg a dotáció mértékét. Számokban kifejezve ez annyit jelent, hogy 3,5 milliárd rubeltől esett le az Akadémia. A szakszervezet szeretné elérni, hogy ez a pénz visszakerüljön az Akadémia kasszájába. Roszljakova sötét jövőképet fest, amennyiben követelésük nem teljesülnek: „A mostani finanszírozás mellett júliustól nem lesz miből fizetnünk a rezsiköltségeket.”

A másik fájdalmas pont az utánpótlás kérdése. A Minisztérium ugyan ígéretet tett, hogy a fiatal kutatók megsegítése érdekében 1000 státusszal bővíti az állományt, és biztosítja számukra a szállást, ez azonban mindmáig csak ígéret maradt. A Minisztérium azzal védekezik, hogy a lakáskérdés nem az ő kompetenciájába tartozik, a munkatársak létszámát pedig az Akadémia saját hatáskörben dönti el. Utóbbi 600 millió rubelt kért a Minisztériumtól. Ennyire lenne ugyanis szüksége az új munkatársak felvétele miatt. A Minisztérium arra is felhívta a figyelmet, hogy nem foglalkozhatnak csak és kizárólag egy tudósszervezettel, más, kisebb, de feljövőben lévő fórumokat is támogatniuk kell.

„Kényelmes pozíció mindenben engem hibáztatni” – így Furszenko, aki nem hajlandó engedményeket tenni az Akadémiának, és inkább azt javasolta az elégedetlenkedőknek, hogy foglalkozzanak munkájuk és a hozzájuk tartozó szervezetek hatékonyságával.

Forrás: www.kommersant.ru