2002 októberében tartották az első összoroszországi népszámlálást, bár a több nevet váltott országban ez volt szám szerint a 11. Az először még az Orosz Birodalomban, 1897-ben vették számba az állampolgárokat. Hivatalosan ekkor kérdeztek rá először a lakosság etnikai hovatartozására, de az eredmények igen félrevezetőek, hiszen részben az anyanyelv, részben a vallási hovatartozás volt a perdöntő a megkérdezett nemzetisége kérdésében. A következő népszámlálásra 23 évet kellett várni, és már az új, szovjet hatalom tartotta meg. A Szovjetunió széteséséig még 7 volt (1926, 1937, 1939, 1959, 1970, 1979, 1989). 1994-ből ugyan szintén tudunk egy népszámlálásról, de ez mindössze a lakosság 5%-át érintette.

Bár Oroszországban a népszámlálás története nem nagy múltra tekint vissza, már a IX. században valamilyen formában számon tartották az alattvalókat, igaz, csak az adókivetés végett, így csak a férfi adófizető lakosságot vették számításba, ráadásul az így kapott adatok erősen függtek az éppen aktuális adózási rendszertől és beszedési módtól. 

Az idei népszámlálás, ahogy már írta az oroszvilag.hu, hivatalosan októberben veszi kezdetét, de a nehezen megközelíthető régiókban már áprilisban elkezdik a lakosság összeírását.

A kérdőív nem sok kérdést tartalmaz, bár hogy mihez képest nem sok, azt nem tudni - az illetékesek pontos számot nem mondanak arra hivatkozva, hogy számuk ki tudja milyen megfontolás szerint, de ingadozik. A 2002-es népszámláláshoz képest új kérdések is megjelentek, és pár helyen a megváltozott helyzet más megfogalmazást tett szükségessé. Például időközben Oroszországban is oktatási reform ment végbe, a korábbi elnevezéseket az MA, BA nevek váltották fel. Egy társadalmi szervezet kérésére bekerült az „Ismeri-e a testbeszédet?” kérdés. Komoly változáson esett át a lakáskörülményeket firtató kérdéssor. Nem csak a lakáson belüli komfortberendezésekre fognak rákérdezni, de a lakáson kívüliekre is, ahogy ezt faluban teszik. Kitérnek arra is, van-e internet-hozzáférés a lakásban, illetve van-e TV-készülék.

A SuberJob.ru és a statisztikai hivatal által készített felmérések azt mutatják, hogy a lakosság 65-70%-a kész válaszolni a kérdésekre, és csupán 10-17% azok aránya, akiket kifejezetten zavar az állam kíváncsiskodása. Az elutasítás elsődleges oka valójában nem a személyességi jogok csorbulásának a veszélye, hanem a népszámlálás ürügyén a lakásba hatoló tolvajoktól való nem is megalapozatlan félelem. Éppen ezért mindenkinek lehetősége van felkeresni a népszámlálási pontokat és ott megválaszolni a kérdéseket.

Oroszországban nem vetnek ki bírságot azokra, akik megtagadják a népszámlálásban való részvételt, jóllehet a világ más részein, például Amerikában és Angliában, jogilag akár büntethető az állampolgári engedetlenség, igaz, nem volt példa rá, hogy ezzel a joggal éltek volna.     

Az orosz Statisztikai Hivatal vezetője, Szurinov megjegyzi, hogy az államigazgatásban dolgozók igen keveset tudnak azokról az emberekről, akiket – beosztásuknál fogva – irányítanak, egyszerűbben fogalmazva az állampolgárokról. „Nincsenek pontos adataink milyen élelmiszereket esznek az emberek. Az alkoholfogyasztás megítélésben szintén csak ilyen-olyan hipotézisekre támaszkodunk, ugyanezt lehet elmondani a dohányzásról is. Ez a statisztika egyik feltáratlan területe, melyet komolyan kell venni, hiszen a politikát a számokra alapozva kell kidolgozni. Vagy például nem kevésbé fontos a gender-kérdés, a házi munkában való részvétel nemi, életkori sajátosságai. Ki a kereső fél a családban, ki mivel tölti el a szabad idejét, ki foglalkozik a gyerekneveléssel, és így tovább. Mindezekkel az adatokkal nem rendelkezünk. Általában nem kérdezünk rá a lakosság bevételeire, csak a kiadásaira, ami szintén helytelen.”

A népszámlálás eredményei nyilvánosak, így ősszel már mindenki tudni fogja milyen országban is él, és kik veszik körül.      

forrás: www.ng.ru